Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt 4. vasárnapján (Laetare) az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 6. fejezetében, a 30. verstől a 40. versig, a következőképpen:
Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a napokban kaptunk ajándékba kovászos kenyeret, amely igazi házi kenyér volt, ilyet ritkán eszünk. Azonnal megkóstoltuk és megpróbáltuk összehasonlítani a bolti kenyerekkel, elmondtuk, hogy mit éreztünk különbségnek. Bár etette magát ez a kenyér, meghagytunk belőle másnapra is. Segített ebben, hogy laktató volt. Elvette éhségünket, de azért a szemünkkel kívántuk még jó ideig, és belegondoltunk, hogy milyen lenne, ha minden nap mi is ilyen kenyeret sütnénk és ennénk.
A mai ige előzménye az ötezer ember megvendégelése, majd a sokaság kérése és igénye a mennyei kenyér iránt. A kenyér csodájának célja az volt, hogy Jézus a későbbiekben elmondja igehirdetését az igazi, éltető kenyérre tekintve. Nem csupán külsőségről van szó, egyszerű evésről és ivásról, hanem az embert megelégítő, éltető kenyérről, amelyet kegyelemből ismerhetünk fel. Jézus jóllakatta az embereket, de mellette az igazságról is beszél nekik, amire már nem biztos, hogy kíváncsiak. Pedig a csoda odavezeti az embereket Jézushoz, de Jézus látja, hogy a valódi ok inkább a jóllakás és a provokáció. Így beszél a kétféle kenyérről: a testnek szükségesről és a léleknek szükségesről. A belső lelki kenyérre is szüksége van az embernek. Ugyan testünknek fontos az ennivaló és innivaló, mindaz, ami életben tart minket, de van ami ennél is fontosabb, és ami a testi szükségleteknél tovább mutat: a belső ember lelki éhsége az Élet kenyere iránt, amely maga Jézus Krisztus. Őbenne van örök élet és üdvösség.
Hogyan lehet megértetni az emberekkel az igazságot? Jézus úgy teszi ezt, hogy beszél arról, hogy a pusztában Isten táplálta az embereket. Amikor Isten kiszabadította népét Egyiptomból, a szolgaság földjéről, a szolgaság házából, akkor gondoskodott róluk, nem feledkezett el az ő népéről. Isten adta a mannát nekik, és Isten adja most az Élet kenyerét Jézus Krisztusban. De nemcsak egy népnek, hanem minden népnek, hogy gyermekeit megmentse. Ő a távolságot nem növelni akarta közöttünk, hanem lecsökkenteni. Közel jött hozzánk Jézus Krisztusban. Ő az Élet Kenyere, akinek életünket köszönhetjük. Neki örvendhetünk, ahogyan a mai vasárnap elnevezése is erre utal a 84. zsoltár szerint: „Örvendj, Isten népe, és akik az Urat keresitek, jöjjetek, és merítsetek vigasztalásának forrásából! Boldog az, akinek ereje te vagy, Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak.” Mert Jézusban van a szabadulás útja. Bár Jézust a tömeg királlyá akarja tenni az elengedő kenyér és jóllakás után, Jézus nem tud azonosulni a tömeggel: ő valódi, személyes megtérésre hív és örök életet akar ajándékozni azoknak, akik hisznek benne.
A mai textusban pedig azt is látjuk, hogy Jézus nem egy régi eseményről beszél, amikor az Atya táplálása és gondoskodása kerül szóba, hanem arról, hogy Isten a jelenben is cselekszik és gondoskodik rólunk. Nem azon van a hangsúly, hogy Jézus meg tudja-e ismételni a csodát és nem azon, hogy ő hogyan uralkodhatna, hogyan lehetne király az emberek fölött. Ő a mennyei kenyér, aki az egész világnak életet ad. Isten akaratát cselekszi és az kerülhet kapcsolatba vele, akit az Atya neki ajándékoz. Isten Báránya életét adja váltságul sokakért a golgotai kereszten. Akik hisznek benne, azoknak üdvösséget ad. Jézus az ember megtartója, nemcsak a földi életben, hanem a halál állapotában. Ő vezet át a halálból az életbe.
Bízzunk és higgyünk Jézus Krisztusban. Sokan kitérnek előle, vagy netán nem úgy fogadják azt a kenyeret, amelyet ő kínálni tud, mint ami az örök életre vezető mennyei táplálék. Vannak, akik hitetlenkednek, és lesznek, akik elfordulnak Jézustól. Azonban voltak és vannak olyanok, akik felismerték belső szemeikkel, kegyelemből a Megváltót.
Őt áldjuk a mai napon is, aki megérti, hogy mire van szükségünk és mire vágyódunk. Az Úr Jézus Krisztus tudja, hogy a világnak szüksége van az igazi, boldog életre, és ezért életnek kenyeréül adja önmagát. A mindennapi kenyérrel is emlékeztet arra, hogy szükségünk van rá, Krisztusunkra. És nem utolsósorban szükségünk van a vele való találkozásra az úrvacsorában is. Általa van életünk most és mindörökkön-örökké. Ámen.
Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!
Te, aki jól tudod, hogy mire van szükségünk, és megadod a mindennapi kenyeret azoknak is, akik nem kérik tőled: tégy szabaddá az életünkért való aggódástól, hogy mindennél inkább keressük a te országodat, és hittel ragaszkodjunk Jézus Krisztushoz, akit nekünk is az élet kenyeréül adtál. Köszönjük Neked kegyelmedet és szeretetedet! Ámen.
