Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet a mai vasárnapra, Virágvasárnap, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Zofóniás próféta könyvének 3. fejezetében, a 14. verstől a 17. versig, a következőképpen:
Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Eltörli az ÚR az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
Napjainkban mindannyian találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a vállalatok, azoknak vezérei, ígérgetnek. Előremutató terveik és ötleteik vannak, amelyeket szeretnének megvalósítani és szabnak egy határidőt, tesznek egy ígéretet a nyilvánosság előtt, hogy mikor és hogyan fogják megvalósítani az általuk forradalminak nevezett fejlesztéseket, termékeket. Aztán sokszor kiderül, hogy az ígérgetés mögött nincs semmi, vagy csupán azért jelentenek be valamit, hogy a tőzsdén emelkedjenek a részvényeik, illetve azért, hogy a többi terméküket nagyobb számban vegyék, hogy finanszírozni tudják a bejelentett fejlesztéseiket. Jobb esetben egy-egy ilyen bejelentett projekt valóban megvalósul, még ha nem is teljesen ugyanolyan formában, mint ahogyan előtte mondták. Úgy érezni, mintha az ígéret eszköz lenne, és egyáltalán nem baj, ha nem valósul meg, vagy nem pont akkor, amikorra kitűzték, esetleg nem úgy, ahogyan tervezték. Az emberi ígéretek törékenyek és sokszor felelőtlenül ígérgetünk, legyen életünk bármely területéről szó. Azonban az isteni ígéret igaz és maradandó. Beteljesedett az Úr Jézus Krisztusban. Mennyei öröm világítja be a mai napot és vasárnapot, hiszen Jézusban elérkezett a fény és a diadal az emberiség életébe, amely bevilágítja a nagyhét komorságát. Az előttünk álló nagyheti eseményeket bevezeti a dicsőséges királyi bevonulás.
A mai vasárnap Virágvasárnap, a nagyhét kezdete, a nagyhét első napja. Ez a vasárnap a nagypénteki áldozatot és a győzedelmes húsvét ünnepét egybekapcsolja. A mai napon az alázatos Király van szemünk előtt, akinek bevonulásáról hallottunk a kijelölt oltár előtti igében, és az ószövetségi próféta szavai is őrá mutatnak. Az alázatos Király, Jézus bevonul Jeruzsálembe, ahol királyként fogadják. Várták a Messiást, aki megszabadítja őket az elnyomástól. A megígért Messiás királyi bevonulásánál vagyunk jelen, Jézus azonban szamárháton vonul be és egészen máshogy hozza el a szabadítást: bűneinket magára veszi és életét adja értünk a kereszten. Ez a kereszt azonban nem csupán a fájdalomról szól: ez a kereszt a Megváltás keresztje, hiszen ő már ott megváltott minket. Az Úr azért jött, hogy elvégezze váltságművét értünk. Feláldozza önmagát a mi szabadításunkra.
Az ószövetségi próféták rendszerint felhívták a nép figyelmét arra, hogy helytelenül cselekszenek és megtérést, visszafordulást hirdettek Isten felé. Zofóniás is vádat emel népének megromlott istenkapcsolata, istentiszteleti élete miatt. Ítéletet hirdet és egyúttal megtérésre hívja a népet. Az ítélet és büntetés szava mellett megjelenik a remény, hiszen Isten megtartja ígéreteit. A reménykedő szavak bátorítást adnak az engedelmes maradéknak, akik így tovább kitartanak a nehézségek között. Írásmagyarázók szerint a fogságból visszatért népnek szól ez az üzenet, hiszen nem volt könnyű az újrakezdés. Emellett nem volt elég nyitott a szemük, hogy meglássák Isten jelenlétét, az Úr közelségét. Azonban az ige bátorít és örömre indítja a nehéz helyzetben lévő népet, gyülekezetet. Bátorítja az újrakezdőket. Bízhatnak benne, hogy Isten védelmében élnek. Isten le fogja győzni ellenségeit és uralkodni fog igazságban. Isten népe, és az emberiség érdekében cselekszik. Elkészítette számunkra is a szabadulást Jézus Krisztusban. Isten ígéretét látjuk Zofóniás könyvének végén: azzal vigasztalja és erősíti meg népét, hogy jóra fordítja sorsukat, hiszen Velük van az Úr, Izrael Királya. Nincs tehát mitől félniük, hiszen maga Isten, az Úr a Királyuk.
Amikor a mai igét elolvassuk, akkor érezzük, hogy valami egészen különleges kapcsolatról szól. Ezeket a sorokat úgy is értelmezhetjük és úgy is tekinthetünk rá, mint egy szerető édesanya énekére. Isten szeretettel néz ránk, megváltott gyermekeire. Ujjongva tekint ránk, akár a tékozló fiúra, aki hazatért Atyjához. Isten azt ígéri, hogy Fia által újjáéleszt bennünket szeretetével. Új életet ajándékoz nekünk. Fontos az ő jelenléte, és talán napjainkban még inkább érdemes rá figyelnünk és hozzá fordulnunk. A sokféle rossz hír, fájdalom, tehetetlenség érzése és a félelem hatására talán úgy érezzük, hogy minden öröm eltűnt az életünkből. Mintha elveszett volna valami belőlünk. Azonban Isten közöttünk és velünk van. Jézus Krisztusban emberré lett és váltságot szerzett a bűnbe esett, elveszett embernek. Arra indít, hogy vegyük észre ajándékát és induljunk felé ujjongó örömmel. Örülhetünk neki teljes szívből, hiszen váltságot szerzett népének, váltságot szerzett az egész emberiségnek. Ő ott van a magányos ember, a magányos nép mellett.
Amikor Izrael népe nehézséget élt át, a legnagyobb felismerésük és legnagyobb fájdalmuk az volt, hogy nem volt velük az Úr. Mindent csak tetézett ez az érzés. Elfordult az Isten tőlük és nem hallgatja meg őket, amikor megszólítják. A prófécia azonban megerősíti népét, hogy eljön a nap, amikor Isten mindent helyreállít. Ez azt jelenti, hogy nem távolodik el tőlük, hanem jelen van az életükben és mindörökre jelen marad. Közel van hozzánk és ez fog örömet okozni a bajba jutott embernek. Mindez beteljesült Jézus Krisztusban, aki emberré lett értünk. Közöttünk járt és életével váltott meg bűneinkből. Joggal mondhatjuk tehát: Immánuel, azaz Velünk az Isten, velünk van az Úr.
A Jézust fogadó ujjongó tömeg a húsvéti örömre mutat. Ebben az örömben részesít minket, hiszen a legnagyobb Királyt látják meg és őneki hódolnak. Egyszerre vágyakoznak és kérnek tőle, hiszen a hozsannával azt üzenik: „Ments meg, segíts, Uram!” Sokszor mi magunk is megfogalmazzuk, hogy szükségünk van őrá, az alázatos Királyra. Hisszük, hogy az Úr kegyelméből megszólít minket és mi befogadhatjuk őt. Azt az Urat, aki egyre közelebb kerül a golgotához. Ő elveszi rólunk az ítéletet és megújít bennünket. Ővele lehet életünk örömmel teli.
Az Úr Jézus Krisztushoz imádkozunk ma is, aki méltó arra, hogy minden térd meghajoljon előtte, mert az ő uralkodása szolgálat és hatalma szeretet. Őt kérjük, hogy mi magunk is ilyen lelkülettel tudjuk egymást szeretni és szolgálni, és felismerjék rólunk, hogy tanítványai vagyunk, és dicsőítsék szent nevét. Ámen.
Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus!
Minden hatalmadban van, mégis irgalmaddal gyűjtesz magadnak népet. Kérünk, add, hogy szereteted szolgáló formájában felismerjünk téged, uralmad alatt a te indulatoddal szolgáljunk, és dicsőséged látására eljussunk. Ámen.
