Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. (Róm 11,29)

Nagybörzsönyi Evangélikus

Nagybörzsönyi Evangélikus

2021.04.25. Húsvét ünnepe után 3. vasárnap, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

2021. április 24. - Nagybörzsönyi Evangélikus

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a gyülekezet húsvét ünnepe után 3. vasárnap, Jubilate vasárnapján, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 18. fejezetében, a 11. verstől a 14. versig, a következőképpen:

 

Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltévedt közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

ismerjük az érzést, amikor valami apróságnak tűnő tárgy eszmei értékkel bír számunkra és kétségbe esünk, ha nem találjuk. Ugyanígy vannak olyanok emberek, akik talán nem a rokonaink, még csak nem is a barátaink közé tartoznak, mégis ragaszkodunk hozzájuk egy-egy élethelyzetben. Nem akarjuk elveszíteni sem a lakáskulcsunkat, sem az örökölt, számunkra értékes gyűrűt, vagy egy személyt, aki életünk egyik meghatározó eseményénél jelen volt. Nem akarunk elveszteni kapcsolatokat, vagy nem akarunk elengedni szokásokat. Azonban ez az egyik oldal: hogy mi mit szeretnénk és mihez ragaszkodunk. De van egy másik oldal is, amikor mi vagyunk olyan személyek, akit nem akarnak elveszíteni, amikor hozzánk kötnek egy olyan élményt, amely nélkülünk talán nem lett volna az igazi. Amikor bennünket keresnek fel, és adott esetben nekünk kívánnak segíteni. A kérdés, hogy észrevesszük-e, hogy kihez tartozunk valójában? Észrevesszük-e, ha éppen mi vagyunk azok, akiket vissza kell terelni a nyájhoz, vagy éppen mi akarunk valakit visszaterelni életünkbe, közösségünkbe. Merthogy itt, a mai igében nemcsak önmagunkról, a mi életünkről van szó, hanem minden egyes emberi életről, illetve a gyülekezetről, amelybe az Úristen helyezett el minket. Egy olyan nyájról, ahol felelősek vagyunk egymásért, egy olyan közösségről, ahová, ha kiszakadunk, van netán eltévelyedünk, lehetőségünk van visszatérni. Mert van egy Pásztor, aki keres minket, és képes otthagyni a többi kilencvenkilencet értünk. Ez a Pásztor, aki maga az Úr Jézus, azt mondja, hogy mi is tegyünk így, tegyünk egymásért őérte.

A mai igében Jézus egy példázat mond el. Ez a példázat megtalálható Lukács evangéliumában is, ahol a Pásztor örömén, míg Máténál nagyobb hangsúly az eltévelyedésen és a keresésen van. Miközben a tanítványok azt kérdezik a példázatot megelőző szakaszokban, hogy a ki a nagyobb, Jézus rámutat arra, hogy a gyülekezet közössége nem úgy működik, ahogyan ők gondolják. Ne akarjanak feljebbvalók lenni másoknál. Jóllehet, szükség van a rendre és a helyes iránymutatásra, abban a közösségben, amelyről Jézus beszél, nem a rangsor a lényeg, hanem a gyülekezet egysége, a kicsinyek megbotránkoztatásának elkerülése. Annak a szeretetnek a továbbadása, amelyet Jézus Krisztusban kaptunk. Az Atya azt akarja, hogy az ő juhai közül egy se vesszen el, és Jézusban elküldte számunkra a Pásztort, hogy minket megmentsen. Olyan Pásztorunk és Gazdánk van, aki felelősséget vállal övéiért, és nem a már meglévőkre, hozzá tartozókra figyel, hanem annak is utánamegy, aki elkószált ettől a nyájtól. Ezért nekünk is szükséges figyelnünk azokra, akiket egy ideje nem láttunk, akik talán már nem akarnak visszatérni hozzánk, nem akarnak visszatérni a gyülekezethez. Lehet, hogy válaszokat keresnek, de közben eltávolodtak a Pásztortól. Azonban Jézus számára ők is ugyanolyan fontosak, ahogyan az Atya is minden bűnös megtérésének örül. Fontos kimondanunk ugyanakkor, hogy nem mi keressük és találjuk meg Istent, hanem ő hajol le hozzánk kegyelemből. Hit által fogadhatjuk el azt a szeretetet, amelyet megmutatott Jézus Krisztusban. Bár sokan vannak Istenkeresők, kegyelem által nyílik meg a befogadás kapuja, amely emberi értelemmel fel nem fogható, meg nem érthető, csupán hittel elfogadható. Egy ilyen nyájnak vagyunk és lehetünk tagjai, és egy ilyen nyáj tagjainak kell az eltévedt juhokat segíteni, az Úr Jézus Krisztusért.

A vírushelyzetről már jó ideje beszélünk. Nehéz megjósolni, hogy mikor találkozhatunk újra a régi, vágyott rend szerint. A templomainkat is hol becsuktuk, hol kinyitottuk. Valakit meg tudtunk látogatni, valakinek a meglátogatására már sajnos nem kerülhetett sor. Bár gyülekezeteink sokat dolgoztak azon, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradjunk egymással, mégis sokakról nem tudjuk, hogy visszatérnek-e. Egyrészt bennünk van még a félelem, hogy mennyien leszünk a templomban, nehogy túl sokan legyünk együtt, másrészt sokkal könnyebb az interneten követni az istentisztelet közvetítést. Vannak olyanok is, akik sajnos a távolság vagy egy betegség miatt csak interneten keresztül tudnak bekapcsolódni istentiszteleteinkbe, de ez nekik jó lehetőség Isten igéjének ilyen módú hallására. Sok pozitív dolgot is fel tudnánk sorolni, amit a vírushelyzet adott nekünk, ugyanakkor a félelem bennünk van, hogy mi lesz az elveszett juhokkal? Kik fognak visszatérni hozzánk és kiket vesztünk el? Egyértelmű számunkra, hogy gyülekezeteinket újra kell építeni. Hisszük azonban, hogy saját emberi munkánk mellett valójában nem mi, hanem az a Krisztus építi egyházunkat és gyülekezetünket, akihez hozzátartozunk. Aki jó Pásztorként összegyűjti a nyáját és akitől a halál hatalma sem tud elszakítani. Őbenne bízunk és remélünk, amikor az újabb nyitásra készülve kétségeinkkel, félelmeinkkel, de örömünkkel is szembenézünk. Hiszen Krisztus örvendező gyülekezete vagyunk. És mivé lenne a nyáj pásztor nélkül? Nélküle csak bolyonganánk és nem találnánk a helyünket. Jézus nyájához tartozva azonban reménységünk van a jövőre tekintve. Bármilyen élethelyzetben legyünk, bízunk a Pásztorban, aki az örök életre vezet minket. A benne adatott közösség pedig akkor is közösség, ha fizikailag nem tudunk mindannyian együtt lenni. Azonban vágyakozhatunk ezután a közösség után. Bonhoeffer így írja: „Az egyház ma azoknak a közössége, akiket Krisztus kegyelmének a hatalma tart össze.” Bonhoeffer egy nehéz, háborús időszakban fogalmaz így. Mégis aktuális a gondolata, hiszen ez a krisztusi kegyelem éltet és tart össze mindannyiunkat. Ezért lehetünk és vagyunk ujjongó, hálaéneket mondó gyülekezet. Ezért kérjük az Urat, hogy krisztusi lelkülettel tudjunk mi is odafordulni a másikhoz, és ilyen lelkülettel várjuk, fogadjuk vissza őket.

Így adunk ma is hálát a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, hogy mindenkor előttünk jár. Kérjük, hogy vonjon minket magához és adjon erős hitet, hogy bármerre is kell mennünk, gondolkodás és tétovázás nélkül kövessük őt, a mi Urunkat, és Megváltónkat. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Köszönjük, hogy gondot viselsz népedre, és szeretettel veszed körül az egyet is. Köszönjük, hogy visszahozod az elveszettet, és minket is kerestél most megtartó igéddel. Add, hogy ennek veled együtt örüljünk, és mindenkor áldjunk téged Jézus Krisztus Urunkért. Ámen.

2021.04.18. Húsvét ünnepe után 2. vasárnap, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a gyülekezet húsvét ünnepe után 2. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találjuk János evangéliumának 10. fejezetében, a 22. verstől a 29. versig, a következőképpen:

 

Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

ezen a héten váratlan és egyben örömteli üzenetet kaptam az interneten keresztül: egy képet, amelyen az egyik idősotthon tagjai néznek egy képernyőt, kivetítést, alatta az üzenet: „a mai imaórán az Ön szolgálatát tekintettük meg.” Nagyon örültem a képnek és annak, hogy a már egy éve folyamatosan elmaradó idősotthoni istentiszteletek után, ha nem is személyesen, de virtuálisan ott tudtam lenni a gyülekezettel az otthon dolgozóinak a segítségével. Őket illeti a dicséret és a kitartás, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is fontosnak tartják megtartani azokat az alkalmakat, amelyeket mi személyesen még nem tudunk. Szükségük van az otthon lakóinak, dolgozóinak, és a gyülekezetnek, és valójában mindannyiunknak a pásztorunkra. A hozzá tartozók felismerik hangját és befogadják őt, akkor is, amikor látszólag zárva vannak az ajtók. Most természetesen nem azokra a lelkészekre gondolok, akik a vírushelyzet előtt havonta meglátogatták az otthon lakóit: hanem a jó Pásztorra, aki maga Jézus Krisztus. Arra a Pásztorra, akiben és akiért egy az egyház. Az ő juhai felismerik a hangját és megtalálják a módját, hogy közelében maradhassanak. A mai igében látjuk, hogy vannak olyanok, akik pedig hiába vannak a közelében: körülveszik, mint valami farkasok és nem hisznek szavának. Megerősítésre várnak, de nem képesek befogadni mindazt, amit Jézus az Atya nevében tesz. Saját elképzeléseik és elvárásaik vannak a Pásztorról. Sajnos éppen ezért nem képesek meghallani a Pásztor hangját és szétszélednek. Azonban az ő juhai és gyülekezete meghallja és felismeri a jó Pásztort, és követi őt.

A mai vasárnap témája a pásztorolt gyülekezet. Az a gyülekezet, amely Jézus által és ővele él. Biztosan sokan emlékszünk a gidákról szóló magyar népmesére, vagy Izsák történetére, amikor Jákób édesanyja segítségével megtéveszti, becsapja édesapját és megszerzi az elsőszülöttnek járó áldást. Bár Izsák felismerte azt, hogy aki belépett hozzá a szobába, annak nem olyan a hangja, mint idősebb fiának, Ézsaunak, de Jákób kezei, amelyre kecskeszőr volt borítva, meggyőzte őt, hogy a szőrös Ézsau fia áll ott előtte. Izsák nehezen látott már. A kisgidák is nehezen tudták eldönteni, hogy édesanyjuk jött haza, vagy valamilyen vadállat próbálja meg őket kijátszani. A látszat sokszor csal. Esetükben az édesanyjuk hangja is más volt, mégsem ismerte fel az összes kisgida a különbséget. Végül elragadta őket a farkas, de édesanyjuk szerencsére hazatért és ott termett, hogy segítsen. Megmentette gyermekeit. A mi Istenünk is egy olyan útra vezet minket, ahol nem árt hinnünk a fülünknek és bíznunk a Megváltó szavában. Mert ő meg akar menteni minket a gonosztól, nem akarja, hogy gyermekei, gyülekezete elvesszen. Minden kétségünk és nehézségünk közepette felismerhetjük a hangot, annak a hangját, aki megszabadított bűneinktől. Ma is keres és hív bennünket. Ez a Jézus azt mondja, hogy aki hozzátartozik, felismeri őt, és senki és semmi nem szakíthatja el tőle. Ő örök életet és boldogságot kíván adni a benne bízónak. Beszédes a mai igében az is, hogy milyen ünnepen van Jézus jelen Jeruzsálemben. A lombsátrak ünnepek után három hónappal ünnepelték az említett ünnepet, hanukát. Nyolc napon keresztül tartott az ünneplés, annak emlékére, hogy Kr.e. 165-ben Makkabeus Júdás a görögök által megszentségtelenített templomot megszabadította és újra felszentelte. Az ünnepet gyakran mint a fénynek vagy világosságnak az ünnepének nevezik, ugyanis nemcsak a templomot világították ki ekkor, hanem minden zsidó házat is, és ezt a szokást mind a mai napig megtartották. A fénynek kettős jelentése van, hiszen egyrészt emlékeztet arra, hogy Izrael visszanyerte szabadságát, másrészt emlékeztet egy régi eseményre, legendára, amely szerint csak egyetlen kis edény maradt meg tiszta olajjal a lámpák számára. Ez a korsó sértetlen volt és még mindig a főpapi pecséttel volt lezárva. Az olaj csak éppen annyi volt, hogy normál körülmények között egy napig éghettek volna vele a lámpák, mégis kitartott ekkor nyolc napig, egészen addig, amíg az új olajat az előírás szerint előkészítették és felszentelték. A visszanyert szabadságra való emlékezés a csodálatosan nyert világosságra való emlékezéssel párosult, amikor Jézus kijelenti, hogy ő a világ világossága.

Jézus az, aki egyedül képes megvilágosítani minket, megvilágosítani az embereket, hogy felismerjék Istent. Ő ott van, jelen van, és a kérdezők saját bizonytalansága akadályozza őket abban, hogy észrevegyék, valóban ő a Messiás. Szükség van a Jézusban való teljes bizalomra. Aki hisz benne, annak örök életet ad. Aki rá hallgat és követi a pásztort, annak Istennel való teljes életközössége lehet. Akik hozzá tartoznak, soha nem vesznek el. Ez pedig nem jelenti azt, hogy ne élnénk át ugyanolyan nehézségeket és nyomorúságokat, mint bárki más, azonban az élet árnyoldalait, végességét és nehézségeit Krisztusban élő bizalommal élhetjük át, és azzal a reménységgel, hogy oltalmazó karok védenek bennünket, amelyek közül nem ragadhatnak, nem vehetnek ki minket.

Az a csarnok, amelyet Salamonról neveztek el, és ahol Jézus állt, fedett volt és védelmet nyújtott a hideg keleti szél ellen. A hideg, a téli időszak egyfajta áthallással bír, hiszen pont ilyen hidegséggel állhatták körbe Jézust, hogy kierőszakolják belőle a választ: te vagy a Krisztus? Mondd meg nekünk! Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?

Hányszor szegezik nekünk ezeket a kérdéseket hitünk kapcsán, és hányszor bizonytalanodunk el mi is, amikor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk. Azonban nem kell elbizonytalanodnunk, hiszen Jézus Krisztusban Isten valóban emberré lett, meghalt és feltámadt. Értünk, mindannyiunkért. A pásztorolt gyülekezetért, akiknek tagjai felismerik hangját és ragaszkodnak hozzá. Ha időnként el is szakadunk a nyájtól, bízhatunk abban, hogy ő utánunk jön, mert neki mindannyian ugyanolyan fontosak vagyunk. Jézust követni azt jelenti, hogy engedelmeskedni az Atya akaratának és bízni benne. Abban az Atyában, aki nem elpusztítani akart bennünket, hanem megsegíteni és megmenteni szeretett Fiában, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Ahhoz, hogy ezt meglássuk, szükséges egyfajta lelki látás, ami nem volt meg azokban, akik körülvették Jézust, akik sarokba szorították őt. Azonban Isten tervét nem tudták megmásítani, és hiába mondja Jézus, hogy cselekedetei, tettei tanúskodnak róla: csak azok ismerik fel igazán, akik ezekben meglátják az irgalmas Isten szeretetét.

Így adunk ma is hálát, hogy Jézus Urunk pásztori szavával hívei közösségébe terel, és az örök élet felé vezet minket. Egyúttal kérjük, hogy segítsen legyőzni hitetlenségünket, hogy engedni tudjunk hívásának és kérjük, hogy erősítse akaratunkat, hogy készségesen követni tudjuk őt, a mi Urunkat és Megváltónkat, őriző pásztorunkat. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Te, aki feltámasztottad és Urunkká tetted az eltévedt juhok pásztorát, Jézust: add, hogy a most hirdetett igédből meghalljuk az ő kereső és megtérésre hívó hangját, és éljünk őáltala. Őrizz meg minden tévelygéstől, hogy el ne veszítsük őt és el ne vesszünk. Segíts Szentlelkeddel, hogy megmaradjunk pásztori szeretetében. Ámen.

2021.04.11. Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet húsvéti ünnepe utáni 1. vasárnap, quasi modo geniti vasárnapján, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál apostol második korinthusiakhoz írt levelének 4. fejezetében, a 10. verstől a 14. versig, a következőképpen:

 

Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk. Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

a Harry Potter regénysorozat ötödik részében, a Főnix rendjében találkozunk először Luna Lovegood nevével. Harry, miután visszatér az iskolájába, megdöbbenve veszi észre, hogy azokat a hintókat, amelyek elvitték őket az iskoláig a csomagjaikkal együtt, és amelyekről úgy tűnt, hogy ló és hintós nélkül, tehát maguktól mozognak, valójában láthatatlan lények húzzák. Legalábbis nem mindenkinek láthatóak, csak azoknak lesznek láthatóvá, akik találkoztak már a halállal. Ezek a lények az úgynevezett theszrálok. Ezt az információt Luna osztja meg Harryvel, a fura lány, aki sok olyan dologban hisz, amiben mások nem. Többek között ez a lány lesz segítőtársa Harrynek. A furcsa lények, amelyekről mesél a főszereplőnek, emlékeztetnek arra, hogy a halál az életünk része. Egyben világossá válik Luna szavaiból, hogy nem csak Harryvel, hanem másokkal is történnek tragikus dolgok az életben.

Pál apostol is megfogalmazza, és láthatóvá, érthetővé teszi a korinthusban élő gyülekezet számára, hogy a szenvedés és a halál az élet elszakíthatatlan velejárói, azonban a hívő ember életében más jelentőséggel bírnak, másfajta szemlélettel fordulunk feléjük. Ha a Bibliára tekintünk, akkor azzal találkozunk, hogy az élet és halál összetartoznak, természetes velejárói az életnek, azonban úgy is olvasunk róla, mint a Sátán irigysége, illetve az ember engedetlenségének következménye. A bűn zsoldja a halál. A bűn szövi át életünket, amely az Istentől való elszakított állapotunkat és távolságunkat jelenti és növeli, azonban Jézus Krisztusban ez a távolság eltűnik, hiszen ő megtörte a a halál hatalmát. Jézus által kapunk bűnbocsánatot és örök életet, aki legyőzte a halált. Új életet és lehetőséget adott számunkra. Őhozzá tartozhatunk, egész életünkkel. Ez pedig nem jelenti azt, hogy az ő apostola kivételezett helyzetben lenne. Sőt! Ahogyan Jézus ki volt téve az emberi rosszindulatnak, úgy kerülhet az ő apostola is hasonló helyzetbe. Dr. Cserháti Sándor megfogalmazza írásmagyarázatában, hogy „Mivel tehát Isten hagyja, hogy az apostoli szolgálatban állók ki legyenek téve a halál hatalmának, a körülöttük élők nem mindenek felett diadalmaskodó, emberfeletti hősöket látnak bennük, hanem hozzájuk hasonlóan esendő, sőt, az övékénél talán nehezebb sorsú embereket. De éppen ezen a háttéren lesz nyilvánvalóvá, hogy egyedül a meghalt és feltámadott Jézuson, az élő Úron és nem rajtunk múlik, ha az apostoli szolgálat minden kishitűséget és reménytelenséget megcsúfolóan Isten ügyének diadalmenetét, Krisztus jó illatának ellenállhatatlan szétáradását eredményezi.”

Sokan tekintenek úgy ránk, keresztényekre, mint akik azért hisznek, mert így elkerülik őket a rossz események. Sokszor kapjuk meg, hogy könnyű úgy hinni, hogy nem történt velünk semmi rossz. Pedig történt és velünk is történik. A keresztény ember életének ugyanúgy része a szenvedés, a halál, ahogyan az öröm és a boldogság is. A nehézségeket azonban másként éljük meg és másként dolgozzuk föl. Egyrészt szembe kell mernünk nézni a saját törékenységünkkel. Mernünk kell ráhagyatkozni Isten akaratára, és ha félre tudjuk tenni fölényeskedésünket, akkor tudjuk csak igazán megtapasztalni Isten irgalmát és szeretetét. Dicsekedhetünk saját eredményeinkkel és sikereinkkel, de inkább erőtlenségünkkel érdemes, hiszen minden ember rászorul Isten kegyelmére. Mindannyian rászorulunk az ő mentő szeretetére. Ezt a szeretetet pedig nem tudjuk kiharcolni saját érdemeinkből. Gondoljunk a farizeus és vámszedő példájára, ahol a bűnös, de magával és tetteivel szembenéző ember őszintén imádkozik Istenhez, hogy bocsásson meg neki. Ő megigazulva ment haza. Sokan azt hiszik, hogy mi nem követünk el hibákat, illetve gyakran vágják a fejünkhöz, hogy egy keresztény csak jó szándékú és kizárólag olyan ember lehet, akibe még a lábukat is bele lehet törölni. Ez súlyos tévedés. Azonban az igaz, hogy nem vagyunk tökéletesek és egyedül Istenhez fordulunk kegyelemért, aki az Úr Jézus Krisztusban az üdvösség lehetőségét hozta el nekünk. Abban a Jézusban, aki meghalt és feltámadt miértünk. Sokan vetik azt is a szemünkre, hogy mi csak mormoljuk a Tízparancsolatot és éljünk aszerint. Azt könnyen meg tudják mondani, hogy mi mit tegyünk, de önkritikára képtelenek, és ritkán hangzik el, hogy a Tízparancsolat, mint törvény, egyfajta tükör: egyfelől rádöbbent arra, hogy magunk erejéből nem vagyunk képesek betartani azt, másfelől az evangéliummal együtt az Istenhez való odafordulásunkat hirdeti. Ahhoz a Krisztushoz segít, aki betöltötte a törvényt és aki által új életben járhatunk. A törvénynek több haszna van. Úgy gondolom, hogy fontos tudatosítani, hogy nemcsak egyház tagjainak, hanem az egész széles társadalomnak szól, de nem felejthetjük el mellé tenné az evangéliumot: a Krisztusban kapott örömhírt, akiben bűnbocsánatot nyerhetünk. Miközben tudjuk: kegyelemből hiszünk, kegyelemből, hit által üdvözölhetünk. Ez is szól, és szólnia kell alkalmas és alkalmatlan időben, mindenkinek. Mindehhez kapcsolódnak Pál apostol szavai a mai igében, aki a látszat ellenére az igazán fontosra teszi a hangsúlyt. Bármennyire legyünk esendőek, Pál a korabeli gondolkodásmóddal ellentétben összeköti a lelket és testet, mint egységet, és ezek egymásnak szolgálatában, megerősítésére vannak. Ahogyan ez az összefüggés áll fenn a halál és az élet között, az apostol és a gyülekezet között: ha Jézus szeretete és életjelei megmutatkoznak a munkatársak és Pál sorsában, akkor ennek következménye az is, hogy a halál bennük munkálkodik, de az élet a gyülekezetben. Isten Lelke segít abban, hogy minden próbatételünk és esendőségünk ellenére szolgái legyünk egymásnak, követői Krisztusnak.

Mert Krisztus megmutatta számunkra: halál nélkül nincs győzelem a halálon. Naponkénti megtérésre van szükségünk Krisztusban, aki arra hív, hogy együtt éljük meg az ő történetét, részesüljünk belőle. Nemcsak a csodálatos eseményekből, a dicsőségből, hanem a szenvedésből, hiszen a kudarc, a nehézségek nem az Úrtól való elszakítottságunkat jelenti, hanem újabb lehetőség az ő közelségének megtapasztalására. Sokszor a legnagyobb mélységekben, legnagyobb hibáink és emberi tragédiáink közepette vesszük észre, hogy nem vagyunk egyedül: velünk van az Úr, aki jelenlétével vigasztalni szeretne bennünket.

De nemcsak a gyengeségről megtapasztalt isteni segítségről, hanem az ebben megélt szabadításról is beszélünk. Pál apostol lényegében arról a kettősségről beszél, miszerint apostolsága és szenvedése nem arra mutatnak rá, hogy segítség nélkül maradt volna, hanem éppen ellenkezőleg: ezek hitelesítik őt, mert jelei annak, hogy részesedik Jézus szenvedéseiben és minden látszat ellenére az Úr cselekszik rajta és vele, Isten mutatkozik meg ezekben a nehéz pillanatokban is. A hit, amely szólásra indít minket, arra épít és abból merít, amelyet Isten vitt véghez a keresztre feszített Jézusban, az ő sorsában: azért hiszünk, mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta Jézust, vele együtt minket is fel fog támasztani és maga elé állít. Krisztus legyőzi erőtlenségeinket és hitetlenségünket, aki az Új élet teremtője. Az új élet őbenne van, aki meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkra. Az Úr Jézus Krisztus megjelenésével békességet adott és ad a megrettent szívű tanítványoknak. Így kérjük ma is imádságban, hogy könyörüljön rajtunk és adja nekünk bűneink bocsánatát, hogy békességünk legyen benne, és megtapasztaljuk, hogy élő Úr, most és örökké. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Te, aki a halálból életre keltetted Krisztust, a mi Megváltónkat, hogy új élet teremtője legyen: törd meg bennünk a bűn hatalmát, hogy új teremtés legyünk Krisztusban, és az ő szeretete szorongasson minket, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt. Ámen.

2021.04.05. Húsvét 2. napja, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Húsvét 2. napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelében, a 15. fejezet 21. versétől a 23. versig, a következőképpen:


Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

Napokban újra megérkezett hozzánk a jó idő, persze, csak rövid ideig volt meleg és napsütés, aztán újra beköszöntött a hideg, de szóba került otthon, hogy lassan ki lehetne tenni a télire bevitt virágokat. A természet újraéledésének jeleit már láttuk a különböző növényeken és úgy éreztük, hogy a hosszú ideig tartó hideg után szinte feltámad a természet. Sajnos nem minden virág éled újra, de egyértelműen érezni lehet a levegőben ilyenkor a változás, a megújulás, mondhatni feltámadás jelét, illatát. Nemcsak a természetben, hanem az ember életében is fontos a megújulás. Örök életünkre tekintve pedig az a hit, amely a feltámadás reménységére tekint. Ami adatott nekünk Jézus Krisztusban.

Húsvét 2. napja általában a húsvét lecsendesedésének időszaka, miközben fontos üzenetet hordoz és erősít meg: a Krisztusban kapott örömhírt, a feltámadás eseményének jelentőségét, amely kihat egész életünkre. Kereszténységünk, mondhatni, elengedhetetlen esemény ez, s benne a remény: akik Krisztusban vannak, azok feltámadnak. Az üres sír után az emmausi tanítványok félve mesélnek arról, hogy mi történt Jézussal. Eközben nem vették észre, hogy aki velük van, az maga a Feltámadott. De felismerték őt a kenyér megtöréséről és hittek. Valóban feltámadt az Úr! Mi is ilyen örömmel fedezhetjük fel életünkben a Feltámadottat, és a benne kapott új életet.

Bár sok kérdés kering a feltámadással kapcsolatban, a mai igében, Pál érvelése nyomán, útmutatást kapnak a korinthusi keresztények. Ha nem lett volna feltámadás, mit érne a mi hitünk? Pál megpróbálja rávezetni a gyülekezetet arra felismerésre, hogy ha tagadják a halottak feltámadását, akkor Krisztus feltámadását is, de ez ellentmond az apostoli tanításnak. Azzal, hogy Krisztus feltámadt, alapot teremtett a mi testben való feltámadásunknak is. Akik Krisztuséi, akik Krisztushoz tartoznak, azoknak megadatott és megadatik ez. Az első termés Krisztus, aki az örök életre feltámadott, elsőként. Őt követik eljövetelekor azok, akik őhozzá tartoznak. És itt nemcsak a jövőről, hanem a jelenről is szó van: akik Krisztushoz tartoznak, azok már a jelenben részesülhetnek mindeneket meghaladó, üdvözítő szeretetében.

Kedves Testvérek! A korinthusban élő gyülekezethez hasonlóan velünk is előfordul, hogy időnként elveszítjük a fonalat. Előfordul velünk is, hogy elbizonytalanodunk hitünkben, vagy kétségeink, félelmeink felülkerekednek rajtunk. Amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk belekapaszkodni abba az Úrba, akiről eddig magabiztosan állítottuk, hogy életünk részévé vált, hogy itt van velünk és kapcsolatban vagyunk vele. Nehezen tudunk mit kezdeni az ő feltámadásával, az üres sírral is. Isten igéje azonban nem véletlenül szól hozzánk Pál leveléből: a korabeli gyülekezetnek is szüksége volt arra, hogy visszataláljanak az apostoli tanításhoz, hogy újra felismerjék azt a Krisztust, aki elindított valamit életükben. Felismerjék a Megváltót, aki meghalt és feltámadt. Napjainkban próbálunk mindent megérteni és valamilyen módon felfogni, mérhetővé tenni. Azonban Jézus Krisztus Urunk feltámadását, az Atya szeretetét kizárólag kegyelemből, hittel tudjuk elfogadni. Jézus pedig keres minket, azonban nekünk is nyitott szívvel kell elfogadnunk őt, hogy beengedhessük életünkbe. Amikor a tanítványok mellé szegődött Jézus, akkor azok már érezték, hogy felhevül a szívük. Már akkor megéreztek belőle valamit, mielőtt felismerték volna. Talán a mi személyes életünknek is megvannak ezek a pillanatai. A kenyér pedig, ami megtörik, egyértelmű utalás az Úr halálára, és jelenléte a feltámadásra. Ezt az örömhírt pedig nem tudják a tanítványok magukban tartani és elmennek, hogy elmondják a többieknek. Jézus megjelenése bennünket is erre indít: hogy bizonyságot tegyünk róla és bízzunk benne.

A húsvéti hit Teremtője eltörölte Jézus Krisztus Urunk által a világ bűnét, és feltámadásával megtörte a halál erejét. Ő ad boldogságot és élő reménységet, hogy aki hisz őbenne, ha meghal is, él. Ő őriz meg bennünket a kísértések és nehézségek között. A mai napon is kérjük az Úr Lelkét, hogy ne feledkezzünk el róla és segítsen, hogy általa új életben járjunk, amely bizalommal teli iránta. Hisszük, hogy kegyelme szerint örököljük az örök életet. Ő az Úr, aki a feltámadás és az élet. Tőle várunk vigasztalást, amikor a halállal nézünk szembe, magunk és szeretteink számára is.

Krisztus feltámadása alapjaiban törte össze a halál hatalmát. Krisztus, mint az első zsenge megtörte az emberiség Ádám óta tartó halálra ítéltségét. Benne bízunk, az Úr megújító és örök életet adó szeretetében, amely túlmutat földi életen és nehézségeken. Ő belé kapaszkodjunk a jelen helyzetben is, bízva abban, hogy ő Szentlelke által mellettünk van, egész életünkben. Ámen.

 

Imádkozzunk!

Élet Fejedelme, Jézus Krisztus!

Boldog örömmel áldunk téged azért az élő reménységért, hogy aki hisz benned, ha meghal is, él. Téríts meg minket hitetlenségünkből, és őrizz meg minket minden kísértés között, hogy elérjük hitünk célját: lelkünk üdvösségét. Ámen.

2021.04.04. Húsvét, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet húsvét ünnepén az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Jelenések könyvének 1. fejezetében, a 9. verstől a 18. versig, a következőképpen:

 

Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

nagyjából két évvel ezelőtt vettünk részt gyülekezetünk néhány tagjával a budai énekünnepen és azóta is emlékszem az ünnep igehirdetőjének, Hokker Zsolt budafoki lelkész szavaira, aki prédikációjában elmesélte néhány kórházi, betegágy melletti élményét, amelyek nagy hatással voltak szolgálatára. Jól ismerte azokat az embereket, barátokat, gyülekezeti tagokat, akik mellett ott tudott lenni az utolsó percekben is. Akikért imádkozott és akik az Úr Jézus Krisztusban bízta tértek vissza Teremtőjükhöz. Bár sokan találkozunk szolgálatunk során a halállal, fájdalommal vagy más veszteséggel, mégis talán az utóbbi évben éljük meg igazán intenzíven azt, hogy mennyire törékeny az emberi élet. Személyes életünkben és kollektíven is megéljük azt a feszültséget, amely mindennapjainkat jellemzi: adatok elhalálozásokról, történetek ismerősöktől, talán személyes élmény a betegség kapcsán, folyamatosan rekordot döntő negatív hírek. A végességet éljük meg együtt, amellyel talán ritkán találkoztunk vagy keveset beszéltünk róla. Új élmény, amely rég nem látott módon határozza meg jelenünket. A bezártság nem könnyíti meg ezt a hangulatot. Egy ilyen élethelyzetben szólít meg bennünket Isten igéje. Félelmeinkkel Jézussal tudunk szembenézni, aki maga mondja: „én vagyok az első és az utolsó.”

János első látomásáról olvasunk a Jelenések könyvében. Ebben nyilvánvalóvá válik, hogy Jánosnak feladata van, és az az Úr Jézus Krisztus áll előtte, aki halott volt, de feltámadt, és övé a hatalom és a dicsőség. Húsvét ünnepén az ő feltámadását ünnepeljük. Bár nehezen tudunk mit kezdeni a feltámadással, de a Jézusban hívők számára nem hihetetlen. Kegyelemből, a benne való hit által elfogadhatjuk azt a csodát, amelyet emberi ésszel nem tudunk felfogni. Ez a Krisztus szabadít meg bennünket a félelemtől és mindattól, ami emberi életünkben nehézséget okoz. Megoszthatjuk Vele azokat a terheket, amelyeket akár a bezártság vagy a vírustól való félelem miatt hordozunk.

Számtalanszor tapasztaljuk, hogy próbáljuk megőrizni emberi életünket halálunk után is. Erről tanúskodnak a piramisok, mauzóleumok. Emberi próbálkozások, amelyek megpróbálnak túlmutatni a halálon. Igyekszünk maradandót alkotni életünk során, hogy emlékezzenek ránk a halálunk után is. Sok eredményünk csak látszat és elég szerény próbálkozás. A feltámadás számunkra lehetetlen. Azonban Istennek minden lehetséges. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, aki vállalta értünk az emberlétet, a szenvedést, aki meghalt bűneinkért és feltámadt az Atya dicsőségére, és a mi megigazulásunkra. Benne van örök életünk és üdvösségünk. Jézus pedig visszatér megítélni élőket és holtakat, és egy napon mindnyájunknak el kell számolnunk az előtt az Úr előtt, aki a kezdet és a vég.

Bár a kijelölt textus és a Jelenések könyve apokaliptikus mű, mégsem feledhetjük el, hogy célja a vigasztalás és remény adása a szenvedések és üldöztetések között élő keresztényeknek. János Patmosz-szigetén éltre át mindazt, amit át kellett adnia, ahová nem saját akaratából került. Nyilvánvalóan Domitianus császár uralkodása alatt ír, a Kr. u. 1. század végén, amikor a tartományi tisztviselők véghez akarták vinni, hogy a császárt istenként tiszteljék. A keresztényeknek azonban ki kell tartaniuk hitükben. Egyedül Krisztus az Úr, a királyok Királya. Az utolsó Bibliai könyv nem hallgatja el, hogy a kereszténység nehéz idők elé néz, egyúttal kifejezi azt is, hogy minden Isten és Krisztus kezében van, aki a kezdet és a vég. Az igazi hatalom Jézus Krisztusé.

Kedves Testvérek! Annyi mindent helyezünk életünkben az első helyre. Olyan sok célkitűzésünk van, annyi mindent teszünk istenné. Olyan mulandó dolgokat is, amelyek nélkül ugyanúgy teljes lenne az életünk. Sok fontos tárgy, program van, amelyektől szinte függők leszünk és nem merjük elengedni őket. Vannak emberi kapcsolataink, amelyek bár elengedhetetlenek, olykor mérgezőek tudnak lenni és nem biztos, hogy jó, ha mindig első helyre kerülnek. Időnként fel kell tennünk a kérdést, hogy mi az, amire valóban szükségünk van? Ki az, aki nélkül valóban nem tudunk élni? Mi az, ami elhagyható, esetleg a hozzáállásunk megváltoztatható? Aki nélkül azonban nem lenne az, az maga az Úr Jézus Krisztus. Ő a halál Legyőzője. Általa megváltozott a viszonyunk Istennel. Ő már ott a kereszten megváltott, megbékéltetett az Úrral. Ővele újult erővel tudunk a jövőbe tekinteni, életünket átgondolni, helyzetünket értékelni. A reménytelennek tűnő, a tanítványok számára legszomorúbb helyzetben jött el a pillanat, amikor Mesterük feltámadt. Egész életüket megváltoztatta. Tartozzunk mi is őhozzá, aki bennünket is segíteni szeretne. Aki egyszerre alázatos Király, Főpap és áldozati Bárány, és mindenható Úr. Az üzenet Jánostól pedig nemcsak a hét gyülekezetnek, hanem az egész világnak szól, akit megváltott élete árán. Azonban ez az üzenet csak Krisztus jelenlétében válik megtapasztalhatóvá, befogadhatóvá.

Isten Lelke vezessen minket, hogy kételkedés nélküli hittel éljünk és az élő Úr Jézus Krisztus legyen reménységünk életünkben és halálunkban. Legyen bizonyosság életünkben, hogy aki hisz őbenne, ha meghal is, él, mert övé a végső győzelem a halál felett. Jánosnak is meg kellett fordulnia, hogy lássa Krisztust, ahogyan magdalai Máriának is, hogy lássa és felismerje őt. Forduljunk mi is felé, ahhoz az Úrhoz, aki megszólít és vigasztal minket. Aki mindennek Ura, de megszólítja a nyomorúságos helyzetben lévő Jánost. Megszólít bennünket is.

Magasztaljuk Istenünket, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, és ezzel bizonyította, hogy a bűn hatalmát megtörte és a halál köteleit megoldotta. Hálát adunk Istennek ezért a végtelen szeretetéért. Egyúttal kérjük őt, hogy vésse igéjével szívünkbe a feltámadás csodáját és örömhírét, hogy Jézust kövessük életünk minden napján, és őt lássa szemünk halálunk óráján. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked azért az örömhírért, hogy Jézus, a mi Megváltónk feltámadt, és él. Teremts minket újjá Szentlelkeddel: űzd ki belőlünk a halál félelmét, és töltsd meg szívünket az örök élet örömével, az élő Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

2021.04.02. Nagypéntek, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet nagypénteken az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Zsoltárok könyvében, a 22. zsoltár 12. versében, illetve a 15. verstől a 20. versig terjedő szakaszokban, a következőképpen:

 

Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

a koronavírus járvány okozta helyzetben többet szoktam telefonálni. A telefonbeszélgetések alkalmával egyre többször kerül szóba az imádság, annak ereje, és Istenhez való odafordulás lehetősége. Kicsit úgy érezzük magunkat, mint egy zuhanó repülőgépen. Ahogyan a humorosnak szánt mondat mondja: zuhanó repülőgépen nincs ateista. Mindenki imádkozik azért, hogy valahogy túlélje a katasztrófát. Így vagyunk ebben a mindannyiunk számára ismeretlen helyzetben. Érezzük, hogy valamit tennünk kellene. Nem látjuk előre, hogy másodperceken belül vagy egy év múlva zuhanunk le, vagy éppen valami más, talán jobb történik: hirtelen sikerül visszafordulni a zuhanásból és megmenekülünk az összes, velünk utazóval együtt. Bárhogyan legyen, az imádságok egyre erősödnek ebben a térben. Bár nem mindenki él vele, mégis egyre többen próbálják meg.

Jézus imádkozik a kereszten. A 22. zsoltár is imádság, amelyben azt olvassuk, hogy a szenvedő a legnagyobb mélységekben is Istenhez, az Atyához fordul. Egyértelmű utalást találunk benne Jézusra, aki a legnagyobb szenvedések közepette is képes imádkozni értünk. Benne beteljesedett a prófécia, hiszen ő vette vállára az egész világ bűnét. Elsőre úgy tűnhet, hogy a kereszt a vereség jele, azonban a megváltás és győzelem jele. Jézus kereszthalálával megváltott bennünket, hogy nekünk örök életünk legyen. Mi sokszor a saját terheinket sem tudjuk elhordozni, nemhogy másokét. Egy másik emberét is nagyon nehéz. Jézus az egész világét vette magára. A fájdalmak sokasága sem törte meg őt, hogy ne lett volna végig engedelmes az Atyához. Számunkra is példa, hogy a szenvedésben is Istenünk felé forduljunk, aki az Úr Jézus Krisztusért meghallgat minket. Jézus a halál torkában nem szitkozódik, nem átkozódik, de nem is siránkozik. Nem saját szavait használja, hanem azt, amit népe is imádkozni szokott, a Messiás megérkezéséről és szenvedéséről szóló jövendölést hallanak. Ebben megfogalmazódik, hogy Jézus előtt jóval korábban, valaki átélte a kínok kínját, és kilátástalan helyzetében egyedül Istenhez kiálthatott. Az egyedüli kiút az Isten közelsége. Jézus az Úrtól való távolságunkat megszüntette. Benne Isten egészen közel jött hozzánk, és Isten Fia, aki emberré lett, egészen fájdalmas mélységekbe hajolt le, hogy azután megmentsen és felemeljen bennünket.

Ma, amikor fizikailag meg kell tartanunk a legalább másfél méteres távolságot, újra megerősít bennünket Isten igéje, hogy Jézust közel engedhetjük életünkbe. A bezárt templomok nemcsak azt hirdetik, hogy jelenleg csak online van istentisztelet, hanem azt is, hogy az Úr mindenhol ott van velünk. Otthonainkban is imádkozhatunk hozzá. Kérhetjük, hogy legyen velünk, amikor bizonytalanul tekintünk a jövőbe, de akkor is, amikor már megkaptuk az oltást és türelemre van szükségünk. Imádkozzunk ne csak önmagunkért, hanem másokért is, akik lehet, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak, rosszabb körülmények között élnek, mint mi. Emellett pedig a mai igénkben az is hangsúlyossá válik, hogy nem csupán a szenvedés, a fájdalom az, ami megnyomorítja az emberi életet, hanem még inkább az Isten nélküliség. Az Istentől való távolság megélése. A zsoltárban így hallottuk: „Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj...Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!”

Gyakran tesszük fel azt a kérdést, amely a kereszten szenvedő Jézus szájából is elhangzott: Miért, miért hagytál el engem? Feltesszük a miérteket, mert nem értjük, hogy miért pont velünk történik ez. Nekünk kell elengednünk egy közeli hozzátartozónk kezét, nekünk kell bemenni akkor is dolgozni, amikor minden ismerősünk otthon dolgozhat, nekünk kell figyelmeztetni másokat a helyes maszkhasználatra, mert ők nem foglalkoznak másokkal...sorolhatnám a személyes életünkben felmerülő kisebb-nagyobb problémáinkhoz kötődő miérteket. Azt kevesen ismerik fel, hogy miért nem figyeltünk eddig jobban egymásra? Eddig miért nem imádkoztunk azokért, akik eddig is veszélynek voltak kitéve? Eddig miért nem érdekelt az Isten közelsége, Jézusunk drága, megváltó cselekedete?

A válasz újratervezés. Isten kegyelméből. A miértek mellett meglátjuk azt, amit Jézus adott nekünk a kereszten. Jézus szenvedése során az Atya vele együtt szenvedett. Ahogyan ott van mellettünk is és átérzi fájdalmunkat. Ahogyan a vajúdó nő fájdalmainak sokasága után új életet hoz a világra, úgy hozza el életünkbe Jézus Krisztus az új élet fényét halála és feltámadása által. Jézus Krisztus már a kereszten megváltott minket. Krisztus meghalt bűneinkért.

Jézus, az Isten Báránya, aki mindent elhordozott értünk. Bűnt és gonoszságot, oly sok mindent, amit ártatlanul vetült rá. Együtt imádkozunk hozzá, hogy könyörüljön rajtunk és segítsen, hogy a bűnt, amely szenvedését okozta, amely életét kioltotta, és szenvedésünket okozza, szívünkből vessük el és harcoljunk ellene. Nagy áldozatát és szeretetét pedig soha ne felejtsük el. Ő tanítson bennünket engedelmességre, aki a haláltusában is az volt, aki életét adta értünk. Ámen.

 

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus!

Dicsérünk Téged, hogy halálig teljesítetted Atyád akaratát, és mindent elvégeztél a mi üdvösségünkre. Kérünk, szüntelenül emlékeztess minket keresztedre és töviskoronádra, hogy szüntelenül áldjunk téged hűségedért és nagy szeretetedért. Ámen.

2021.04.01. Nagycsütörtök, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Nagycsütörtökön az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mózes második könyvének 24. fejezetében, az 1. verstől a 8. versig, a következőképpen:


Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen, és tőle távol boruljatok le előtte! Csak Mózes jöjjön közelebb az ÚRhoz, a többiek ne jöjjenek közelebb! A nép ne jöjjön fel vele! Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét. Másnap korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

a mai ünnepen gyönyörűen összeér a választott nép szövetsége és Krisztus áldozatának jelentősége. Az Egyiptomból kivonult nép az Istennel való szövetségre igent mond, és Krisztus áldozatának fényében nemcsak az áldozati állatok vére erősíti meg jelenti a szövetség megerősítését, amely letörölhetetlenül nyomot hagy a meghintett népen, hanem Isten Bárányának áldozata is, aki mindenkiért adatott. Nagycsütörtökön előttünk van az utolsó vacsora és a lábmosás eseménye, amikor Jézus utalást tesz arra, hogy az ő testének meg kell töretnie és meg kell halnia. Azonban tanítványai részesülnek őbenne és látjuk az összefonódást a zsidó páska ünnepével: amíg a hébereknek egy bárányt kellett feláldozniuk az Egyiptomból való szabadulás előtt, és ahogyan erre a szabadulásra a páskaünnep során is megemlékeznek, úgy Jézus, az ártatlan Bárány új értelmet ad ennek az ünnepnek: ő az igazi és egyetlen áldozat, amely váltságot jelent az embernek. Az ő vére által szabadulunk meg bűneinktől. Az, hogy hozzátartozunk, ugyanolyan letörölhetetlen, mint az emberre hintett vér, amely nyomot hagy a ruhán, nyomot hagy az emberen. Jézus Krisztus életünk része, aki az Élet Kenyere, és aki minket is új élettel kíván megajándékozni. Kiontott vére jelenti az új szövetséget, hiszen általa kapunk bűnbocsánatot.

A napokban nézegettem internetes galériák piactereit, és érdekes látni, hogy milyen értékes festmények kerülnek fel eladásra Jézus szenvedéséről. Legutóbb megtekintettem egy 17. századi, szignó nélküli alkotást, amelyet több száz ezer forintért kínáltak. Maga az alkotás megdöbbentő volt: Jézus szemei a kereszten egészen fehérek, üvegesek, érezni a halál jelenlétét rajta. A Megváltó vére az átszúrt sebből kiömlik a földre, amelyből nekünk új élet sarjad.

Rá tudunk keresni az utolsó vacsorára is, sok alkotást találhatunk. Kicsit furcsa érzés azt látni, hogy beárazzuk Jézus életének eseményeit, a nagyhét történéseit, amelyeket nem véletlenül festettek meg és maradtak fenn ezek a művek az utókornak. A ma embere talán ezek nélkül nem igazán tud mit kezdeni a kereszttel, Jézus művének jelentőségével. Az alkotásokat nézegetve azon gondolkodtam, hogy a mai világban vajon mindent ennyire egyszerűen be lehet árazni? Vajon elgondolkodunk azon, hogy mi mennyit értünk Istennek? Az árak változnak, de Isten kegyelme és szeretete változatlan. Vajon rádöbbennünk-e erre a csodára nagycsütörtök ünnepén?

Jézus megmossa tanítványai lábát. Szolgai módon keni meg őket. Példát ad a tanítványok számára. Egyben búcsú tőlük és szeretetét a lábmosásban is kifejezésre juttatja. A Jézus által hozott üdv a tanítványok sajátjává válik. Ez a jelen esemény, és a tanítványokhoz tartozó szeretete a halálában jut teljességre. Az utolsó vacsora is előreutal Jézus szenvedésére, Isten akaratának beteljesülésére: Isten Fiának, az Isten Bárányának meg kell halnia bűneinkért. Isten őbenne igent mondott ránk, ahogyan népével is egykor szövetséget kötött. A kérdés, hogy mi mit mondunk erre a szövetségre. A nép egyhangúan felelte, hogy megtesszük, amit kér az Úr. Vajon mi ragaszkodunk-e szeretetéhez és szövetségéhez, amelyet adott nekünk Krisztusban? Mennyit ér nekünk az az üdvösség, amelyet ingyen, egyedül kegyelméből, hit által kaphatunk meg?

Isten keresi az embert. Keresi azt is, aki hűtlen volt hozzá. A mai igében fontos eseménynél vagyunk jelen: az ószövetség megkötésénél, a Tízparancsolat átadásánál. Jézus az utolsó vacsora alkalmával az újszövetséget köti meg. A pészahi estén Jézus volt a vendéglátó. Akkor nem a törvényadás előtti áldozatra emlékeztek, hanem az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra. Jézus a vacsora során két pontot megáll és kijelenti tanítványainak, hogy mi a kenyér és mi a bor: a kenyér az ő teste, a bor az ő vére. Itt találkozunk az új szövetséggel, amelyet Jézus köt tanítványaival, és a tanítványokon keresztül a tágabb közösséggel. Ő a Bárány, aki hamarosan életét adja ott a Golgotán.

A törvény fontos, hiszen Isten azért adta, hogy segítségére legyen az embernek. Segítsen az embernek a szabadság, az emberré válás útján járni. A törvény mellett ott van az evangélium, és a törvény az, amelyet Jézus nem szüntet meg, hanem betölt. Azt a bűnt, és azt a terhet, amelyet hordtunk, nem tudtuk tovább cipelni, és ezt a terhet vette át tőlünk. Ma is azért szólít meg, hogy felajánlja ezt a lehetőséget. Általa változhatunk és változunk. Őhozzá tartozunk, akinek mindannyian fontosak vagyunk. Ragaszkodjunk a benne kapott szövetséghez, ajándékhoz, lehetőséghez. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk neked, Istenünk, szent Fiad vacsorájáért: az új szövetségért, amellyel népeddé tettél minket, és a testvéri közösségért, amelyben erősíted hitünket. Légy velünk ma is, amikor vágyódunk a Jézussal való találkozás, asztalközösség után. Add, hogy ma is növekedjünk kegyelmedben, és épüljünk szeretetben, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

2021.03.28. Virágvasárnap, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet a mai vasárnapra, Virágvasárnap, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Zofóniás próféta könyvének 3. fejezetében, a 14. verstől a 17. versig, a következőképpen:

 

Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Eltörli az ÚR az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

Napjainkban mindannyian találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a vállalatok, azoknak vezérei, ígérgetnek. Előremutató terveik és ötleteik vannak, amelyeket szeretnének megvalósítani és szabnak egy határidőt, tesznek egy ígéretet a nyilvánosság előtt, hogy mikor és hogyan fogják megvalósítani az általuk forradalminak nevezett fejlesztéseket, termékeket. Aztán sokszor kiderül, hogy az ígérgetés mögött nincs semmi, vagy csupán azért jelentenek be valamit, hogy a tőzsdén emelkedjenek a részvényeik, illetve azért, hogy a többi terméküket nagyobb számban vegyék, hogy finanszírozni tudják a bejelentett fejlesztéseiket. Jobb esetben egy-egy ilyen bejelentett projekt valóban megvalósul, még ha nem is teljesen ugyanolyan formában, mint ahogyan előtte mondták. Úgy érezni, mintha az ígéret eszköz lenne, és egyáltalán nem baj, ha nem valósul meg, vagy nem pont akkor, amikorra kitűzték, esetleg nem úgy, ahogyan tervezték. Az emberi ígéretek törékenyek és sokszor felelőtlenül ígérgetünk, legyen életünk bármely területéről szó. Azonban az isteni ígéret igaz és maradandó. Beteljesedett az Úr Jézus Krisztusban. Mennyei öröm világítja be a mai napot és vasárnapot, hiszen Jézusban elérkezett a fény és a diadal az emberiség életébe, amely bevilágítja a nagyhét komorságát. Az előttünk álló nagyheti eseményeket bevezeti a dicsőséges királyi bevonulás.

A mai vasárnap Virágvasárnap, a nagyhét kezdete, a nagyhét első napja. Ez a vasárnap a nagypénteki áldozatot és a győzedelmes húsvét ünnepét egybekapcsolja. A mai napon az alázatos Király van szemünk előtt, akinek bevonulásáról hallottunk a kijelölt oltár előtti igében, és az ószövetségi próféta szavai is őrá mutatnak. Az alázatos Király, Jézus bevonul Jeruzsálembe, ahol királyként fogadják. Várták a Messiást, aki megszabadítja őket az elnyomástól. A megígért Messiás királyi bevonulásánál vagyunk jelen, Jézus azonban szamárháton vonul be és egészen máshogy hozza el a szabadítást: bűneinket magára veszi és életét adja értünk a kereszten. Ez a kereszt azonban nem csupán a fájdalomról szól: ez a kereszt a Megváltás keresztje, hiszen ő már ott megváltott minket. Az Úr azért jött, hogy elvégezze váltságművét értünk. Feláldozza önmagát a mi szabadításunkra.

Az ószövetségi próféták rendszerint felhívták a nép figyelmét arra, hogy helytelenül cselekszenek és megtérést, visszafordulást hirdettek Isten felé. Zofóniás is vádat emel népének megromlott istenkapcsolata, istentiszteleti élete miatt. Ítéletet hirdet és egyúttal megtérésre hívja a népet. Az ítélet és büntetés szava mellett megjelenik a remény, hiszen Isten megtartja ígéreteit. A reménykedő szavak bátorítást adnak az engedelmes maradéknak, akik így tovább kitartanak a nehézségek között. Írásmagyarázók szerint a fogságból visszatért népnek szól ez az üzenet, hiszen nem volt könnyű az újrakezdés. Emellett nem volt elég nyitott a szemük, hogy meglássák Isten jelenlétét, az Úr közelségét. Azonban az ige bátorít és örömre indítja a nehéz helyzetben lévő népet, gyülekezetet. Bátorítja az újrakezdőket. Bízhatnak benne, hogy Isten védelmében élnek. Isten le fogja győzni ellenségeit és uralkodni fog igazságban. Isten népe, és az emberiség érdekében cselekszik. Elkészítette számunkra is a szabadulást Jézus Krisztusban. Isten ígéretét látjuk Zofóniás könyvének végén: azzal vigasztalja és erősíti meg népét, hogy jóra fordítja sorsukat, hiszen Velük van az Úr, Izrael Királya. Nincs tehát mitől félniük, hiszen maga Isten, az Úr a Királyuk.

Amikor a mai igét elolvassuk, akkor érezzük, hogy valami egészen különleges kapcsolatról szól. Ezeket a sorokat úgy is értelmezhetjük és úgy is tekinthetünk rá, mint egy szerető édesanya énekére. Isten szeretettel néz ránk, megváltott gyermekeire. Ujjongva tekint ránk, akár a tékozló fiúra, aki hazatért Atyjához. Isten azt ígéri, hogy Fia által újjáéleszt bennünket szeretetével. Új életet ajándékoz nekünk. Fontos az ő jelenléte, és talán napjainkban még inkább érdemes rá figyelnünk és hozzá fordulnunk. A sokféle rossz hír, fájdalom, tehetetlenség érzése és a félelem hatására talán úgy érezzük, hogy minden öröm eltűnt az életünkből. Mintha elveszett volna valami belőlünk. Azonban Isten közöttünk és velünk van. Jézus Krisztusban emberré lett és váltságot szerzett a bűnbe esett, elveszett embernek. Arra indít, hogy vegyük észre ajándékát és induljunk felé ujjongó örömmel. Örülhetünk neki teljes szívből, hiszen váltságot szerzett népének, váltságot szerzett az egész emberiségnek. Ő ott van a magányos ember, a magányos nép mellett.

Amikor Izrael népe nehézséget élt át, a legnagyobb felismerésük és legnagyobb fájdalmuk az volt, hogy nem volt velük az Úr. Mindent csak tetézett ez az érzés. Elfordult az Isten tőlük és nem hallgatja meg őket, amikor megszólítják. A prófécia azonban megerősíti népét, hogy eljön a nap, amikor Isten mindent helyreállít. Ez azt jelenti, hogy nem távolodik el tőlük, hanem jelen van az életükben és mindörökre jelen marad. Közel van hozzánk és ez fog örömet okozni a bajba jutott embernek. Mindez beteljesült Jézus Krisztusban, aki emberré lett értünk. Közöttünk járt és életével váltott meg bűneinkből. Joggal mondhatjuk tehát: Immánuel, azaz Velünk az Isten, velünk van az Úr.

A Jézust fogadó ujjongó tömeg a húsvéti örömre mutat. Ebben az örömben részesít minket, hiszen a legnagyobb Királyt látják meg és őneki hódolnak. Egyszerre vágyakoznak és kérnek tőle, hiszen a hozsannával azt üzenik: „Ments meg, segíts, Uram!” Sokszor mi magunk is megfogalmazzuk, hogy szükségünk van őrá, az alázatos Királyra. Hisszük, hogy az Úr kegyelméből megszólít minket és mi befogadhatjuk őt. Azt az Urat, aki egyre közelebb kerül a golgotához. Ő elveszi rólunk az ítéletet és megújít bennünket. Ővele lehet életünk örömmel teli.

Az Úr Jézus Krisztushoz imádkozunk ma is, aki méltó arra, hogy minden térd meghajoljon előtte, mert az ő uralkodása szolgálat és hatalma szeretet. Őt kérjük, hogy mi magunk is ilyen lelkülettel tudjuk egymást szeretni és szolgálni, és felismerjék rólunk, hogy tanítványai vagyunk, és dicsőítsék szent nevét. Ámen.

 

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus!

Minden hatalmadban van, mégis irgalmaddal gyűjtesz magadnak népet. Kérünk, add, hogy szereteted szolgáló formájában felismerjünk téged, uralmad alatt a te indulatoddal szolgáljunk, és dicsőséged látására eljussunk. Ámen.

2021.03.21. Böjt 5. (Judica) vasárnapja, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt 5. vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 2. fejezetében, a 13. verstől a 22. versig, a következőképpen:

 

Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

valamelyik évben az egyik iskolában, ahol hittanórákat és áhítatokat tartottunk, legó kiállítást szerveztünk a tanulóknak. Több alsós gyermek készített legóból templomot, valaki készített rajzot is, és mindenki, aki jelentkezett erre a „pályázatra”, megpróbálta megépíteni a kis építőkockákból a hozzá legközelebbi, általa ismert, látogatott gyülekezet templomát. Nagyon szép művek születtek és jó volt látni, hogy a gyerekek számára a templom nem is olyan idegen hely. Életük része. Néha hajlamosak vagyunk úgy beszélni a templomról, mintha valami teljesen idegen hely lenne a fiatalok, a családok számára. Pedig sokakat érdekel és hívogat Isten háza. Visszatérve a gyermekek munkáihoz, hasonló örömmel töltött el, amikor egy-egy hittanosomtól rajzot kaptam ajándékba valamilyen alkalomból, és ezeken a rajzokon általában valamilyen templom volt látható.

Nagybörzsöny is különleges hely, hiszen négy templom is található ebben a kicsiny faluban. Több várost, falut bejárva elmondhatjuk, hogy szinte mindenhol találkozhatunk templomokkal, amelyek, úgy gondolom, a legtöbb esetben kínácsivá teszik az embert, a látogatókat. Elvarázsolnak bennünket érdekes történetükkel, különleges és egyedi külső, belső tulajdonságaikkal, megjelenésükkel.

Jézus a mai igében megtisztítja a templomot. De nemcsak megtisztítja és elzavarja az árusokat, nemcsak kiteteti az állatokat, hanem azt is elmondja, hogy romboljátok le a templomot és három nap alatt felépítem azt. A jelenlévők nem értették miről beszél, de Jézus haláláról és feltámadásáról szólt. Arról, ami a lekcióban, a zsidókhoz írt levélben is elhangzott: ő az igazi és egyetlen áldozat, Isten báránya életét adja váltságul sokakért, aki egyben az igazi Főpap. Benne új értelmet nyer a templom, a templomi kultusz, az Istennel való kapcsolatunk. A tanítványok is visszaemlékeznek később Jézus szavaira és azt olvassuk: hittek. Hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Kedves Testvérek! Mi, akik templomba járunk, vajon meghalljuk-e Jézus szavát? Hiszünk-e az ige szavának, amely életeket változtat meg? Különös ma erről beszélni, amikor sokan nem látogathatjuk meg templomainkat, hogy azokban vegyünk részt istentiszteleten. Mégis hangzik Isten igéje, akár a televíziót nézzük, akár a rádiót hallgatjuk, akár Youtube-on keresztül veszünk részt egy online istentiszteleten. Az ige hangzik és Jézus ma is meg akar tisztítani bennünket, segíteni akarja életünket. A kérdés, hogy tudunk-e hinni szavának, felismerjük-e őt a tanítványokhoz hasonlóan?

A páskaünnep közeli időpontja, amely a mai igében is elhangzott, utal arra, hogy Jézus az igazi és egyetlen áldozat, egyben az igazi főpap, aki önmagát áldozza fel a mi bűneink miatt. Böjt ötödik vasárnapján, Virágvasárnaphoz közeledve mi is egyre közelebb érezzük magunkat azokhoz az eseményekhez, amelyek keresztre vitték Krisztusunkat. A mai vasárnapon újra szembesülünk a templomtisztítás eseményeivel, és saját lelkiismeretünk kérdéseivel: életünk temploma vajon mivel van teli, amikor a képernyők előtt ülve veszünk részt a vasárnapi istentiszteleten? Milyen böjti utat jártunk be ideáig és hogyan folytatódik ez a böjti út? Érdekes, hogy amíg János evangéliumában a templomtisztítás Jézus nyilvános működésének kezdetét jelenti, addig a szinoptikus evangéliumokban a virágvasárnapi bevonuláshoz kapcsolódik. Jézus be szeretne vonulni, be szeretne lépni a mi életünkbe is. Azonban helyet kell biztosítanunk neki. Böjt 5. vasárnapján a jánosi változat szerepel, nagyhét közelében. Ennek oka, hogy János evangéliumában fontos az istentisztelet és annak megújulása, mégpedig messiási megújulása. Nekünk is szükségünk van megújulásra, önvizsgálatra, imádságra. A belső csendre és Jézus felismerésére. Annak a Jézusnak, akinek két páska keretezi működését: a templomtisztítás és kereszthalála a páskabárányok leölésének időpontjában.

Jézust megölhették, megalázhatták, lerombolhatták, de feltámadását és az Atya tervét nem tudták megakadályozni. Isten Fia hűséges volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Nem Jézus rombolja le a templomot, nem ő akar elemészteni épületet vagy embert, sőt: hagyja, hogy az ő testét eméssze fel a szeretet. A templomot néhány évtized múlva valóban lerombolják, mert a nép vezetői nem ismerték fel a béke felé vezető utat. Jézus azonban nem ellenük és nem ellenünk, hanem értünk cselekszik. Az addigi istentiszteletnek vége van és valami új kezdődik el. A régi áldozat, a páska és főpap helyett egy új rendet ad. Jézus a templom, akiben megláthatjuk Istent. Ott van igazi istentisztelet, ahol Jézus ott van. A mai vasárnap témája is őrá mutat: az igazi Főpapra.

A templomtisztítás egyfajta jel, ami arra is utal, hogy elérkezett az Úr napja. Jézusnak és az Atyának egységének jele. Ő tisztítja meg a templomot, az Atya templomát, egyszülött Fia és Küldötte. Ő tisztítja meg életünket is és ajándékoz meg egy életre szóló békességgel. Isten kegyelme, hogy megszólít minket és általa új életben járhatunk. Az ítélet alatt lévő embert megmenti az igazi Főpap, aki az engesztelés a mi bűneinkért. Őneki élhetünk és neki szolgálhatunk. Ezen az újabb böjti úton azt kérjük az Úrtól, hogy legyen erőnk megvizsgálni magunkat és felismerni bűneinket, egyúttal kérjük, hogy adjon nekünk bűnbocsánatot és új kezdetet a mi Urunk, az igazi Főpap, Jézus Krisztus által. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Áldunk Téged, hogy nem ítélted kárhozatra az emberiséget, hanem Egyszülöttödre hárítottál minden bűnt, hogy egy haljon meg mindnyájunkért. Ébressz minket élő hitre, hogy többé ne önmagunknak, hanem neked éljünk, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

2021.03.14. Online istentisztelet, Böjt 4. vasárnapja, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt 4. vasárnapján (Laetare) az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 6. fejezetében, a 30. verstől a 40. versig, a következőképpen:

Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

a napokban kaptunk ajándékba kovászos kenyeret, amely igazi házi kenyér volt, ilyet ritkán eszünk. Azonnal megkóstoltuk és megpróbáltuk összehasonlítani a bolti kenyerekkel, elmondtuk, hogy mit éreztünk különbségnek. Bár etette magát ez a kenyér, meghagytunk belőle másnapra is. Segített ebben, hogy laktató volt. Elvette éhségünket, de azért a szemünkkel kívántuk még jó ideig, és belegondoltunk, hogy milyen lenne, ha minden nap mi is ilyen kenyeret sütnénk és ennénk.

A mai ige előzménye az ötezer ember megvendégelése, majd a sokaság kérése és igénye a mennyei kenyér iránt. A kenyér csodájának célja az volt, hogy Jézus a későbbiekben elmondja igehirdetését az igazi, éltető kenyérre tekintve. Nem csupán külsőségről van szó, egyszerű evésről és ivásról, hanem az embert megelégítő, éltető kenyérről, amelyet kegyelemből ismerhetünk fel. Jézus jóllakatta az embereket, de mellette az igazságról is beszél nekik, amire már nem biztos, hogy kíváncsiak. Pedig a csoda odavezeti az embereket Jézushoz, de Jézus látja, hogy a valódi ok inkább a jóllakás és a provokáció. Így beszél a kétféle kenyérről: a testnek szükségesről és a léleknek szükségesről. A belső lelki kenyérre is szüksége van az embernek. Ugyan testünknek fontos az ennivaló és innivaló, mindaz, ami életben tart minket, de van ami ennél is fontosabb, és ami a testi szükségleteknél tovább mutat: a belső ember lelki éhsége az Élet kenyere iránt, amely maga Jézus Krisztus. Őbenne van örök élet és üdvösség.

Hogyan lehet megértetni az emberekkel az igazságot? Jézus úgy teszi ezt, hogy beszél arról, hogy a pusztában Isten táplálta az embereket. Amikor Isten kiszabadította népét Egyiptomból, a szolgaság földjéről, a szolgaság házából, akkor gondoskodott róluk, nem feledkezett el az ő népéről. Isten adta a mannát nekik, és Isten adja most az Élet kenyerét Jézus Krisztusban. De nemcsak egy népnek, hanem minden népnek, hogy gyermekeit megmentse. Ő a távolságot nem növelni akarta közöttünk, hanem lecsökkenteni. Közel jött hozzánk Jézus Krisztusban. Ő az Élet Kenyere, akinek életünket köszönhetjük. Neki örvendhetünk, ahogyan a mai vasárnap elnevezése is erre utal a 84. zsoltár szerint: „Örvendj, Isten népe, és akik az Urat keresitek, jöjjetek, és merítsetek vigasztalásának forrásából! Boldog az, akinek ereje te vagy, Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak.” Mert Jézusban van a szabadulás útja. Bár Jézust a tömeg királlyá akarja tenni az elengedő kenyér és jóllakás után, Jézus nem tud azonosulni a tömeggel: ő valódi, személyes megtérésre hív és örök életet akar ajándékozni azoknak, akik hisznek benne.

A mai textusban pedig azt is látjuk, hogy Jézus nem egy régi eseményről beszél, amikor az Atya táplálása és gondoskodása kerül szóba, hanem arról, hogy Isten a jelenben is cselekszik és gondoskodik rólunk. Nem azon van a hangsúly, hogy Jézus meg tudja-e ismételni a csodát és nem azon, hogy ő hogyan uralkodhatna, hogyan lehetne király az emberek fölött. Ő a mennyei kenyér, aki az egész világnak életet ad. Isten akaratát cselekszi és az kerülhet kapcsolatba vele, akit az Atya neki ajándékoz. Isten Báránya életét adja váltságul sokakért a golgotai kereszten. Akik hisznek benne, azoknak üdvösséget ad. Jézus az ember megtartója, nemcsak a földi életben, hanem a halál állapotában. Ő vezet át a halálból az életbe.

Bízzunk és higgyünk Jézus Krisztusban. Sokan kitérnek előle, vagy netán nem úgy fogadják azt a kenyeret, amelyet ő kínálni tud, mint ami az örök életre vezető mennyei táplálék. Vannak, akik hitetlenkednek, és lesznek, akik elfordulnak Jézustól. Azonban voltak és vannak olyanok, akik felismerték belső szemeikkel, kegyelemből a Megváltót.

Őt áldjuk a mai napon is, aki megérti, hogy mire van szükségünk és mire vágyódunk. Az Úr Jézus Krisztus tudja, hogy a világnak szüksége van az igazi, boldog életre, és ezért életnek kenyeréül adja önmagát. A mindennapi kenyérrel is emlékeztet arra, hogy szükségünk van rá, Krisztusunkra. És nem utolsósorban szükségünk van a vele való találkozásra az úrvacsorában is. Általa van életünk most és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!

Te, aki jól tudod, hogy mire van szükségünk, és megadod a mindennapi kenyeret azoknak is, akik nem kérik tőled: tégy szabaddá az életünkért való aggódástól, hogy mindennél inkább keressük a te országodat, és hittel ragaszkodjunk Jézus Krisztushoz, akit nekünk is az élet kenyeréül adtál. Köszönjük Neked kegyelmedet és szeretetedet! Ámen.

süti beállítások módosítása