Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Újév napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 7. fejezetében, a 24. verstől a 27. versig, a következőképpen:

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

az ádventi időszakban, bibliaórán előkerült a most felolvasott igeszakasz és sokat beszéltünk az alapról, amelyre életünket építhetjük. Szóba került az is, hogy a korabeli ember úgy építette a házát, hogy a homok alá kősziklákat helyeztek el alapként. Kívülről nem valószínű, hogy feltűnne a különbség két ilyen ház között, de szemünk elől rejtetten mégis rengeteget számít, hogy ott van-e a ház alatt az alap és összedől-e egy nagyobb vihar következtében vagy sem.

A mai ige az életünk végén történő következményeket jeleníti meg a házak képében. A textust megelőző igeszakaszokban a két út és két fa képének kibontása történik meg, majd ezeket követi a két házépítő képe. A mondanivaló ebben a részben ezzel a képpel zárul. A két út a hitben való élet kezdetét jelképezi, a két fa a hitben való növekedést és annak eredményét, majd a két ház a hitben eltöltött élet végét, amikor Isten mindent meg fog ítélni. Elbírálás előtt állunk, amelyre nem mindegy hogyan érkezünk és hogyan készülünk fel. Ez valóban élet és halál kérdése. Isten akaratának cselekvésével készülünk, a Krisztusba vetett hittel, az Úrnak tartozó engedelmességgel. Nem a vallásos szavak és cselekedetek számítanak, hanem hogy mennyire engedelmeskedünk Isten akaratának. Ha újonnan születtünk, bennünk lakozik szeretete és az Ő Lelke, amely segít bennünket abban, hogy felismerjük Isten akaratát.

Jézus olyan képet használ, amelyet érthettek a korabeli emberek és számunkra sem teljesen idegen. A mai építészetben is fontos szerepe van az alapnak, legyen szó könnyűszerkezetes vagy téglából épült házról. Életünk építményei és lelkünk háza sem maradhat alap nélkül, amely az Isten igéje. Jézus mondja, hogy aki hallja az ő szavát és cselekszi azokat, az megingathatatlan, mint egy jó erős alapra épült ház. Aki Jézushoz tartozik, az az újabb évben is azt élheti át, hogy jöhetnek bármilyen hullámok, egészen másként fog megküzdeni velük, mintha alap nélkül élne. Egész életünket rábízhatjuk Krisztusra, aki szilárd alap és akiben üdvösségünk van. Nélküle nincsen örök élet és üdvösség. Tesszük hozzá, hogy Jézus egyházunk alapja is, amelynek ő a feje, mi pedig testének tagjai vagyunk. Benne leszünk eggyé és vele együtt mozgunk. Hisszük, hogy az újabb esztendőben is vele épül egyházunk és közösségünk, és együtt álljuk ki, és állunk ellent az időnként fellépő heves viharoknak. Együtt hordozzuk szeretetben egymást és cselekedjük akaratát, hogy méltóképpen tudjunk majd megállni előtte, amikor eljön az ítélet és a számadás ideje.

Jézus számunkra nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő. A mai nap pedig Jézus nevének ünnepe is egyben. Újév napja Jézus Urunk névnapja. A karácsonyi fény még mindig beragyog bennünket. A lekcióban elhangzottak azt hangsúlyozzák, hogy Isten gyermekei vagyunk a Jézus Krisztusban való hit által. Az igehirdetési alapige üzenete a mai napon, hogy Jézusban van életünk és üdvösségünk. Jézus evangéliumának hallgatásáról és megtartásáról, a hozzá való ragaszkodásról szól, ami az örök élet felé vezet minket. Istentiszteletünk témája, hogy „Mindent Jézus nevében cselekedjetek!” Óév vasárnapjával együtt újév utáni vasárnapig pedig az a nagyobb témakör vezet minket, miszerint „Napjaim Isten kezében vannak.” Mindezek keresztyén hitünk alapját foglalják össze, a Jézushoz való tartozásunk és az Istenbe vetett bizalmunkat fogalmazza meg. Az Újévet is így kezdjük el. A keresztyén embert meghatározza és élteti a Krisztusban kapott remény, amely túlmutat a földi valóságon, a földi lét határain. Jézusnak és szavának hatalma van, és a Hegyi beszéd végén elhangzó szavai abban erősítenek meg minket, hogy Jézus által az egész világnak megjelent és hirdettetik az evangélium, benne van bűnbocsánat és üdvösség. Erre az igére, az Úr Jézus Krisztus szavára kell figyelnünk és azt cselekednünk. Neki hatalma van, és olyan alapot és szeretetet ad, amely elkísér egész életünkben, és még azon is túl. Azonban hallgatnunk kell és figyelnünk kell az ő szavára és útmutatására.

Feltehetjük a kérdést, hogy akkor hogyan cselekedjünk? Krisztusban szeretetet kaptunk, és ez az az indulat, amellyel cselekednünk kell. Ezzel a szeretettel fordulunk a másik ember felé. Nem Istennek van szüksége erre a cselekedetre, hanem nekünk, embereknek és felebarátunknak. Önmagában a cselekedetek nem üdvösséget szerzők, és nem is jó, ha haszonlesésből vagy félelemből cselekszünk. Természetesen és szeretettel cselekedni azt jelenti, hogy a hit gyümölcseként cselekszem azt, ami a másiknak, és tegyük hozzá, nekem is jó. A hit Krisztusra, a cselekedet pedig a felebarátra tekint, de mindkettőt el kell választani az érdemtől. Kegyelemből, hit által üdvözülhetünk, egyúttal részt vehetünk abban a szolgálatban és munkában, amellyel maga az Úr bízott meg és hívott meg bennünket. A közösségünket, gyülekezetünket, mindannyiunkat, akik az ige hallgatói és reménybeli megtartói vagyunk.

Kedves Testvérek! A szívünk sokszor tele van kételkedéssel. Sokszor nem tudunk úgy cselekedni, ahogyan az igében halljuk. Nem merjük Istenre bízni életünket és jövőnket. Úgy érezzük, hogy nem tudjuk megcselekedni, amit meg kellene, nem tudunk Isten akarata szerint élni. Az Újévet is úgy kezdjük el, hogy megpróbáljuk rábízni a jövőnket az Úrra. Hozzá fordulunk, hogy emlékeztessen minket az eljövetelére, és az örök élet ígéretére, Jézus Krisztusban. Hálát adunk Istennek, hogy napról-napra lehetőséget ad hozzá térni és megújulni. Kérjük, hogy ne éljünk vissza az ő kegyelmével és türelmével, hanem keressük és találjuk meg azt, amit békességünkre készített az Úr Jézus Krisztus nevében. Jézus nevében indulunk az új esztendőben is. Az Ő Szentlelke kísérjen minket életünk minden napján az örök élet felé. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked ezért az újabb évért, amelyet megkezdhetünk. Köszönjük, hogy te napról napra és évről évre meghosszabbítod életünket, köszönjük, hogy időt adsz nekünk a hozzád való odafordulásra. Áldunk téged a Jézus Krisztusban kapott kegyelmedért! Add, hogy akaratod szerint éljünk e világban és őszintén szeressük embertársainkat! Segíts, hogy igédnek ne csak hallgatói, hanem megtartói és cselekvői is legyünk! Add, hogy ne éljünk vissza türelmeddel, hanem keressük és megtaláljuk azt, amit nekünk szánsz, és amilyen békességet számunkra készítettél az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet óév este az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 9. fejezetében, a 14. verstől a 17. versig, a következőképpen:

Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

az év végén mindig számot vetünk. Végiggondoljuk életünk eseményeit, az elmúlt évet, és abból tanulva igyekszünk a jövőben valamit másképp, vagy éppen hasonló módon elvégezni. Vannak céljaink, feladataink, új ötleteink, terveink. Jó, ha kijelölünk valamilyen elérendő célt magunknak, ahogyan valószínűleg a múlt évben is tettük, amikor még nem tudtuk, hogy az elmúlt hónapok teljesen átírnak mindent. Mert legtöbbünk életében átírt valamit. Bizonytalanok vagyunk a jövővel kapcsolatban. Talán az eddigi bizonytalannak tűnő, de ugyanakkor új lehetőségekkel biztató újabb év, és új lehetőségek mellett uralkodik rajtunk egyfajta belső frusztráltság, feszültség. Mi lesz a következő évben, hiszen 2020-ban csupa olyan dolog történt meg, amire egyáltalán nem számítottunk.

A mai igére tekintve el tudjuk képzelni, hogy János tanítványai és a farizeusok hasonlóképpen, belső feszültséggel telten mennek oda Jézushoz. Megrökönyödnek azon, hogy nem azt a kegyességet gyakorolják Jézus tanítványai, amelyet ők elképzelnek. Nem értik tanítványainak gondolkodását, tetteiket. Nyilvánvalóan nem a böjt kérdése zavarta, nyugtalanította őket annyira, hanem a tanítványok viselkedése. A farizeusok és a jánosi tanítványok böjtölnek, gyakran. A farizeusok heti kétszeri böjtje mindenki előtt ismert volt, mint ami engesztelést szerez a nép bűneiért, és így böjtölés útján akarták kivívni maguknak az eljövendő Isten országát. Hitük szerint a böjttel siettetni lehet Isten országának eljövetelét. Úgy gondolták, hogy a böjttel valamilyen módon hatni tudnak Istenre. Imádsággal egybekötve befolyásolni tudják Istent. Alapvetően a böjt a bűnbánatról és gyászról szól. Azonban Jézus nem a bűnökért való vezeklést, hanem a bűnbocsánatot hirdeti. Ő arról beszél, hogy elkezdődik az üdvkorszak, amely boldog, békés időszak. Jézus a feltett kérdésre válaszol azzal, hogy gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Jézus több dolgot is mond, és az értő, nyitott szívek számára világossá válik, hogy őróla van szó. Arról a Krisztusról, akire annyira vártak és aki nem megszüntetni, de nem is átírni akarja a törvényt, hanem beteljesíteni. A régi tömlő jelentheti a zsidó hagyományt, amely nem bírja el az új bort. Az új bor maga a Krisztus, az új ruha és a vőlegény szintén. Jézus Krisztusban közel jött Isten az emberhez, és ez az, amit a tanítványok látnak, éreznek, megtapasztalnak. A külsőségekkel foglalkozó és a törvényt így betartani akarók egyszerre kívülállókká válnak. Valamit ők is megérezhetnek Jézus szavai és a tanítványok viselkedése nyomán, hiszen érdeklődnek, próbára teszik Jézust. Azonban látjuk az igében a feszültséget, ami sokszor bennünket is elborít: ki ez a Jézus és mit akar? Mi ez a szokatlan viselkedés, ennek nem így kellene lennie, vajon miért követik őt és mi miért nem tudunk megbízni benne?

Kedves Testvérek! Úgy gondolom, hogy óév estéjén bátran beszélhetünk arról, hogy nem mindenki ismerte fel, és ismeri fel a hozzá közellépő Jézust. Pedig ő közel szeretne minket tudni magához és tanítani akar minket a mai igében is. Mint vőlegény, azért jött, hogy örömöt, mégpedig lelki örömöt nyújtson. Keresztyénnek lenni örömteli ővele. A következő kép, amelyet a textusban hallottunk, a ruha képe. Ő azért jött, hogy nekünk lelki teljességet adjon. Nem az a célja, hogy foltozgassa életünket, és nem azt akarja, hogy végül tönkremenjünk. Nem ideig-óráig akar megoldásként szolgálni, hanem egész életünket szeretné a helyes irányba terelni. A borostömlő képe pedig arra utal, hogy ő lelkileg betölt bennünket. A zsidó vallás széthasadna, ha az evangéliummal, az új borral töltenénk meg. Jézus nem azért jött, hogy felújítsa Mózest vagy keverje a törvényt a kegyelemmel, hanem ő új élettel szeretne megajándékozni. Jézus hozzáteszi, hogy így mindkét tömlő megmarad. A törvény és az evangélium, a parancsolatok és az örömhír, amely Jézus Krisztusban lett valóssággá. A böjt majd akkor kezdődik, amikor a Fiú, a vőlegény elmegy és visszajövetelét várjuk.

Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megmentse. Nem azért, hogy bókoljon azoknak, akik azt hiszik, igazat cselekszenek, akik azt hiszik, hogy bármit elérhetnek látszatra építő kegyességükkel. Ő örömöt hozni jött, nem szomorúságot okozni. Asztalhoz ült bűnösökkel, közösséget vállalt a kirekesztettekkel, és hiába rökönyödnek meg rajta János tanítványai és a farizeusok, ő együtt örül az emberrel és a hozzá forduló bűnössel. Egy újfajta szemléletmód, amelyet átad nekünk, amivel közelít felénk. Nem ostorozni akar bennünket, hanem megmenteni, szeretetével.

A zsidók nagyon jól ismerték azt a képet, amelyet Jézus használ, amikor a vőlegényről beszél: ez az ószövetségi képe szemléltette, hogy milyen a népnek az Úrral való viszonya. Ők Istenhez tartoznak, őhozzá mentek hozzá. Amikor elfordultak tőle, akkor lényegében lelki házasságtörést követtek el, hűtlenek voltak Istenükhöz. De az Úr azt akarta, hogy helyreálljon a viszony népe és közte. Keresztelő János pedig megmondta, hogy Jézus a Vőlegény. Ő magához hív minket, aki az út az Atyához, aki helyre tudja állítani Istennel való kapcsolatunkat.

Jézus váltott meg bűneinkből. A megváltás pedig azt jelenti, hogy nem csak tudunk a megváltás tényéről, hanem kegyelemből befogadjuk Krisztust, és elköteleződünk mellette. Ő minket választott, elszenvedte bűneinkért mindazt, amit mi nem tudtunk volna elhordozni. Óév estéje emlékeztet bennünket arra, hogy akárcsak egy házasságban, el kell köteleződnünk Krisztus mellett. Nem lehet egyoldalú a kapcsolat. Az Úr Jézus Krisztusban új életet és új lehetőséget kaptunk, benne lehet üdvösségünk és örök életünk. Azonban a vele való élet nem csupán egy pillanatra szól, hanem örök elköteleződés. Megerősít ebben bennünket az evangélium rövid összefoglalása is: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Két ember sem házasodik pusztán azért össze, mert szimpatikusak egymásnak, de még akkor sem feltétlenül, amikor erős érzéseket táplálnak egymást iránt. A házasság, a kapcsolat elköteleződéssel jár együtt. Ezt nyilvánosan is megvalljuk. Ugyanígy van ez Istennel való kapcsolatunkban is. Ezzel kapcsolatban gondolhatunk az istentiszteleten felhangzó hitvallásunkra is, a Szentháromság egy, igazi Istenre, amikor megvalljuk hitünket az Apostoli Hitvallás szavaival.

Nem pusztán azért vagyunk itt, mert szép a templom, és olyan megható orgonazene szól. De nem is csak azért, mert megérintett bennünket egyszer egy mondat, egy szó. Azért is, mert megtapasztaltuk a Krisztusban kapott szeretetet és szeretnénk hozzá tartozni. Mert ha megérteni nem is lehet, hittel, kegyelemből el tudjuk fogadni Isten ajándékát, amelyet őbenne kaptunk. Mert Jézus biztos a bizonytalanságban. Velünk lesz az újabb évben is. Ahogyan az igehirdetés elején elmondtam, mindannyian érzünk némi bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban. Talán valaki már nagyon örül annak, hogy lezárjuk ezt az évet. Valaki szerint a következő év még nehezebb lesz. Bárhogyan legyen, ragaszkodhatunk a változatlan Úrhoz, aki kísér az előttünk álló időben is.

Ma este is kérjük a Szentlélek világosságát és erejét, hogy az ige fényében vizsgáljuk életünket és ragaszkodjunk Megváltónkhoz. Hálát adunk Istennek, hogy ebben az évben is megőrzött és igéjével táplált bennünket. Imádkozunk azért is, hogy ha éveink elfogynak, tartson meg minket az Úr kegyelmesen vele és Fiával, az Úr Jézus Krisztussal való közösségben, Szentlelke által. Adjon vigasztalást, ha búcsúznunk kellett, és kérjük az Urat, hogy vonja magához szívünket szeretetével, hogy mindig elég legyen nekünk az ő kegyelme, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádkozzunk!

Maradj velünk, Urunk, mert jó nekünk veled lennünk. Jó a te beszédedet hallanunk, és közelséged erejét éreznünk. Jól tudod, Urunk, mennyire reád szorulunk: egyedül elgyengül a hitünk, elhatalmasodik a bűnünk. Ezért, Urunk, hallgasd meg könyörgésünket, és maradj velünk. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet karácsony utáni vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Lukács evangéliumának 10. fejezetében, az 5. verstől a 9. versig, a következőképpen:

Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

amikor harmadéves teológus-hallgató voltam, akkor a hagyományoknak megfelelően, mi is passiókörútra indultunk. Az északi egyházkerületen belül, ha jól emlékszem, két egyházmegye gyülekezeteit látogattuk végig és adtuk elő Jézus szenvedéstörténetét. Minden este máshol volt szállásunk, általában gyülekezeti tagoknál aludtunk, akik nagy szeretettel fogadtak minket. Asztaluknál ettünk, ittunk, és ki-ki lehetőségei szerint igyekezett mindennel ellátni minket, hogy újult erővel folytassuk utunkat. De akár említhettem volna szupplikációkat vagy egy-egy gyülekezeti meghívást, amikor ádventben vagy böjti időszakban egy asztalhoz ültünk. Ezekben az asztalközösségekben pedig valóban, egyfajta békességet éltünk át egy számunkra először látott család közösségében. A jézusi szeretetet, amellyel éreztük és kívántuk, hogy legyen béke a ház lakóin, és a gyülekezet életén.

Karácsony ünnepe utáni vasárnap Lukács evangéliumában látjuk, hogy a tanítványok is feladatot és tanácsot kapnak, amikor szolgálatra indulnak. Szükségük van a felkészítésre, Jézus erőt adó és előremutató szavaira. A tanítványok kiküldésének egy részlete szerepel a mai napra kijelölt textusban. Lukács evangéliumában minden tekintetben emberközpontú az útmutatás, amelyet a tanítványok kapnak. Egészen gyakorlatiasnak mondhatjuk, ahogyan elmondja, hogy szolgálatuk és vendégeskedésük során fogadják szeretettel és elégedetten, amit kapnak, hiszen dolgos kezek tették az asztalra mindazt, amit megosztanak velük.

Jézus szavaiban a békesség van jelen. Felhívja figyelmét a tanítványokra arra, hogy hogyan köszönjenek. Ez a köszöntés békességet jelent a háznak, az embereknek, a közösségeknek. Békesség Jézus által az egész világnak. Az Istennel való békességet is jelenti. Emellett Jézus az evangélium szolgálatára hivatásként tekint, és azokat a javakat, amelyeket kapnak, nem ajándéknak nevezi, hanem megélhetési alapnak. Fontos, hogy küldetésük legyen szemük előtt, örüljenek annak, amit kapnak és Isten országának közeledtét hirdessék, illetve gyógyítsanak és segítsék az embereket.

Jézus békessége és fényessége felragyogott karácsonykor. Talán sokak számára ez a fény elég gyorsan kialudt, de valójában az ő mindeneket betöltő szeretete soha nem alszik el. Az, amiről karácsonykor hallottunk, nemcsak arra az időszakra vonatkozott, hanem egész életünkben aktuális, hiszen Jézus megszületett, meghalt és feltámadott. Felment a mennybe és visszatér majd az idők végezetén. Békességet teremtő Isten, aki arra buzdít mindannyiunkat, hogy sose feledkezzünk el szeretetéről és küldetésünkről ne mondjunk le. Hirdessük a benne kapott evangéliumot az egész világnak, tekintettel a körülményekre. Nem véletlenül ad tanácsot tanítványainak. Abban a világban, amely mindent a körülményekre és a látszatra épít, és ennek következtében soha nem talál békére, Jézus a körülményektől és a látszattól független békét hirdeti. A misszió pedig a hetvenkét tanítvány kiküldésével azt jelenti, hogy az egész földre érvényes, a föld minden népe között, amit Jézus Úrrá és Messiássá való felemeltetése után fog elindítani.

A mai vasárnap, karácsony utáni vasárnap a békességet szerző Istenre figyelünk. Karácsony ünnepéhez egészen közel esik a mai alkalom. Ha személyesen nem is találkoztunk szeretteinkkel, vagy csak rövid időre, akkor is érezzük még azt az úgynevezett karácsonyi hangulatot, élénkek emlékeink a karácsonyfa mellett töltött percekről, a családi beszélgetésekről. Megéltünk valamit abból a békességből, ami Isten szeretetéből árad. A békességet szerző Isten lett emberré miértünk Jézus Krisztusban. Ez a Krisztus az, aki elküldi tanítványait, hogy bizonyságot tegyenek róla és Isten mérhetetlen szeretetéről, hogy szolgáljanak az emberek között. Isten Jézusban magához fogadta a bűnös embert. Rajtunk a sor, hogy beengedjük életünkbe és befogadjuk őt. Ő be szeretne lépni életünk hajlékába, hogy az igazi békességet hozza el számunkra. Csupa szeretetből küldte el egyszülött Fiát az Úr, és általa békéltette meg magával a világot. Tudja jól, hogy a vele való kapcsolatra szükségünk van. Neki nem számít, hogy mivel tudjuk kínálni őt, hogy milyen a hajlékunk. Ő nem gazdagságra és előkelőségre vár, hanem ránk, úgy, ahogyan vagyunk. Ő úgy fogad el, amilyenek vagyunk. Szívünk otthonában tartogassunk helyet neki, hiszen ő a mi szívünkben is megszülethet. Ő közösséget vállal a bűnös emberrel, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Aki pedig megtapasztalta ezt a mennyei békét és örömöt, az ő fényével adhatja tovább, hogy mások is rátalálhassanak a minket megszólító Úrra. Szentlelkét ma is ránk árasztja, hogy merjünk elindulni ezt a békességet továbbadni. Merjük megélni környezetünkben, és a gyülekezet közösségében. Bár sokszor békétlenkedünk, mégis békességre vágyunk.

Imádkozunk az Úrhoz, hogy válassza le a tőle elválasztó falakat, hogy új életben tudjunk járni. Adja az Úr, hogy mindenhol a világon megtapasztalják az ő szeretetét és a benne kapott békességet. Jézus a világ világossága. Imádkozunk azért is, hogy az ő világosságának örömhíre eljusson mindenhová, minden nyelven, hogy egy szívvel magasztaljuk Isten az üdvösségért, amelyet nekünk szerzett az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked, hogy békességre teremtetted a világot. Te jól tudod, hogy mi van szívünkben, hogy sokszor elégedetlenek, békétlenek vagyunk. Nyisd meg szívünket igéd hallására, hogy megbéküljünk veled, és békességed követei legyünk. Add, hogy észrevegyük életünkben egyszülött Fiad megnyugtató, békéltető hangját, és kérünk, segíts, hogy őhozzá tartottunk. Te vagy az Úr, aki kegyelemből, szeretettel fordulsz felénk. Áldunk Téged, hogy Istenünk, hogy bűnös gyermekeidet Jézus Krisztusban újra magadhoz fogadod. Kérünk, teremts minket újjá, hogy ellenségeidből gyermekeiddé legyünk, és használj fel minket is békességet teremtő munkádban. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet karácsony második napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 13. fejezetében, a 34. és 35. versben, a következőképpen:

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

gyerekként néha azzal múlattuk az időt, hogy megállva egy forgalmas kereszteződés mellett, az autók emblémáit figyeltük, illetve megpróbáltuk messziről kitalálni, hogy melyik autó, melyik márkajelet viseli. Néhány járművet már messziről felismertünk, de volt olyan, amelyet csak közelebb érve ismertünk fel. Fiúkként sokat játszottunk autós kártyákkal is, amelyekre nem hétköznapi autók képeit nyomtatták, hanem sokkal inkább a ritkább, értékesebb autókét, melyekről talán felnőtt korunkban is csak álmodozunk.

Ma már szinte mindennek van márkajele, messziről felismerünk bizonyos termékeket. Legyen szó autóról, tabletről, telefonról, bármiről. Némelyikért, egyesek képesek egy egész éjszakát is a boltok előtt tölteni, hogy a legfrissebbet, legújabbat maguknak tudhassák. Ezek a fogyasztási cikkek, kütyük örömet is okoznak, de csak pillanatnyi érzelmi állapotról van szó. Ezek a dolgok mulandóak és törékenyek. Újra meg újra lecseréljük őket. Természetesen a termékek mellett léteznek sportklubok, színjátszókörök, de úgy gondolom az egyházközségek is ide tartoznak, amelyeknek mind megvan a saját jele, amiről felismerjük őket. A mi életünkben is jele van Krisztusnak, akihez hozzátartozhatunk.

Amikor Jézus a szeretetről beszél, akkor lényegében márkajelet ad nekünk. Hiszen azt kéri, hogy arról legyünk felismerhetők, hogy ahogyan ő szeretett minket, mi is úgy szeressük egymást. Ez a szeretet pedig nem csupán egyfajta érzelmi állapot vagy érzelmi beállítottság, már értelemben szól az, ami a görög szövegben szerepel. Ez a szeretet az agapé szóból származik, ami Isten szeretete. Ennek a szeretetnek a nyomán válunk olyan tanítványokká, akiknek egész élete megváltozik, és a szeretet nem csupán, mint érzelem van jelen életünkben, hanem egy döntés is, Isten ügye mellett. Olyan életmód és életstratégia, amelyben az „én” helyett a közösség kerül középpontba. Amikor nem az önmegvalósításért élünk, nemcsak saját érdekeinkért, hanem Istenért és embertársainkért. Ez a megváltozott élet pedig a gyakorlatban is meglátszik. Tetteink és egész életünk az Úrról tanúskodik. Ez az a „márkajel”, amelyről Jézus tanítványai felismerhetők. Ez az agapé szeretet maga Isten. Jézus azt mondja, hogy szeressük egymást, hiszen ő is szeretett minket. Ebben van a gyülekezet megtartó ereje. Nem a Jézus iránti szeretet az új parancsolat, hanem az, hogy egymást szeressük. Ez a szeretet pedig Jézusból táplálkozik, ő a forrás. Ott működik, ott valósul meg mindez, ahol Jézus ott van.

A mai textus nem a karácsonyi történetből való, hanem a nagyhét eseményeihez tartozik, amikor Jézus búcsúzik. Örökségül hagyja a gyülekezetnek, hogy segítsék egymást. Karácsony előtt több műsort látni a tévében, illetve hallani a rádióban és egyéb médiafelületeken, hogy adományokat gyűjtenek rászorulók részére, csomagokat állítanak össze hátrányos helyzetű családoknak, gyermekeknek. Sztárok fognak össze, hogy segíteni tudjanak másokon. Számos ilyen akció indul el, jobb esetben nemcsak ilyenkor, hanem egész évben működnek hasonlók. Ha a Bibliára tekintünk, akkor láthatjuk, hogy Szentírásban ez a fajta szeretet, amelyről Jézus beszél, nem egy spontán érzelmi reakció egy embertársunk iránt, hanem megsegítése a segítségre szorulóknak. Észrevenni a hiányt, a másik baját, segíteni neki a Jézustól kapott szeretettel. Jézus ezért mondja, hogy amit a tanítvány kicsiny testvéreivel megtesz, azt vele, Krisztussal teszi meg. Persze nem csak tettekben nyilvánul meg ez a szeretet, hanem a hozzáállásban is: pl. akit nem tudtam vagy nem tudok elviselni, azzal is megpróbálok barátságos lenni, vagy akire haragszok, annak megpróbálok segíteni. Alapja mindennek az, hogy Jézus szeretetéből táplálkozunk, őt engedjük be életünkbe, hogy betöltse azt. Általa tudunk másokhoz a felsorolt módon odafordulni.

Tudjuk jól, hogy mi nem tudunk úgy szeretni, ahogyan Jézus kéri, ahogyan Jézus parancsolja. Saját erőnkből gyengék vagyunk. Azonban a testté lett Ige, az Úr Jézus Krisztus erőt ad hozzá. Az ő ereje legyőzi a mi önös érdekeinket, szeretetlenségünket és képessé tesz arra, hogy szeressük embertársainkat. A mai vasárnap témája is erre a krisztusi útra mutat: „Az új életre indító szeretet”-re. Ez pedig a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van, aki a vele való közösséget és vele való szeretetet kéri a tanítványoktól, hogy erről ismerjék meg őket.

Tomka Ferenc szociológus, egyháztörténész, pap és egyetemi tanár arról ír, hogy a pogány Julianus császár felháborodva vetette a rómaiak szemére, hogy a keresztények nemcsak egymással törődnek, nemcsak saját betegeiket és öregeiket gondozzák, hanem az övéiket is. Embertársaik – a szegények és nyomorultak – iránti szeretetüknél csak egy volt feltűnőbb: ahogyan egymást szerették. Pedig voltak köztük is feszültségek és hibák. Mégis egy eddig ismeretlen kapcsolat fűzte őket össze. Az Apostolok cselekedetei beszámol arról, hogy a hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke...Mindenük közös volt...Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, s árát az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, szükségéhez mérten. (ApCsel 4,32-35) A pogányok csodálattal figyelték őket. Szólásmondássá vált köztük: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”

Hálát adunk Istennek, hogy nemcsak elküldte a világ Megváltóját, hogy a bűnösöket megmentse, hanem igéjével és jelekkel is elvezet minket őhozzá. Kérjük az Úr Szentlelkét, hogy ébresszen bennünk élő hitet, hogy a megváltás jó hírét híven őrizzük meg szívünkben, adja, hogy köztünk is valóssággá váljon az Úr szeretete, és békéjét örömmel terjesszük a világban, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked az élő Megváltóért, akinek születése és testté létele az élet forrásává lett minden ember számára. Kérünk, segíts bennünket, hogy karácsonyi evangéliumod az ünnepek után is örömünk alapja, és szeretetünk forrása maradjon. Add, hogy kegyelmed kárba ne vesszen rajtunk, hanem teremtsen újjá az örök életre, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Karácsony ünnepén az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 1. fejezetében, a 14. verstől a 18. versig, a következőképpen:

¹⁴Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. ¹⁵János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. ¹⁶Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. ¹⁷Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. ¹⁸Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

feleségemmel lehetőségünk volt nászutunk során eljutni New Yorkba, a Times Square -re, ahol rengeteg fény és látványosság van. Nem tudom, hogy a koronavírus időszakában megkoptak-e ezek az ikonikus fények, de tényleg elképesztő mennyiségben ömlik rá az emberekbe a nem túl természetes fény, mozgó reklámok, kivetítők formájában. Megvan ennek is a maga szépsége, de jó, ha tudjuk, sok minden inkább a figyelemelterelésről szól. Arról, hogy lehengereljen, hogy vásároljunk a helyi üzletekben. Érezzük azt, hogy különleges helyen állunk, ilyet máshol nem találunk. Azonban ha kihunynak a fények, nem biztos, hogy ez a hely jutna először eszünkbe. Az igazi fény, amely valóban utat mutat, egészen más.

A negyedik században élő keresztyének a pogány fényünnep utánra tették az igaz világosságról, Jézus Krisztusról való megemlékezést. Ezzel is kifejezték azt, hogy egyedül Istentől származik a fény, a világosság. Nem embertől, nem idegen istenségekről, nem bálványoktól. Egyedül Úr Jézus Krisztusból árad az igaz világosság.

János a karácsonyi történetében arra az ajándékra mutat, amelyet Jézus Krisztusban kaptunk. Ő a testté lett Ige, a fény, amely utat mutat a sötétben. Lelkünknek, életünknek ő ad világosságot. Isten kinyilatkoztatja magát őbenne, mégpedig saját akaratából, nem a mi érdemünk miatt. Az Úr döntése, hogy Jézusban közel jött hozzánk és János evangélista erre a nagy eseményre kíván rámutatni: a legnagyobb esemény, hogy Isten emberré lett Jézus Krisztusban. Ő mindenki számára elérkezett, nemcsak egy kis közösség, hanem az egész világ számára. Megérthető és megélhető. A Jézusban megérkező isteni kijelentést ünnepelhetjük ettől az időponttól kezdődően. Felfedezhetjük őt életünkben. Belőle meríthetünk fényt, világosságot. Ő ad bátorságot az élethez.

Tehát ő a fény, amely Istenhez vezet. Karácsony ünnepén nem árt tudatosítanunk, hogy nem önmagunkat ünnepeljük, hanem Istennek adunk hálát szent Fiáért. Nem rólunk szól karácsony és az evangélium, nem a mi hatalmas tetteinkről, hanem Isten szeretetéről, az Isten tettéről. A mai igénk az úgynevezett Logoszhimnusznak a része, amelyből kiderül, hogy ki érkezik hozzánk: az Ige, az Isten Fia, aki valóságos Isten és valóságos ember.

Ha jobban belegondolunk, a mai ige, a jánosi prológus nem fölfelé, hanem lefelé tekint. A földi létre irányítja figyelmünket. Ebbe a földi létbe érkezik meg az isteni ajándék. Itt van rá a legnagyobb szükség. Isten itt mutatja meg szeretetét, minden lépésében. Ennek az eseménynek az ünneplése történik meg karácsonykor.

Az utóbbi hetekben be kellett állítanom a másodlagos azonosító kódomat. A járvány miatt többen kényszerültek internetes megrendelésre, és ma már néhány kód segítségével ki lehet fizetni a megrendelt termékeket. Ma már több lépcsőben zajlik a beléptetés és azonosítás, hiszen eddig csak egy sms-t kaptunk, most már kettőt vagy hármat is kapunk, hogy biztonságosan fizethessünk. Sokszor az okoz gondot, hogy annyi jelszót kell megjegyeznünk, hogy emiatt nem tudunk továbblépni. Ameddig emlékezünk rájuk és tudjuk a megfelelő lépéseket, illetve rendelkezünk a megfelelő beállításokkal, addig nincs gond. Addig sínen vagyunk, mondhatni rendben van az életünk. Azonban ha valamiről elfeledkezünk, akkor már nem tudjuk elkezdeni, illetve befejezni a tranzakciót.

János is egy kódot árul el nekünk. Ez a kód mégpedig a nagy változás és szeretet kódja, amelytől valóban életünk függ: az Ige testté lett. Az isteni titok nyitja egyedül Jézus Krisztus. Az ő születése, megérkezése, velünk élése és szeretete számunkra az út az Atyához. Benne van új lehetőségünk egy új életre. Isten lép hozzánk közel őbenne, egész életünkbe, testünkbe, lelkünkbe. Nem mi nyitjuk meg az ajtót őfelé és nem mi közeledünk hozzá, hanem ő hajolt le hozzánk Krisztusban. Talán nem is értjük, hogy miért is jó ez neki. Ő tudja a végső kódot, ő szeret minket annyira, hogy nem hagyott magunkra. Mi csupán elfogadhatjuk az Isten ajándékát, hittel, kegyelemből. Ő váratlanul és szeretettel lép be életünkbe. Talán nem is gondoltunk rá soha, eszünkben sem volt. De mégis eljött hozzánk és érezzük életet adó melegségét, az ő fénye ragyogja be életünket. Alázattal és elfogadással fogadhatjuk be szívünkbe. Bár tart a járvány, mégis sok helyen tele voltak a bevásárlóközpontok. De a szeretet, a kód, az igaz világosság nem ott van. Nem a tülekedés helyén, nem a boltok között, vagy éppen a boltokban. Nem a magunkra erőltetett, ünnepinek tartott mosolyban. Az igaz világosságban, és Isten mérhetetlen szeretetében, magában az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Méltatlanok vagyunk arra a nagy szeretetre, hogy értünk emberré lettél, és szolgai formát öltöttél magadra. Tégy minket alkalmassá szolgálatodra, hogy ne csak imádjuk szereteted titkát, hanem bizonyságot is tegyünk róla, szóval és cselekedettel. Úr Jézus Krisztus! Magasztalunk téged, hogy testté lételedben testvéreiddé és az örök élet részeseivé tettél minket. Kérünk, részesíts a bűn és a halál feletti győzelmedben is, hogy Szentlelked által újjászülessünk, és egész életünket betöltse az öröm és a hála a te emberszeretetedért. Köszönjük Neked! Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Karácsony este az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 7. fejezetében, a 28. és 29. versben, a következőképpen:

Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

karácsonyestére egy igen érdekes igeszakaszt kaptunk az igehirdetés alapjául. A kijelölt rész előzményeként arról olvasunk a Szentírásban, hogy Jézus titokban Jeruzsálembe megy a lombsátor ünnepére, lényegében testvérei unszolására. A lombsátor ünnep, vagy más néven szukkót, a betakarítás idejére esett, hiszen az Isten gondviselésébe vetett bizalomról tanúskodik. Hét napon át tartott, majd a nyolcadik napon záróünnep követte. Ezen az ünnepen, lombsátor ünnepén, visszaemlékeztek arra, hogy az Úr megtartotta őket és gondoskodott népéről a pusztában, és ezután is gondoskodni fog róluk.

Ilyen ünnepen van jelen Jézus a templomban. Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus tanítani kezdett. Hangos szóval tanít, ami itt azt jelenti, hogy prófétai kijelentést tesz. Nem suttog, nem halk, hanem érthetően beszél, hiszen tanít. Jézus lényegében beszél küldetéséről, a nyitott szív számára nyilvánvalóvá válhat, hogy ő az, akiben beteljesedtek a próféciák, benne teljesedtek be az ígéretek. A Messiás ott áll előttük és tanítja őket. Isten valóban gondot viselt róluk, ahogyan gondot visel az egész világról, hiszen Megváltó adatott nekünk. Úgy gondolom, hogy itt ér össze az ünnep üzenete és Jézus igei kinyilatkoztatása: Isten nem hagyta magára népét a pusztában és nem hagyta magára az emberiséget sem, hiszen elküldte szent Fiát. Jézus pedig ott áll az ünnepen, hogy tanítsa az embereket. Bár ebben a részben még azt olvassuk, hogy még nem jött el az ő ideje, eljutunk majd odáig, hogy Isten Fia váltságul adja magát sokakért. Mi erről tudunk és tanúskodunk. Két ádvent között élünk, amikor az Úr eljövetelére várunk. Az Isten Fia emberré lett és életét adta bűneinkért, és feltámadt megigazulásunkra. Az ő megjelenése új kezdetet ad életünknek, és hisszük, hogy visszatér majd hozzánk egy napon.

Karácsony ünnepén hangsúlyosabb az inkarnáció, a megtestesülés. Isten egészen közel jött hozzánk Jézus Krisztusban, egészen mélyre szállt, hiszen nem a pompa, a gazdagság, a megfelelő körülmények voltak fontosak Jézus születésénél. Egészen szerény körülmények között jött világra a világ Megváltója. Ismerjük a történetet, és mindenkinek eszébe jutnak a pásztorok, akiket örömhírrel látogat meg az angyal, majd a mennyei seregek dicsőítő énekét halljuk és szinte látjuk magunk előtt, ahogyan a pásztorok elindulnak Betlehembe. A napkeleti bölcsek is felismerik az ő csillagát, akik szintén elindulnak, hogy leboruljanak a Megváltó előtt. Felismerik a csillagot. Míg a pásztorok esetében a hallásnak van nagyobb jelentősége, addig a bölcseknél a látásnak. Mondhatnánk úgy is, hogy a felismerésnek. Nem volt díszmenet és ünnepség Jézus születésekor, de nem is ez volt a legfontosabb: sokkal inkább az, hogy a megígért Megváltó megérkezett ebbe a világba.

Meglepő, de Jézus szavai szerint nem ő az, hanem az Atya a fontos. Nem a születésén van a hangsúly, hanem Isten szeretetén. Jézus nem magára mutat, hanem arra, aki elküldte őt. Aki annyira szeretett minket, hogy értünk küldte szent Fiát. Annyiszor próbáljuk meg ünnepélyessé tenni ezeket az istentiszteleteket, hiszen sokan jönnek és szeretnénk érezni karácsony meghittségét, de nem ezen van a hangsúly. Ahogyan a vírushelyzet megmutatja: ha nem énekelhetünk, ha nem vehetünk úrvacsorát, akkor is együtt imádkozhatunk és együtt hallgathatjuk Isten igéjét. Akkor is nyitottak lehetünk az Úr Jézus Krisztusra, ha éppen nincs meg a szokásos ádventi, karácsonyi hangulat. Hisszük, hogy az Úr ugyanúgy átölel szeretetével és ugyanúgy mehetünk őhozzá. És Jézus, a mai igében újra látjuk, nem magát hirdeti, hanem az Atyára mutat, aki ideküldte őt. Nem Jézus a kezdeményező, hanem az Atya. Az ő szeretetét és gondoskodását köszönjük meg karácsonykor, az ő gondoskodásáért adunk hálát a gyülekezet közösségében.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy Jézus hangja a zárt ajtók mögé is eljut. Jézus hangja eljut mindenkihez, ahogyan egy lelkészkolléga fogalmazott: Jézust nem lehet karanténba zárni. Lehetünk a számítógépek előtt vagy itt a templomban, ő mindannyiunkat megszólít. Őt nem lehet keretek közé zárni, ahogyan az Isten szeretetét sem tudjuk elrejteni. Azonban felismerni, elfogadni, hittel, kegyelemből tudjuk. Ahogyan Jézus tanított a templomban, sokan nem akarták megismerni, felismerni őt. Azonban mi felismerhetjük az életünkbe belépő Jézust, akinek helyet készíthetünk. Ő nem a pompát keresi lelkünkben, életünkben. Úgy fogad el, ahogyan vagyunk. Zákeushoz fűzött szavai jutnak eszembe, akinek mondja: „Szállj, le hamar, ma tenálad kell megszállnom!” Ezzel a mondattal nem meghívatja magát Jézus, hanem közösséget vállal, egy asztalhoz ül a mások számára bűnös emberrel. Jézus így közeledik hozzánk a mai ünnepen is: nálunk szeretne megszállni, függetlenül attól, hogy milyen ez a szállás. De a velünk való közösségvállalása csodálatos dolgokra képes, ahogyan Zákeus élete és hozzáállása is megváltozott. A mi életünkben is változás hoz a Megváltóval való találkozás. Benne gondoskodik rólunk az Úr, akinek kérjük Lelkét, hogy vezessen minket azon az úton, amely egyenesen hozzá vezet, az Úr Jézus Krisztusban. Ő nem azért jött, hogy elmenjen, hanem, hogy velünk maradjon. Egy örökkévalóságot élhetünk meg vele vagy nélküle. Fontos az ő születése, mert így tehet bizonyságot az Atyáról, de még hangsúlyosabb, hogy jelen van az a szeretet, amely az Atyától származik és Jézusban lett valósággá. Szentlelkét ránk árasztja, hogy ezzel a lélekkel éljünk a világban, nemcsak karácsony estén és karácsony ünnepén, hanem minden nap meghalva a bűnnek, a mi Urunk, Jézus Krisztusért. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked, hogy elküldted a megígért Megváltót, és örömet, békességet készítettél minden embernek. Áldj meg minket kegyelmes jelenléteddel, hogy senki se érezze magát egyedül, senki se maradjon vigasztalásod nélkül, hanem mindnyájan egy szívvel, boldogan áldjuk atyai jóságodat, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet ádvent 4. vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Jelenések könyvének 22. fejezetében, annak első 9 versében, a következőképpen:

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd! Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

ádvent 4. vasárnapján az Úr közelségéből származó öröm tölti el szívünket. A felismerés, hogy az Úr nem hagyott bennünket magunkra, hanem elküldte értünk a Megváltót. Ahogyan a lekcióban elhangzott, Keresztelő János őróla tesz bizonyságot és a további versekben arról olvasunk, ahogyan felismeri Krisztust, az Isten Fiát. Így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Az Isten Bárányára figyelünk ma is, akiben Isten egészen közel jött hozzánk. Az ő eljövetelére várunk, aki karácsonykor megszületett, és aki visszatér hozzánk az idők végén. A textusban pedig szintén az Isten Bárányáról hallottunk, a Jelenések könyvéből, ahol erőteljes kép az élet vize, amely Isten és a Bárány trónjából ered. Szükségünk van ma is erre az éltető vízre. Talán jobban, mint gondolnánk, és ez a különös vírusidőszak talán még inkább rámutatott arra, amire mindannyian szomjazunk: az éltető vízre, az evangéliumra, amely adatott nekünk Krisztusban. Egy olyan jövőt vetít elénk János a Jelenések könyvében, amelyben pl. nem kell lámpást gyújtanunk, hiszen Isten dicsősége beragyog mindent. Ne feledkezzünk el az élet fájáról sem, illetve a gyógyító levelekről, az Úr gondoskodásáról. Ahogyan ezt a csodálatos jövőt festi elénk János, eszünkbe juthat, hogy ez a tapasztalat nemcsak a jövőben, hanem a mában is megvalósulhat. Jézus Krisztus közelségében igazán boldogok lehetünk, aki elvezet az igaz üdvösségre. Isten őbenne emberré lett és életét adta értünk. Karácsonyhoz közeledve ez a hír ad nekünk örömet, hiszen nélküle örökre elvesztünk volna. A megváltás el lett készítve számunkra, akkor, és ahogyan a Jelenések könyvében olvassuk, a jelenben és a jövőben is van reménységünk.

A kijelölt textus két részre osztható. Az első rész a mennyei Jeruzsálemről szól, az üdvösség állapotáról, míg a második fő üzenete az Isten ígéreteinek megbízhatósága, és Isten személye, és a vele való kapcsolat fontossága. Ő köti össze a múltat, jelent és jövőt. Gyönyörű a képi világ, amellyel az első részben találkozunk, amelyben láthatjuk, hogy a megváltottak különleges helyzetbe kerülnek, eljutnak az Úr arcának látására, ami arra utal, hogy már nem kell félniük attól, hogy színre-színre látják az Urat, ahogyan a korabeli emberek gondolták. Az ő jele lesz homlokukon, mert őhozzá tartoznak. Isten országának ígérete bontakozik ki előttünk az Ószövetségben és Krisztus erről az országról úgy szól, mint ami már közöttünk van, János pedig ennek az országnak a jövőben megvalósuló ígéretét jeleníti meg számunkra. A második részben tehát a megdicsőült Krisztus mutat utat számunkra. Mellette megszólal János, aki szem- és fültanúja az eseményeknek. A mennyei Jeruzsálemmel visszatér az elveszett Paradicsom. Az élet fája mindenkinek a rendelkezésére áll. A megváltottaknak szabad útja lesz az Isten trónjához. A második részben pedig ennek hitelesítését láthatjuk. Krisztus ígérete jelentős számunkra, akitől azt halljuk, hogy eljön hamar. Ő az út Atyához, ő az, akinek közelsége boldogságot és örömet ad a benne bízó embernek.

Ádvent negyedik vasárnapján az Ő közelségének örülünk. Az Ő eljövetelére várunk. Örömhír szól hozzánk, vigasztalás és megerősítés életünk bármely szakaszában is legyünk. Bátorítás, amely most, a koronavírus járvány miatt talán még hangsúlyosabb. Az Úr nem hagyott minket magunkra és értünk küldte szent Fiát. Akkor, ma és a jövőben is gondoskodik övéiről. Szükségünk van a vele való kapcsolatra, a vele való életre. Őt láthatjuk meg a mindennapokban, a bizonytalan időkben is. Karácsony felé közeledünk, amire általában együtt készülődünk a családdal. Ez most nem egy szokványos karácsony, bár tudjuk, hogy Jézus megszületett és velünk van ebben a vészterhes időszakban is. A mai ige pedig emlékeztet arra, hogy milyen törékeny az életünk. Azonban ebben a törékenységben erőnk az Úr Jézus Krisztus, aki megszületett, akiben az Isten emberré lett. Ez a Jézus adta életét váltságul sokakért. Őhozzá megyünk mi is, meghallva a hívó szót, karácsony ünnepén pedig őelőtte borulunk térdre, aki a világ Megváltója. Az ádventi időszak, mint bűnbánati idő, felkészít erre a találkozásra. Őszinte önvizsgálatra indít.

Ádvent 4. vasárnapján imádságban kérjük, hogy az Úr tegye kicsivé mindazt, ami eltakarhatja előlünk az ő szeretetét. Tegye életünkben kicsivé a közönyt, a gondot, a félelmet, a kétséget, hogy örömmel várjuk eljövendő Urunkat. Örömmel lássuk meg őt életünkben. Mi magunk is tudjunk örömszerzőkként élni és szolgálni a világban. A világ világossága ragyogja be életünket, aki volt, aki van, és aki eljövendő, az Úr Jézus Krisztus. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Köszönjük Neked, hogy egyszülött Fiadban igazi örömmel ajándékoztad meg a világot. Ébressz bennünk hitet és szeretetet, hogy felismerjük életünkben a Megváltót. Kérünk, igéddel tisztítsd meg életünket. Szentelj meg minket, hogy igazságodban járjunk és a békesség útján járjunk, és akaratod szerint cselekedjünk. Nevelj minket szereteteddel, és bocsásd meg, ha hitetlenek, kétkedők voltunk. Adj erőt a fájdalmakat elhordozni, és erősíts bennünket jelenléteddel, hogy megállhassunk majd előtted, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a gyülekezet ádvent 3. vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál Timóteushoz írt második levelében, az 1. fejezet 8. versétől a 14. versig, a következőképpen:

Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

az utóbbi napokban egyre többet hallunk a mentális egészség megőrzéséről járványhelyzet idején. Talán emlékszünk rá, hogy az első hullám alatt a pszichológusok többsége telefonos segítségnyújtást ajánlott fel, de voltak, akik interneten keresztül vállaltak ingyenes lelki segítségnyújtó alkalmakat. Valaki cikket írt vagy relaxációs gyakorlatokat osztott meg, ezzel oldva az otthonmaradás feszültségét. A második hullám során egyre nagyobb hangsúlyt kap a lelkigondozás, annak szerepe, az emberi kapcsolatok ápolása. Ha nem is személyesen, de telefonon, írott formában vagy interneten keresztül, szükségünk van beszélgetőtársakra, egymás megerősítésére.

Pál Timóteushoz írt második levele a lelkigondozó lelkigondozása. Pásztorlevél, amely a drága kincs megőrzésére és az evangélium megőrzésére biztat, a nehéz időszakokban is. Nemcsak ma, ebben a különleges helyzetben kerül előtérbe a lélek ápolása, hanem már Pál idejében is hangsúlyos volt. Nem beszélve arról, hogy mindenkinek, főként a segítő szakmát végzőknek, kötelező a mentális egészségük érdekében szakemberrel beszélni, önismereti tréningen részt venni, hiszen így tudnak igazán másoknak is segíteni. A mai ige tehát egyfajta lelkigondozói szemlélettel szólít meg bennünket és bátorít. Bátorít, mert valószínűleg Timóteusnak is erre volt szüksége. Timóteus fiatal gyülekezet-vezető volt, akire Pál rá merte bízni a gyülekezetek meglátogatását és gyülekezetvezetői feladatokat adott neki. Azonban Timóteust is emlékeztetni kell arra, hogy amikor megfárad, amikor nehézségek támadnak, akkor is az evangélium legyen a szeme előtt. Kitartásra ösztönzi Pál, aki valószínűleg római fogságból írta ezt a levelét. Pál maga is átélt nehézségeket, szenvedett és szenved az evangélium ügyéért, de nem hátrált meg és Timóteust is kitartásra biztatja. Lelkigondozza őt. A kijelölt igeszakasz címe, hogy „Szenvedj együtt az evangéliumért!” Olyan kincseket kapott és olyan megbízatása van, amely kötelezi arra, hogy megőrizze az életet adó üzenetet. Ez az üzenet és drága kincs pedig maga az Úr Jézus Krisztusban kapott örömhír. Benne kaphatunk örök életet és üdvösséget, általa nyílik meg az út az Atyához.

Pál szavai tehát nagyon aktuálisak és több szempontból kapcsolódnak gyülekezeti életünkhöz. Az egyház, a gyülekezetek és a lelkészek küldetése, hogy a változó világban is tanúskodjanak Isten mérhetetlen szeretetéről, az örök evangéliumról. Őrizni kell az evangéliumot, nem konzervativizmussal, hanem a jézusi üzenethez való valódi ragaszkodással. Pál emellett azt kéri Timóteustól, hogy fogalmazza újra az evangélium üzenetét úgy, hogy a gyülekezet aktuális helyzetéhez kapcsolódjon. Harmadik szempontként pedig Pál az evangélium üzenetének igényes és érthető megfogalmazásáról beszél. Az egészséges beszédről. Közérthető megfogalmazását kéri az Ige üzenetének. Ezt Pál mondja, aki nem csupán kijelentette mindezeket, hanem életével példát adott mások számára. Nem haszonszerzésből motiválja, hanem a Krisztus melletti elköteleződés. Egy, az evangélium mellett végsőkig kiálló és elkötelezett ember szavai ezek.

Ádvent 3. vasárnapján joggal tehetjük fel a kérdést: Akkor mi a mi feladatunk, mi a mai vasárnap üzenete? A mai vasárnap témája, hogy „Senki ne tévesszen meg titeket!” Feladatunk, hogy Jézusban élő közösségként segítsük egymást, keressük egymást. Ne félrevezessük, hanem Krisztushoz szeressük a másik embert. Őbenne és ővele élő közösségként éljünk. Napjainkban sokat segíthetünk másoknak azzal is, ha nem személyesen, hanem egy-egy papírra írott üzenetben, e-mailben, telefonon vagy interneten keressük egymást. Ezekben az üzenetekben pedig bátran megfogalmazhatjuk hitünket. Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban. Megfogalmazhatjuk, hogy mit jelent nekünk Isten szeretete. Kérhetjük imádságban a Szentlélek erejét, hogy az Igét olvasva és hallgatva az Úr akaratát tartsuk szemünk előtt és egymás támaszai legyünk hitben. Engedjük magunkat lelki gondozni Isten igéje által! A mai világban annyi információ ömlik ránk és olyan sokan próbálják meg megosztani az embereket különböző félinformációkkal. Isten igéje azonban változatlan és ne térjünk el tőle, hanem feladatunk, hogy megőrizzük és erőt nyerjünk belőle. Mert Jézus Krisztust azért küldte a világba, hogy életünk legyen általa. Isten szeretete lett valósággá őbenne. Ő pedig Szentlelkével ma is hív, hogy őhozzá tartozzunk és őhozzá ragaszkodjunk, bármi történjék. Nem könnyű az út és a feladat. Nem könnyű gondterhelten erre az örömhírre tekintetünk. Ugyanakkor Jézus szüntelenül keres minket. Az a Megváltó, akinek eljövetelére várunk, két ádvent között.

Ádvent 3. vasárnapja tehát biztat és lelki gondoz bennünket is. Öröm vasárnapja felé közeledve tekintsünk fel. Jézus Krisztus a mi üdvözítőnk és szabadítónk. Csak a Jézusi erőtérben élő gyülekezet, közösség tudja megtartani a megfelelő irányt Istenhez és emberekhez. A hitünk egyfajta iránytű, fontos eszköz, amely személyes életünkben jelen van és a közösségben összeköt egymással. A kiszámíthatatlan járvány idején is igazodhatunk a jézusi irányhoz és ehhez segíthetünk másokat is.

A keresztény bizonyságtételhez hozzátartozik a beszéd, amely Jézus Krisztuson tájékozódik. Gyógyító szó, azonban van olyan időszak, amikor a szenvedés, a nehézségek miatt elfogynak a szavak. A szavak elfogyhatnak, de attól még ott van velünk a szeretet nyelve. Nem üres beszéd, hanem megállás és melléállás. Hitből fakadó cselekedet, amely irányt mutat ebben az időszakban is.

Hálát adhatunk, hogy szüntelenül hangzik az egyházban a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, Isten igéje, amely erőt ad, amely lelki gondoz is egyben. Hálát adunk az Úrnak, hogy ma is együtt lehettünk, hogy Isten igéjét hallgassuk. Imádkozunk azért, hogy a mi életünk Krisztuson tájékozódjon, hogy Isten Lelke segítsen abban, hogy a hallott szavaknak megtartói is legyünk. Imádkozunk azért is, hogy az igazi ajándék életünkben az a bizonyosság legyen, hogy bűnbocsánatot, életet és üdvösséget kaptunk az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk! Áldunk, hogy Szentlelked által bizonyságot teszel Fiadról, Jézus Krisztusról! Erősíts meg tiszta hitben, hogy senki meg ne tévesszen minket, és állhatatosan járjunk igéd világosságában, az Úr Jézus Krisztus által, aki eljött, aki él, és aki eljövendő. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet a mai vasárnapra, Ádvent 2. vasárnapjára kijelölt igehirdetési alapigét, amelyet megírva találunk Jakab levelének 5. fejezetében, a 7. verstől a 11. versig, a következőképpen:

Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

a türelem nagy erény, szoktuk mondani, hogy a „türelem rózsát terem”. Igénk esetében a türelem és a várakozás fontos kifejezések. Jézus Krisztus második eljövetelének várása közben szükségünk van arra a türelemre és egységre, amellyel át tudjuk vészelni a nehéz időszakokat. A korabeli keresztyéneknek, akiknek Jakab levelét írja, olyan helyzetben kellett helytállniuk, amikor üldözték őket. Ebben az esetben a türelem arra irányul, hogy az Úr ígéretéhez híven visszatér majd és igazságot tesz az emberek között. Ez az ígérete azonban nemcsak nekik, hanem a mai keresztyénségnek is szól. Bár sok szenvedést kellett átélniük az üldözötteknek, Jakab boldognak mondja azokat, akik hasonlóképpen éltek át megannyi fájdalmat: a prófétákat és Jóbot. Ők tűrni tudtak a szenvedésekben, mégis boldogok voltak, hiszen sorsuk változott, mert megkönyörült rajtuk az Úr. Boldogok tudtak lenni a nehézségek ellenére is. A türelem azt is jelenti, hogy rábízzuk magunkat Istenre. Jó példa az igében elhangzott földművelő képe, aki bár nem tudja befolyásolni az időjárást és türelmesen várja, hogy mikor jön az eső, bízni tud az Úr gondoskodásában, gondviselésében. Az Úr kezében vagyunk mindannyian, ahogyan a föld, amelyet adott nekünk. Látjuk, hogy gondoskodik övéiről: a türelmes földművelő meglátja, hogy mikor jön el a korai és késői eső ideje. Nemcsak az akadályokat, a bizonytalanságot, a terhet látja maga előtt, hanem a biztos eső és a változás lehetőségét, az Isten szeretetét, gondoskodását is. Az elhangzott példa természetesen nem tétlenségre buzdít. Sokkal inkább arra, hogy életünk megannyi eseménye között ne féljünk rábízni magunkat az Úrra és türelmesen várni a gyümölcsre, amellyel megajándékoz minket az Úr. A hit gyümölcsei lehetnek jelen életünkben, ha rá tudjuk bízni magunkat mennyei Atyánkra.

Adventben nagy örömmel készülünk karácsonyra, amikor Isten Fia megszületett, aki kegyelmet és életet hozott nekünk. Ádventhez hozzátartozik Jézus második eljövetelének várása is, de talán ez kevésbé hangsúlyos ebben az időszakban, nincs annyira a középpontban. A mai igében fellelhető visszatérés, azonban az Úr dicsőséges megjelenéséről szól, újbóli eljöveteléről. Arról, amikor Jézus megítéli és újjáteremti a világot. A különbség a levél címzettjeitől eltérően, hogy ők nem ajándékra vártak, arra, hogy mit kapnak majd karácsonyra, hanem mert kegyetlen üldözésnek voltak kitéve. Várták, hogy Jézusért vállalt szenvedéseik véget érjenek, és várták, hogy Isten igazságot szolgáltat majd nekik. Jakab a levélben megerősíti őket, hogy az üldöztetések között se felejtsék el, hogy minden az Isten kezében van. Emellett, ha a benne való bizalommal és türelemmel élnek, akkor közben életük célját is elérik, beteljesítik, hiszen róla tesznek bizonyságot az emberek között, Istennek tetsző gyümölcsöt terem az életük. Türelmük alapja Jézus Krisztus visszajövetelének ígérete, aki megszabadítja gyermekeit.

A mai nap éppen Miklós nap, sok helyen a gyermekek ilyenkor ajándékot kapnak. Jól emlékszem, hogy gyermekkoromban nekünk is feltették ilyenkor mindig a kérdést, hogy jól viselkedtünk-e? Ha nem, akkor virgácsot kaptunk (persze mellette mindig volt valami apró édesség is), ha jól, akkor egy nagyon szép csomagot. Nehéz volt türelmesen várni arra, hogy vajon mit fogunk kapni. Szokás volt később az iskolában az osztálytársak között neveket húzni, így egymásnak adtunk, de mindenki csak egyvalakinek, ajándékot. Fontos volt, hogy mindenki valami aprósággal készüljön és odafigyeljen a másikra, ezért az ajándékozás mellett úgynevezett „angyali” feladatokat is kaptunk, hogy próbáljunk meg figyelmesebbek lenni a másikkal. A mai igében is találunk erre a figyelmességre és főként egységre való utalást: ne panaszkodjunk egymásra, ne ítélkezzünk, mert ez megtöri az egységet, amelyre pedig nagyon nagy szükség van, nemcsak az akkori gyülekezet, de a mai gyülekezetek megmaradása szempontjából is. Jézus visszatérésének ígérete egyszerre ad erőt és egyben bűnbánatra indít, hogy tiszta szívvel tudjunk készülni ebben az ádventi időszakban is az előttünk álló ünnepre.

A mai vasárnap témája: Ítélet előtt, kegyelem alatt. Két ádvent között élünk, abban a kegyelmi időszakban, amikor meghallhatjuk a hozzánk forduló Jézus hangját. Isten emberré lett őbenne, hogy váltságul adja életét sokakért és feltámadjon megigazulásunkra. Törékeny emberi testben elszenvedte mindazt, ami minket terhelt volna. A bűn és fájdalom útjára lépett. Ő a mi váltságunk, aki tudja jól, hogy mi nyomja szívünket és miért aggódunk. Türelemre és vele való életre buzdít. Cselekedeteink ugyan nem üdvszerzők, mégis fontosak, hiszen a hit gyümölcsei ezek. A Krisztussal való élet pedig gyümölcsöző és másik számára is példaértékű. Nem tétlen várakozás, hanem tevékeny élet, az Úr Jézus Krisztusban. Ő segít bennünket abban, hogy elhagyjuk a bűn útját és merjük magunkat rábízni, hogy így készüljünk ítéletére, visszajövetelére. „Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” (Mt 16,27) Az Emberfia, maga az Úr Jézus Krisztus, aki az egyedüli út az Atyához. Az Úr kegyelméből, hittel elfogadhatjuk a benne kapott szeretetet és új életben járhatunk. Ő szolgálatába hívott el minket, és ragaszkodjunk hozzá, hogy meg tudjunk majd állni az ő ítélőszéke előtt, és gyümölcsöket teremjük a körülöttünk lévő világban, amelyet maga az Úr tart kezében. Legyünk türelmesek, Jézus Krisztusért. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk! Áldunk azért az irgalmadért, hogy minket nem kárhozatra rendeltél, hanem a világosság és a nappal gyermekeivé tettél. Tarts meg minket ebben a hitben, hogy ítéleted ne találjon készületlenül, hanem éberek és józanok legyünk, és szeretetben járjunk, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.