Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet a mai vasárnapra, Ádvent 2. vasárnapjára kijelölt igehirdetési alapigét, amelyet megírva találunk Jakab levelének 5. fejezetében, a 7. verstől a 11. versig, a következőképpen:
Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a türelem nagy erény, szoktuk mondani, hogy a „türelem rózsát terem”. Igénk esetében a türelem és a várakozás fontos kifejezések. Jézus Krisztus második eljövetelének várása közben szükségünk van arra a türelemre és egységre, amellyel át tudjuk vészelni a nehéz időszakokat. A korabeli keresztyéneknek, akiknek Jakab levelét írja, olyan helyzetben kellett helytállniuk, amikor üldözték őket. Ebben az esetben a türelem arra irányul, hogy az Úr ígéretéhez híven visszatér majd és igazságot tesz az emberek között. Ez az ígérete azonban nemcsak nekik, hanem a mai keresztyénségnek is szól. Bár sok szenvedést kellett átélniük az üldözötteknek, Jakab boldognak mondja azokat, akik hasonlóképpen éltek át megannyi fájdalmat: a prófétákat és Jóbot. Ők tűrni tudtak a szenvedésekben, mégis boldogok voltak, hiszen sorsuk változott, mert megkönyörült rajtuk az Úr. Boldogok tudtak lenni a nehézségek ellenére is. A türelem azt is jelenti, hogy rábízzuk magunkat Istenre. Jó példa az igében elhangzott földművelő képe, aki bár nem tudja befolyásolni az időjárást és türelmesen várja, hogy mikor jön az eső, bízni tud az Úr gondoskodásában, gondviselésében. Az Úr kezében vagyunk mindannyian, ahogyan a föld, amelyet adott nekünk. Látjuk, hogy gondoskodik övéiről: a türelmes földművelő meglátja, hogy mikor jön el a korai és késői eső ideje. Nemcsak az akadályokat, a bizonytalanságot, a terhet látja maga előtt, hanem a biztos eső és a változás lehetőségét, az Isten szeretetét, gondoskodását is. Az elhangzott példa természetesen nem tétlenségre buzdít. Sokkal inkább arra, hogy életünk megannyi eseménye között ne féljünk rábízni magunkat az Úrra és türelmesen várni a gyümölcsre, amellyel megajándékoz minket az Úr. A hit gyümölcsei lehetnek jelen életünkben, ha rá tudjuk bízni magunkat mennyei Atyánkra.
Adventben nagy örömmel készülünk karácsonyra, amikor Isten Fia megszületett, aki kegyelmet és életet hozott nekünk. Ádventhez hozzátartozik Jézus második eljövetelének várása is, de talán ez kevésbé hangsúlyos ebben az időszakban, nincs annyira a középpontban. A mai igében fellelhető visszatérés, azonban az Úr dicsőséges megjelenéséről szól, újbóli eljöveteléről. Arról, amikor Jézus megítéli és újjáteremti a világot. A különbség a levél címzettjeitől eltérően, hogy ők nem ajándékra vártak, arra, hogy mit kapnak majd karácsonyra, hanem mert kegyetlen üldözésnek voltak kitéve. Várták, hogy Jézusért vállalt szenvedéseik véget érjenek, és várták, hogy Isten igazságot szolgáltat majd nekik. Jakab a levélben megerősíti őket, hogy az üldöztetések között se felejtsék el, hogy minden az Isten kezében van. Emellett, ha a benne való bizalommal és türelemmel élnek, akkor közben életük célját is elérik, beteljesítik, hiszen róla tesznek bizonyságot az emberek között, Istennek tetsző gyümölcsöt terem az életük. Türelmük alapja Jézus Krisztus visszajövetelének ígérete, aki megszabadítja gyermekeit.
A mai nap éppen Miklós nap, sok helyen a gyermekek ilyenkor ajándékot kapnak. Jól emlékszem, hogy gyermekkoromban nekünk is feltették ilyenkor mindig a kérdést, hogy jól viselkedtünk-e? Ha nem, akkor virgácsot kaptunk (persze mellette mindig volt valami apró édesség is), ha jól, akkor egy nagyon szép csomagot. Nehéz volt türelmesen várni arra, hogy vajon mit fogunk kapni. Szokás volt később az iskolában az osztálytársak között neveket húzni, így egymásnak adtunk, de mindenki csak egyvalakinek, ajándékot. Fontos volt, hogy mindenki valami aprósággal készüljön és odafigyeljen a másikra, ezért az ajándékozás mellett úgynevezett „angyali” feladatokat is kaptunk, hogy próbáljunk meg figyelmesebbek lenni a másikkal. A mai igében is találunk erre a figyelmességre és főként egységre való utalást: ne panaszkodjunk egymásra, ne ítélkezzünk, mert ez megtöri az egységet, amelyre pedig nagyon nagy szükség van, nemcsak az akkori gyülekezet, de a mai gyülekezetek megmaradása szempontjából is. Jézus visszatérésének ígérete egyszerre ad erőt és egyben bűnbánatra indít, hogy tiszta szívvel tudjunk készülni ebben az ádventi időszakban is az előttünk álló ünnepre.
A mai vasárnap témája: Ítélet előtt, kegyelem alatt. Két ádvent között élünk, abban a kegyelmi időszakban, amikor meghallhatjuk a hozzánk forduló Jézus hangját. Isten emberré lett őbenne, hogy váltságul adja életét sokakért és feltámadjon megigazulásunkra. Törékeny emberi testben elszenvedte mindazt, ami minket terhelt volna. A bűn és fájdalom útjára lépett. Ő a mi váltságunk, aki tudja jól, hogy mi nyomja szívünket és miért aggódunk. Türelemre és vele való életre buzdít. Cselekedeteink ugyan nem üdvszerzők, mégis fontosak, hiszen a hit gyümölcsei ezek. A Krisztussal való élet pedig gyümölcsöző és másik számára is példaértékű. Nem tétlen várakozás, hanem tevékeny élet, az Úr Jézus Krisztusban. Ő segít bennünket abban, hogy elhagyjuk a bűn útját és merjük magunkat rábízni, hogy így készüljünk ítéletére, visszajövetelére. „Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” (Mt 16,27) Az Emberfia, maga az Úr Jézus Krisztus, aki az egyedüli út az Atyához. Az Úr kegyelméből, hittel elfogadhatjuk a benne kapott szeretetet és új életben járhatunk. Ő szolgálatába hívott el minket, és ragaszkodjunk hozzá, hogy meg tudjunk majd állni az ő ítélőszéke előtt, és gyümölcsöket teremjük a körülöttünk lévő világban, amelyet maga az Úr tart kezében. Legyünk türelmesek, Jézus Krisztusért. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk! Áldunk azért az irgalmadért, hogy minket nem kárhozatra rendeltél, hanem a világosság és a nappal gyermekeivé tettél. Tarts meg minket ebben a hitben, hogy ítéleted ne találjon készületlenül, hanem éberek és józanok legyünk, és szeretetben járjunk, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
