Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Húsvét 2. napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelében, a 15. fejezet 21. versétől a 23. versig, a következőképpen:

Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

Napokban újra megérkezett hozzánk a jó idő, persze, csak rövid ideig volt meleg és napsütés, aztán újra beköszöntött a hideg, de szóba került otthon, hogy lassan ki lehetne tenni a télire bevitt virágokat. A természet újraéledésének jeleit már láttuk a különböző növényeken és úgy éreztük, hogy a hosszú ideig tartó hideg után szinte feltámad a természet. Sajnos nem minden virág éled újra, de egyértelműen érezni lehet a levegőben ilyenkor a változás, a megújulás, mondhatni feltámadás jelét, illatát. Nemcsak a természetben, hanem az ember életében is fontos a megújulás. Örök életünkre tekintve pedig az a hit, amely a feltámadás reménységére tekint. Ami adatott nekünk Jézus Krisztusban.

Húsvét 2. napja általában a húsvét lecsendesedésének időszaka, miközben fontos üzenetet hordoz és erősít meg: a Krisztusban kapott örömhírt, a feltámadás eseményének jelentőségét, amely kihat egész életünkre. Kereszténységünk, mondhatni, elengedhetetlen esemény ez, s benne a remény: akik Krisztusban vannak, azok feltámadnak. Az üres sír után az emmausi tanítványok félve mesélnek arról, hogy mi történt Jézussal. Eközben nem vették észre, hogy aki velük van, az maga a Feltámadott. De felismerték őt a kenyér megtöréséről és hittek. Valóban feltámadt az Úr! Mi is ilyen örömmel fedezhetjük fel életünkben a Feltámadottat, és a benne kapott új életet.

Bár sok kérdés kering a feltámadással kapcsolatban, a mai igében, Pál érvelése nyomán, útmutatást kapnak a korinthusi keresztények. Ha nem lett volna feltámadás, mit érne a mi hitünk? Pál megpróbálja rávezetni a gyülekezetet arra felismerésre, hogy ha tagadják a halottak feltámadását, akkor Krisztus feltámadását is, de ez ellentmond az apostoli tanításnak. Azzal, hogy Krisztus feltámadt, alapot teremtett a mi testben való feltámadásunknak is. Akik Krisztuséi, akik Krisztushoz tartoznak, azoknak megadatott és megadatik ez. Az első termés Krisztus, aki az örök életre feltámadott, elsőként. Őt követik eljövetelekor azok, akik őhozzá tartoznak. És itt nemcsak a jövőről, hanem a jelenről is szó van: akik Krisztushoz tartoznak, azok már a jelenben részesülhetnek mindeneket meghaladó, üdvözítő szeretetében.

Kedves Testvérek! A korinthusban élő gyülekezethez hasonlóan velünk is előfordul, hogy időnként elveszítjük a fonalat. Előfordul velünk is, hogy elbizonytalanodunk hitünkben, vagy kétségeink, félelmeink felülkerekednek rajtunk. Amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk belekapaszkodni abba az Úrba, akiről eddig magabiztosan állítottuk, hogy életünk részévé vált, hogy itt van velünk és kapcsolatban vagyunk vele. Nehezen tudunk mit kezdeni az ő feltámadásával, az üres sírral is. Isten igéje azonban nem véletlenül szól hozzánk Pál leveléből: a korabeli gyülekezetnek is szüksége volt arra, hogy visszataláljanak az apostoli tanításhoz, hogy újra felismerjék azt a Krisztust, aki elindított valamit életükben. Felismerjék a Megváltót, aki meghalt és feltámadt. Napjainkban próbálunk mindent megérteni és valamilyen módon felfogni, mérhetővé tenni. Azonban Jézus Krisztus Urunk feltámadását, az Atya szeretetét kizárólag kegyelemből, hittel tudjuk elfogadni. Jézus pedig keres minket, azonban nekünk is nyitott szívvel kell elfogadnunk őt, hogy beengedhessük életünkbe. Amikor a tanítványok mellé szegődött Jézus, akkor azok már érezték, hogy felhevül a szívük. Már akkor megéreztek belőle valamit, mielőtt felismerték volna. Talán a mi személyes életünknek is megvannak ezek a pillanatai. A kenyér pedig, ami megtörik, egyértelmű utalás az Úr halálára, és jelenléte a feltámadásra. Ezt az örömhírt pedig nem tudják a tanítványok magukban tartani és elmennek, hogy elmondják a többieknek. Jézus megjelenése bennünket is erre indít: hogy bizonyságot tegyünk róla és bízzunk benne.

A húsvéti hit Teremtője eltörölte Jézus Krisztus Urunk által a világ bűnét, és feltámadásával megtörte a halál erejét. Ő ad boldogságot és élő reménységet, hogy aki hisz őbenne, ha meghal is, él. Ő őriz meg bennünket a kísértések és nehézségek között. A mai napon is kérjük az Úr Lelkét, hogy ne feledkezzünk el róla és segítsen, hogy általa új életben járjunk, amely bizalommal teli iránta. Hisszük, hogy kegyelme szerint örököljük az örök életet. Ő az Úr, aki a feltámadás és az élet. Tőle várunk vigasztalást, amikor a halállal nézünk szembe, magunk és szeretteink számára is.

Krisztus feltámadása alapjaiban törte össze a halál hatalmát. Krisztus, mint az első zsenge megtörte az emberiség Ádám óta tartó halálra ítéltségét. Benne bízunk, az Úr megújító és örök életet adó szeretetében, amely túlmutat földi életen és nehézségeken. Ő belé kapaszkodjunk a jelen helyzetben is, bízva abban, hogy ő Szentlelke által mellettünk van, egész életünkben. Ámen.

Imádkozzunk!

Élet Fejedelme, Jézus Krisztus!

Boldog örömmel áldunk téged azért az élő reménységért, hogy aki hisz benned, ha meghal is, él. Téríts meg minket hitetlenségünkből, és őrizz meg minket minden kísértés között, hogy elérjük hitünk célját: lelkünk üdvösségét. Ámen.