Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet óév este az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 9. fejezetében, a 14. verstől a 17. versig, a következőképpen:

Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

az év végén mindig számot vetünk. Végiggondoljuk életünk eseményeit, az elmúlt évet, és abból tanulva igyekszünk a jövőben valamit másképp, vagy éppen hasonló módon elvégezni. Vannak céljaink, feladataink, új ötleteink, terveink. Jó, ha kijelölünk valamilyen elérendő célt magunknak, ahogyan valószínűleg a múlt évben is tettük, amikor még nem tudtuk, hogy az elmúlt hónapok teljesen átírnak mindent. Mert legtöbbünk életében átírt valamit. Bizonytalanok vagyunk a jövővel kapcsolatban. Talán az eddigi bizonytalannak tűnő, de ugyanakkor új lehetőségekkel biztató újabb év, és új lehetőségek mellett uralkodik rajtunk egyfajta belső frusztráltság, feszültség. Mi lesz a következő évben, hiszen 2020-ban csupa olyan dolog történt meg, amire egyáltalán nem számítottunk.

A mai igére tekintve el tudjuk képzelni, hogy János tanítványai és a farizeusok hasonlóképpen, belső feszültséggel telten mennek oda Jézushoz. Megrökönyödnek azon, hogy nem azt a kegyességet gyakorolják Jézus tanítványai, amelyet ők elképzelnek. Nem értik tanítványainak gondolkodását, tetteiket. Nyilvánvalóan nem a böjt kérdése zavarta, nyugtalanította őket annyira, hanem a tanítványok viselkedése. A farizeusok és a jánosi tanítványok böjtölnek, gyakran. A farizeusok heti kétszeri böjtje mindenki előtt ismert volt, mint ami engesztelést szerez a nép bűneiért, és így böjtölés útján akarták kivívni maguknak az eljövendő Isten országát. Hitük szerint a böjttel siettetni lehet Isten országának eljövetelét. Úgy gondolták, hogy a böjttel valamilyen módon hatni tudnak Istenre. Imádsággal egybekötve befolyásolni tudják Istent. Alapvetően a böjt a bűnbánatról és gyászról szól. Azonban Jézus nem a bűnökért való vezeklést, hanem a bűnbocsánatot hirdeti. Ő arról beszél, hogy elkezdődik az üdvkorszak, amely boldog, békés időszak. Jézus a feltett kérdésre válaszol azzal, hogy gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Jézus több dolgot is mond, és az értő, nyitott szívek számára világossá válik, hogy őróla van szó. Arról a Krisztusról, akire annyira vártak és aki nem megszüntetni, de nem is átírni akarja a törvényt, hanem beteljesíteni. A régi tömlő jelentheti a zsidó hagyományt, amely nem bírja el az új bort. Az új bor maga a Krisztus, az új ruha és a vőlegény szintén. Jézus Krisztusban közel jött Isten az emberhez, és ez az, amit a tanítványok látnak, éreznek, megtapasztalnak. A külsőségekkel foglalkozó és a törvényt így betartani akarók egyszerre kívülállókká válnak. Valamit ők is megérezhetnek Jézus szavai és a tanítványok viselkedése nyomán, hiszen érdeklődnek, próbára teszik Jézust. Azonban látjuk az igében a feszültséget, ami sokszor bennünket is elborít: ki ez a Jézus és mit akar? Mi ez a szokatlan viselkedés, ennek nem így kellene lennie, vajon miért követik őt és mi miért nem tudunk megbízni benne?

Kedves Testvérek! Úgy gondolom, hogy óév estéjén bátran beszélhetünk arról, hogy nem mindenki ismerte fel, és ismeri fel a hozzá közellépő Jézust. Pedig ő közel szeretne minket tudni magához és tanítani akar minket a mai igében is. Mint vőlegény, azért jött, hogy örömöt, mégpedig lelki örömöt nyújtson. Keresztyénnek lenni örömteli ővele. A következő kép, amelyet a textusban hallottunk, a ruha képe. Ő azért jött, hogy nekünk lelki teljességet adjon. Nem az a célja, hogy foltozgassa életünket, és nem azt akarja, hogy végül tönkremenjünk. Nem ideig-óráig akar megoldásként szolgálni, hanem egész életünket szeretné a helyes irányba terelni. A borostömlő képe pedig arra utal, hogy ő lelkileg betölt bennünket. A zsidó vallás széthasadna, ha az evangéliummal, az új borral töltenénk meg. Jézus nem azért jött, hogy felújítsa Mózest vagy keverje a törvényt a kegyelemmel, hanem ő új élettel szeretne megajándékozni. Jézus hozzáteszi, hogy így mindkét tömlő megmarad. A törvény és az evangélium, a parancsolatok és az örömhír, amely Jézus Krisztusban lett valóssággá. A böjt majd akkor kezdődik, amikor a Fiú, a vőlegény elmegy és visszajövetelét várjuk.

Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megmentse. Nem azért, hogy bókoljon azoknak, akik azt hiszik, igazat cselekszenek, akik azt hiszik, hogy bármit elérhetnek látszatra építő kegyességükkel. Ő örömöt hozni jött, nem szomorúságot okozni. Asztalhoz ült bűnösökkel, közösséget vállalt a kirekesztettekkel, és hiába rökönyödnek meg rajta János tanítványai és a farizeusok, ő együtt örül az emberrel és a hozzá forduló bűnössel. Egy újfajta szemléletmód, amelyet átad nekünk, amivel közelít felénk. Nem ostorozni akar bennünket, hanem megmenteni, szeretetével.

A zsidók nagyon jól ismerték azt a képet, amelyet Jézus használ, amikor a vőlegényről beszél: ez az ószövetségi képe szemléltette, hogy milyen a népnek az Úrral való viszonya. Ők Istenhez tartoznak, őhozzá mentek hozzá. Amikor elfordultak tőle, akkor lényegében lelki házasságtörést követtek el, hűtlenek voltak Istenükhöz. De az Úr azt akarta, hogy helyreálljon a viszony népe és közte. Keresztelő János pedig megmondta, hogy Jézus a Vőlegény. Ő magához hív minket, aki az út az Atyához, aki helyre tudja állítani Istennel való kapcsolatunkat.

Jézus váltott meg bűneinkből. A megváltás pedig azt jelenti, hogy nem csak tudunk a megváltás tényéről, hanem kegyelemből befogadjuk Krisztust, és elköteleződünk mellette. Ő minket választott, elszenvedte bűneinkért mindazt, amit mi nem tudtunk volna elhordozni. Óév estéje emlékeztet bennünket arra, hogy akárcsak egy házasságban, el kell köteleződnünk Krisztus mellett. Nem lehet egyoldalú a kapcsolat. Az Úr Jézus Krisztusban új életet és új lehetőséget kaptunk, benne lehet üdvösségünk és örök életünk. Azonban a vele való élet nem csupán egy pillanatra szól, hanem örök elköteleződés. Megerősít ebben bennünket az evangélium rövid összefoglalása is: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Két ember sem házasodik pusztán azért össze, mert szimpatikusak egymásnak, de még akkor sem feltétlenül, amikor erős érzéseket táplálnak egymást iránt. A házasság, a kapcsolat elköteleződéssel jár együtt. Ezt nyilvánosan is megvalljuk. Ugyanígy van ez Istennel való kapcsolatunkban is. Ezzel kapcsolatban gondolhatunk az istentiszteleten felhangzó hitvallásunkra is, a Szentháromság egy, igazi Istenre, amikor megvalljuk hitünket az Apostoli Hitvallás szavaival.

Nem pusztán azért vagyunk itt, mert szép a templom, és olyan megható orgonazene szól. De nem is csak azért, mert megérintett bennünket egyszer egy mondat, egy szó. Azért is, mert megtapasztaltuk a Krisztusban kapott szeretetet és szeretnénk hozzá tartozni. Mert ha megérteni nem is lehet, hittel, kegyelemből el tudjuk fogadni Isten ajándékát, amelyet őbenne kaptunk. Mert Jézus biztos a bizonytalanságban. Velünk lesz az újabb évben is. Ahogyan az igehirdetés elején elmondtam, mindannyian érzünk némi bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban. Talán valaki már nagyon örül annak, hogy lezárjuk ezt az évet. Valaki szerint a következő év még nehezebb lesz. Bárhogyan legyen, ragaszkodhatunk a változatlan Úrhoz, aki kísér az előttünk álló időben is.

Ma este is kérjük a Szentlélek világosságát és erejét, hogy az ige fényében vizsgáljuk életünket és ragaszkodjunk Megváltónkhoz. Hálát adunk Istennek, hogy ebben az évben is megőrzött és igéjével táplált bennünket. Imádkozunk azért is, hogy ha éveink elfogynak, tartson meg minket az Úr kegyelmesen vele és Fiával, az Úr Jézus Krisztussal való közösségben, Szentlelke által. Adjon vigasztalást, ha búcsúznunk kellett, és kérjük az Urat, hogy vonja magához szívünket szeretetével, hogy mindig elég legyen nekünk az ő kegyelme, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádkozzunk!

Maradj velünk, Urunk, mert jó nekünk veled lennünk. Jó a te beszédedet hallanunk, és közelséged erejét éreznünk. Jól tudod, Urunk, mennyire reád szorulunk: egyedül elgyengül a hitünk, elhatalmasodik a bűnünk. Ezért, Urunk, hallgasd meg könyörgésünket, és maradj velünk. Ámen.