Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet ádvent 3. vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál Timóteushoz írt második levelében, az 1. fejezet 8. versétől a 14. versig, a következőképpen:
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
az utóbbi napokban egyre többet hallunk a mentális egészség megőrzéséről járványhelyzet idején. Talán emlékszünk rá, hogy az első hullám alatt a pszichológusok többsége telefonos segítségnyújtást ajánlott fel, de voltak, akik interneten keresztül vállaltak ingyenes lelki segítségnyújtó alkalmakat. Valaki cikket írt vagy relaxációs gyakorlatokat osztott meg, ezzel oldva az otthonmaradás feszültségét. A második hullám során egyre nagyobb hangsúlyt kap a lelkigondozás, annak szerepe, az emberi kapcsolatok ápolása. Ha nem is személyesen, de telefonon, írott formában vagy interneten keresztül, szükségünk van beszélgetőtársakra, egymás megerősítésére.
Pál Timóteushoz írt második levele a lelkigondozó lelkigondozása. Pásztorlevél, amely a drága kincs megőrzésére és az evangélium megőrzésére biztat, a nehéz időszakokban is. Nemcsak ma, ebben a különleges helyzetben kerül előtérbe a lélek ápolása, hanem már Pál idejében is hangsúlyos volt. Nem beszélve arról, hogy mindenkinek, főként a segítő szakmát végzőknek, kötelező a mentális egészségük érdekében szakemberrel beszélni, önismereti tréningen részt venni, hiszen így tudnak igazán másoknak is segíteni. A mai ige tehát egyfajta lelkigondozói szemlélettel szólít meg bennünket és bátorít. Bátorít, mert valószínűleg Timóteusnak is erre volt szüksége. Timóteus fiatal gyülekezet-vezető volt, akire Pál rá merte bízni a gyülekezetek meglátogatását és gyülekezetvezetői feladatokat adott neki. Azonban Timóteust is emlékeztetni kell arra, hogy amikor megfárad, amikor nehézségek támadnak, akkor is az evangélium legyen a szeme előtt. Kitartásra ösztönzi Pál, aki valószínűleg római fogságból írta ezt a levelét. Pál maga is átélt nehézségeket, szenvedett és szenved az evangélium ügyéért, de nem hátrált meg és Timóteust is kitartásra biztatja. Lelkigondozza őt. A kijelölt igeszakasz címe, hogy „Szenvedj együtt az evangéliumért!” Olyan kincseket kapott és olyan megbízatása van, amely kötelezi arra, hogy megőrizze az életet adó üzenetet. Ez az üzenet és drága kincs pedig maga az Úr Jézus Krisztusban kapott örömhír. Benne kaphatunk örök életet és üdvösséget, általa nyílik meg az út az Atyához.
Pál szavai tehát nagyon aktuálisak és több szempontból kapcsolódnak gyülekezeti életünkhöz. Az egyház, a gyülekezetek és a lelkészek küldetése, hogy a változó világban is tanúskodjanak Isten mérhetetlen szeretetéről, az örök evangéliumról. Őrizni kell az evangéliumot, nem konzervativizmussal, hanem a jézusi üzenethez való valódi ragaszkodással. Pál emellett azt kéri Timóteustól, hogy fogalmazza újra az evangélium üzenetét úgy, hogy a gyülekezet aktuális helyzetéhez kapcsolódjon. Harmadik szempontként pedig Pál az evangélium üzenetének igényes és érthető megfogalmazásáról beszél. Az egészséges beszédről. Közérthető megfogalmazását kéri az Ige üzenetének. Ezt Pál mondja, aki nem csupán kijelentette mindezeket, hanem életével példát adott mások számára. Nem haszonszerzésből motiválja, hanem a Krisztus melletti elköteleződés. Egy, az evangélium mellett végsőkig kiálló és elkötelezett ember szavai ezek.
Ádvent 3. vasárnapján joggal tehetjük fel a kérdést: Akkor mi a mi feladatunk, mi a mai vasárnap üzenete? A mai vasárnap témája, hogy „Senki ne tévesszen meg titeket!” Feladatunk, hogy Jézusban élő közösségként segítsük egymást, keressük egymást. Ne félrevezessük, hanem Krisztushoz szeressük a másik embert. Őbenne és ővele élő közösségként éljünk. Napjainkban sokat segíthetünk másoknak azzal is, ha nem személyesen, hanem egy-egy papírra írott üzenetben, e-mailben, telefonon vagy interneten keressük egymást. Ezekben az üzenetekben pedig bátran megfogalmazhatjuk hitünket. Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban. Megfogalmazhatjuk, hogy mit jelent nekünk Isten szeretete. Kérhetjük imádságban a Szentlélek erejét, hogy az Igét olvasva és hallgatva az Úr akaratát tartsuk szemünk előtt és egymás támaszai legyünk hitben. Engedjük magunkat lelki gondozni Isten igéje által! A mai világban annyi információ ömlik ránk és olyan sokan próbálják meg megosztani az embereket különböző félinformációkkal. Isten igéje azonban változatlan és ne térjünk el tőle, hanem feladatunk, hogy megőrizzük és erőt nyerjünk belőle. Mert Jézus Krisztust azért küldte a világba, hogy életünk legyen általa. Isten szeretete lett valósággá őbenne. Ő pedig Szentlelkével ma is hív, hogy őhozzá tartozzunk és őhozzá ragaszkodjunk, bármi történjék. Nem könnyű az út és a feladat. Nem könnyű gondterhelten erre az örömhírre tekintetünk. Ugyanakkor Jézus szüntelenül keres minket. Az a Megváltó, akinek eljövetelére várunk, két ádvent között.
Ádvent 3. vasárnapja tehát biztat és lelki gondoz bennünket is. Öröm vasárnapja felé közeledve tekintsünk fel. Jézus Krisztus a mi üdvözítőnk és szabadítónk. Csak a Jézusi erőtérben élő gyülekezet, közösség tudja megtartani a megfelelő irányt Istenhez és emberekhez. A hitünk egyfajta iránytű, fontos eszköz, amely személyes életünkben jelen van és a közösségben összeköt egymással. A kiszámíthatatlan járvány idején is igazodhatunk a jézusi irányhoz és ehhez segíthetünk másokat is.
A keresztény bizonyságtételhez hozzátartozik a beszéd, amely Jézus Krisztuson tájékozódik. Gyógyító szó, azonban van olyan időszak, amikor a szenvedés, a nehézségek miatt elfogynak a szavak. A szavak elfogyhatnak, de attól még ott van velünk a szeretet nyelve. Nem üres beszéd, hanem megállás és melléállás. Hitből fakadó cselekedet, amely irányt mutat ebben az időszakban is.
Hálát adhatunk, hogy szüntelenül hangzik az egyházban a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, Isten igéje, amely erőt ad, amely lelki gondoz is egyben. Hálát adunk az Úrnak, hogy ma is együtt lehettünk, hogy Isten igéjét hallgassuk. Imádkozunk azért, hogy a mi életünk Krisztuson tájékozódjon, hogy Isten Lelke segítsen abban, hogy a hallott szavaknak megtartói is legyünk. Imádkozunk azért is, hogy az igazi ajándék életünkben az a bizonyosság legyen, hogy bűnbocsánatot, életet és üdvösséget kaptunk az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk! Áldunk, hogy Szentlelked által bizonyságot teszel Fiadról, Jézus Krisztusról! Erősíts meg tiszta hitben, hogy senki meg ne tévesszen minket, és állhatatosan járjunk igéd világosságában, az Úr Jézus Krisztus által, aki eljött, aki él, és aki eljövendő. Ámen.
