Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet karácsony második napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 13. fejezetében, a 34. és 35. versben, a következőképpen:

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

gyerekként néha azzal múlattuk az időt, hogy megállva egy forgalmas kereszteződés mellett, az autók emblémáit figyeltük, illetve megpróbáltuk messziről kitalálni, hogy melyik autó, melyik márkajelet viseli. Néhány járművet már messziről felismertünk, de volt olyan, amelyet csak közelebb érve ismertünk fel. Fiúkként sokat játszottunk autós kártyákkal is, amelyekre nem hétköznapi autók képeit nyomtatták, hanem sokkal inkább a ritkább, értékesebb autókét, melyekről talán felnőtt korunkban is csak álmodozunk.

Ma már szinte mindennek van márkajele, messziről felismerünk bizonyos termékeket. Legyen szó autóról, tabletről, telefonról, bármiről. Némelyikért, egyesek képesek egy egész éjszakát is a boltok előtt tölteni, hogy a legfrissebbet, legújabbat maguknak tudhassák. Ezek a fogyasztási cikkek, kütyük örömet is okoznak, de csak pillanatnyi érzelmi állapotról van szó. Ezek a dolgok mulandóak és törékenyek. Újra meg újra lecseréljük őket. Természetesen a termékek mellett léteznek sportklubok, színjátszókörök, de úgy gondolom az egyházközségek is ide tartoznak, amelyeknek mind megvan a saját jele, amiről felismerjük őket. A mi életünkben is jele van Krisztusnak, akihez hozzátartozhatunk.

Amikor Jézus a szeretetről beszél, akkor lényegében márkajelet ad nekünk. Hiszen azt kéri, hogy arról legyünk felismerhetők, hogy ahogyan ő szeretett minket, mi is úgy szeressük egymást. Ez a szeretet pedig nem csupán egyfajta érzelmi állapot vagy érzelmi beállítottság, már értelemben szól az, ami a görög szövegben szerepel. Ez a szeretet az agapé szóból származik, ami Isten szeretete. Ennek a szeretetnek a nyomán válunk olyan tanítványokká, akiknek egész élete megváltozik, és a szeretet nem csupán, mint érzelem van jelen életünkben, hanem egy döntés is, Isten ügye mellett. Olyan életmód és életstratégia, amelyben az „én” helyett a közösség kerül középpontba. Amikor nem az önmegvalósításért élünk, nemcsak saját érdekeinkért, hanem Istenért és embertársainkért. Ez a megváltozott élet pedig a gyakorlatban is meglátszik. Tetteink és egész életünk az Úrról tanúskodik. Ez az a „márkajel”, amelyről Jézus tanítványai felismerhetők. Ez az agapé szeretet maga Isten. Jézus azt mondja, hogy szeressük egymást, hiszen ő is szeretett minket. Ebben van a gyülekezet megtartó ereje. Nem a Jézus iránti szeretet az új parancsolat, hanem az, hogy egymást szeressük. Ez a szeretet pedig Jézusból táplálkozik, ő a forrás. Ott működik, ott valósul meg mindez, ahol Jézus ott van.

A mai textus nem a karácsonyi történetből való, hanem a nagyhét eseményeihez tartozik, amikor Jézus búcsúzik. Örökségül hagyja a gyülekezetnek, hogy segítsék egymást. Karácsony előtt több műsort látni a tévében, illetve hallani a rádióban és egyéb médiafelületeken, hogy adományokat gyűjtenek rászorulók részére, csomagokat állítanak össze hátrányos helyzetű családoknak, gyermekeknek. Sztárok fognak össze, hogy segíteni tudjanak másokon. Számos ilyen akció indul el, jobb esetben nemcsak ilyenkor, hanem egész évben működnek hasonlók. Ha a Bibliára tekintünk, akkor láthatjuk, hogy Szentírásban ez a fajta szeretet, amelyről Jézus beszél, nem egy spontán érzelmi reakció egy embertársunk iránt, hanem megsegítése a segítségre szorulóknak. Észrevenni a hiányt, a másik baját, segíteni neki a Jézustól kapott szeretettel. Jézus ezért mondja, hogy amit a tanítvány kicsiny testvéreivel megtesz, azt vele, Krisztussal teszi meg. Persze nem csak tettekben nyilvánul meg ez a szeretet, hanem a hozzáállásban is: pl. akit nem tudtam vagy nem tudok elviselni, azzal is megpróbálok barátságos lenni, vagy akire haragszok, annak megpróbálok segíteni. Alapja mindennek az, hogy Jézus szeretetéből táplálkozunk, őt engedjük be életünkbe, hogy betöltse azt. Általa tudunk másokhoz a felsorolt módon odafordulni.

Tudjuk jól, hogy mi nem tudunk úgy szeretni, ahogyan Jézus kéri, ahogyan Jézus parancsolja. Saját erőnkből gyengék vagyunk. Azonban a testté lett Ige, az Úr Jézus Krisztus erőt ad hozzá. Az ő ereje legyőzi a mi önös érdekeinket, szeretetlenségünket és képessé tesz arra, hogy szeressük embertársainkat. A mai vasárnap témája is erre a krisztusi útra mutat: „Az új életre indító szeretet”-re. Ez pedig a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van, aki a vele való közösséget és vele való szeretetet kéri a tanítványoktól, hogy erről ismerjék meg őket.

Tomka Ferenc szociológus, egyháztörténész, pap és egyetemi tanár arról ír, hogy a pogány Julianus császár felháborodva vetette a rómaiak szemére, hogy a keresztények nemcsak egymással törődnek, nemcsak saját betegeiket és öregeiket gondozzák, hanem az övéiket is. Embertársaik – a szegények és nyomorultak – iránti szeretetüknél csak egy volt feltűnőbb: ahogyan egymást szerették. Pedig voltak köztük is feszültségek és hibák. Mégis egy eddig ismeretlen kapcsolat fűzte őket össze. Az Apostolok cselekedetei beszámol arról, hogy a hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke...Mindenük közös volt...Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, s árát az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, szükségéhez mérten. (ApCsel 4,32-35) A pogányok csodálattal figyelték őket. Szólásmondássá vált köztük: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”

Hálát adunk Istennek, hogy nemcsak elküldte a világ Megváltóját, hogy a bűnösöket megmentse, hanem igéjével és jelekkel is elvezet minket őhozzá. Kérjük az Úr Szentlelkét, hogy ébresszen bennünk élő hitet, hogy a megváltás jó hírét híven őrizzük meg szívünkben, adja, hogy köztünk is valóssággá váljon az Úr szeretete, és békéjét örömmel terjesszük a világban, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked az élő Megváltóért, akinek születése és testté létele az élet forrásává lett minden ember számára. Kérünk, segíts bennünket, hogy karácsonyi evangéliumod az ünnepek után is örömünk alapja, és szeretetünk forrása maradjon. Add, hogy kegyelmed kárba ne vesszen rajtunk, hanem teremtsen újjá az örök életre, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.