Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Karácsony este az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 7. fejezetében, a 28. és 29. versben, a következőképpen:

Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

karácsonyestére egy igen érdekes igeszakaszt kaptunk az igehirdetés alapjául. A kijelölt rész előzményeként arról olvasunk a Szentírásban, hogy Jézus titokban Jeruzsálembe megy a lombsátor ünnepére, lényegében testvérei unszolására. A lombsátor ünnep, vagy más néven szukkót, a betakarítás idejére esett, hiszen az Isten gondviselésébe vetett bizalomról tanúskodik. Hét napon át tartott, majd a nyolcadik napon záróünnep követte. Ezen az ünnepen, lombsátor ünnepén, visszaemlékeztek arra, hogy az Úr megtartotta őket és gondoskodott népéről a pusztában, és ezután is gondoskodni fog róluk.

Ilyen ünnepen van jelen Jézus a templomban. Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus tanítani kezdett. Hangos szóval tanít, ami itt azt jelenti, hogy prófétai kijelentést tesz. Nem suttog, nem halk, hanem érthetően beszél, hiszen tanít. Jézus lényegében beszél küldetéséről, a nyitott szív számára nyilvánvalóvá válhat, hogy ő az, akiben beteljesedtek a próféciák, benne teljesedtek be az ígéretek. A Messiás ott áll előttük és tanítja őket. Isten valóban gondot viselt róluk, ahogyan gondot visel az egész világról, hiszen Megváltó adatott nekünk. Úgy gondolom, hogy itt ér össze az ünnep üzenete és Jézus igei kinyilatkoztatása: Isten nem hagyta magára népét a pusztában és nem hagyta magára az emberiséget sem, hiszen elküldte szent Fiát. Jézus pedig ott áll az ünnepen, hogy tanítsa az embereket. Bár ebben a részben még azt olvassuk, hogy még nem jött el az ő ideje, eljutunk majd odáig, hogy Isten Fia váltságul adja magát sokakért. Mi erről tudunk és tanúskodunk. Két ádvent között élünk, amikor az Úr eljövetelére várunk. Az Isten Fia emberré lett és életét adta bűneinkért, és feltámadt megigazulásunkra. Az ő megjelenése új kezdetet ad életünknek, és hisszük, hogy visszatér majd hozzánk egy napon.

Karácsony ünnepén hangsúlyosabb az inkarnáció, a megtestesülés. Isten egészen közel jött hozzánk Jézus Krisztusban, egészen mélyre szállt, hiszen nem a pompa, a gazdagság, a megfelelő körülmények voltak fontosak Jézus születésénél. Egészen szerény körülmények között jött világra a világ Megváltója. Ismerjük a történetet, és mindenkinek eszébe jutnak a pásztorok, akiket örömhírrel látogat meg az angyal, majd a mennyei seregek dicsőítő énekét halljuk és szinte látjuk magunk előtt, ahogyan a pásztorok elindulnak Betlehembe. A napkeleti bölcsek is felismerik az ő csillagát, akik szintén elindulnak, hogy leboruljanak a Megváltó előtt. Felismerik a csillagot. Míg a pásztorok esetében a hallásnak van nagyobb jelentősége, addig a bölcseknél a látásnak. Mondhatnánk úgy is, hogy a felismerésnek. Nem volt díszmenet és ünnepség Jézus születésekor, de nem is ez volt a legfontosabb: sokkal inkább az, hogy a megígért Megváltó megérkezett ebbe a világba.

Meglepő, de Jézus szavai szerint nem ő az, hanem az Atya a fontos. Nem a születésén van a hangsúly, hanem Isten szeretetén. Jézus nem magára mutat, hanem arra, aki elküldte őt. Aki annyira szeretett minket, hogy értünk küldte szent Fiát. Annyiszor próbáljuk meg ünnepélyessé tenni ezeket az istentiszteleteket, hiszen sokan jönnek és szeretnénk érezni karácsony meghittségét, de nem ezen van a hangsúly. Ahogyan a vírushelyzet megmutatja: ha nem énekelhetünk, ha nem vehetünk úrvacsorát, akkor is együtt imádkozhatunk és együtt hallgathatjuk Isten igéjét. Akkor is nyitottak lehetünk az Úr Jézus Krisztusra, ha éppen nincs meg a szokásos ádventi, karácsonyi hangulat. Hisszük, hogy az Úr ugyanúgy átölel szeretetével és ugyanúgy mehetünk őhozzá. És Jézus, a mai igében újra látjuk, nem magát hirdeti, hanem az Atyára mutat, aki ideküldte őt. Nem Jézus a kezdeményező, hanem az Atya. Az ő szeretetét és gondoskodását köszönjük meg karácsonykor, az ő gondoskodásáért adunk hálát a gyülekezet közösségében.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy Jézus hangja a zárt ajtók mögé is eljut. Jézus hangja eljut mindenkihez, ahogyan egy lelkészkolléga fogalmazott: Jézust nem lehet karanténba zárni. Lehetünk a számítógépek előtt vagy itt a templomban, ő mindannyiunkat megszólít. Őt nem lehet keretek közé zárni, ahogyan az Isten szeretetét sem tudjuk elrejteni. Azonban felismerni, elfogadni, hittel, kegyelemből tudjuk. Ahogyan Jézus tanított a templomban, sokan nem akarták megismerni, felismerni őt. Azonban mi felismerhetjük az életünkbe belépő Jézust, akinek helyet készíthetünk. Ő nem a pompát keresi lelkünkben, életünkben. Úgy fogad el, ahogyan vagyunk. Zákeushoz fűzött szavai jutnak eszembe, akinek mondja: „Szállj, le hamar, ma tenálad kell megszállnom!” Ezzel a mondattal nem meghívatja magát Jézus, hanem közösséget vállal, egy asztalhoz ül a mások számára bűnös emberrel. Jézus így közeledik hozzánk a mai ünnepen is: nálunk szeretne megszállni, függetlenül attól, hogy milyen ez a szállás. De a velünk való közösségvállalása csodálatos dolgokra képes, ahogyan Zákeus élete és hozzáállása is megváltozott. A mi életünkben is változás hoz a Megváltóval való találkozás. Benne gondoskodik rólunk az Úr, akinek kérjük Lelkét, hogy vezessen minket azon az úton, amely egyenesen hozzá vezet, az Úr Jézus Krisztusban. Ő nem azért jött, hogy elmenjen, hanem, hogy velünk maradjon. Egy örökkévalóságot élhetünk meg vele vagy nélküle. Fontos az ő születése, mert így tehet bizonyságot az Atyáról, de még hangsúlyosabb, hogy jelen van az a szeretet, amely az Atyától származik és Jézusban lett valósággá. Szentlelkét ránk árasztja, hogy ezzel a lélekkel éljünk a világban, nemcsak karácsony estén és karácsony ünnepén, hanem minden nap meghalva a bűnnek, a mi Urunk, Jézus Krisztusért. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked, hogy elküldted a megígért Megváltót, és örömet, békességet készítettél minden embernek. Áldj meg minket kegyelmes jelenléteddel, hogy senki se érezze magát egyedül, senki se maradjon vigasztalásod nélkül, hanem mindnyájan egy szívvel, boldogan áldjuk atyai jóságodat, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.