Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Nagycsütörtökön az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mózes második könyvének 24. fejezetében, az 1. verstől a 8. versig, a következőképpen:
Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen, és tőle távol boruljatok le előtte! Csak Mózes jöjjön közelebb az ÚRhoz, a többiek ne jöjjenek közelebb! A nép ne jöjjön fel vele! Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét. Másnap korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a mai ünnepen gyönyörűen összeér a választott nép szövetsége és Krisztus áldozatának jelentősége. Az Egyiptomból kivonult nép az Istennel való szövetségre igent mond, és Krisztus áldozatának fényében nemcsak az áldozati állatok vére erősíti meg jelenti a szövetség megerősítését, amely letörölhetetlenül nyomot hagy a meghintett népen, hanem Isten Bárányának áldozata is, aki mindenkiért adatott. Nagycsütörtökön előttünk van az utolsó vacsora és a lábmosás eseménye, amikor Jézus utalást tesz arra, hogy az ő testének meg kell töretnie és meg kell halnia. Azonban tanítványai részesülnek őbenne és látjuk az összefonódást a zsidó páska ünnepével: amíg a hébereknek egy bárányt kellett feláldozniuk az Egyiptomból való szabadulás előtt, és ahogyan erre a szabadulásra a páskaünnep során is megemlékeznek, úgy Jézus, az ártatlan Bárány új értelmet ad ennek az ünnepnek: ő az igazi és egyetlen áldozat, amely váltságot jelent az embernek. Az ő vére által szabadulunk meg bűneinktől. Az, hogy hozzátartozunk, ugyanolyan letörölhetetlen, mint az emberre hintett vér, amely nyomot hagy a ruhán, nyomot hagy az emberen. Jézus Krisztus életünk része, aki az Élet Kenyere, és aki minket is új élettel kíván megajándékozni. Kiontott vére jelenti az új szövetséget, hiszen általa kapunk bűnbocsánatot.
A napokban nézegettem internetes galériák piactereit, és érdekes látni, hogy milyen értékes festmények kerülnek fel eladásra Jézus szenvedéséről. Legutóbb megtekintettem egy 17. századi, szignó nélküli alkotást, amelyet több száz ezer forintért kínáltak. Maga az alkotás megdöbbentő volt: Jézus szemei a kereszten egészen fehérek, üvegesek, érezni a halál jelenlétét rajta. A Megváltó vére az átszúrt sebből kiömlik a földre, amelyből nekünk új élet sarjad.
Rá tudunk keresni az utolsó vacsorára is, sok alkotást találhatunk. Kicsit furcsa érzés azt látni, hogy beárazzuk Jézus életének eseményeit, a nagyhét történéseit, amelyeket nem véletlenül festettek meg és maradtak fenn ezek a művek az utókornak. A ma embere talán ezek nélkül nem igazán tud mit kezdeni a kereszttel, Jézus művének jelentőségével. Az alkotásokat nézegetve azon gondolkodtam, hogy a mai világban vajon mindent ennyire egyszerűen be lehet árazni? Vajon elgondolkodunk azon, hogy mi mennyit értünk Istennek? Az árak változnak, de Isten kegyelme és szeretete változatlan. Vajon rádöbbennünk-e erre a csodára nagycsütörtök ünnepén?
Jézus megmossa tanítványai lábát. Szolgai módon keni meg őket. Példát ad a tanítványok számára. Egyben búcsú tőlük és szeretetét a lábmosásban is kifejezésre juttatja. A Jézus által hozott üdv a tanítványok sajátjává válik. Ez a jelen esemény, és a tanítványokhoz tartozó szeretete a halálában jut teljességre. Az utolsó vacsora is előreutal Jézus szenvedésére, Isten akaratának beteljesülésére: Isten Fiának, az Isten Bárányának meg kell halnia bűneinkért. Isten őbenne igent mondott ránk, ahogyan népével is egykor szövetséget kötött. A kérdés, hogy mi mit mondunk erre a szövetségre. A nép egyhangúan felelte, hogy megtesszük, amit kér az Úr. Vajon mi ragaszkodunk-e szeretetéhez és szövetségéhez, amelyet adott nekünk Krisztusban? Mennyit ér nekünk az az üdvösség, amelyet ingyen, egyedül kegyelméből, hit által kaphatunk meg?
Isten keresi az embert. Keresi azt is, aki hűtlen volt hozzá. A mai igében fontos eseménynél vagyunk jelen: az ószövetség megkötésénél, a Tízparancsolat átadásánál. Jézus az utolsó vacsora alkalmával az újszövetséget köti meg. A pészahi estén Jézus volt a vendéglátó. Akkor nem a törvényadás előtti áldozatra emlékeztek, hanem az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra. Jézus a vacsora során két pontot megáll és kijelenti tanítványainak, hogy mi a kenyér és mi a bor: a kenyér az ő teste, a bor az ő vére. Itt találkozunk az új szövetséggel, amelyet Jézus köt tanítványaival, és a tanítványokon keresztül a tágabb közösséggel. Ő a Bárány, aki hamarosan életét adja ott a Golgotán.
A törvény fontos, hiszen Isten azért adta, hogy segítségére legyen az embernek. Segítsen az embernek a szabadság, az emberré válás útján járni. A törvény mellett ott van az evangélium, és a törvény az, amelyet Jézus nem szüntet meg, hanem betölt. Azt a bűnt, és azt a terhet, amelyet hordtunk, nem tudtuk tovább cipelni, és ezt a terhet vette át tőlünk. Ma is azért szólít meg, hogy felajánlja ezt a lehetőséget. Általa változhatunk és változunk. Őhozzá tartozunk, akinek mindannyian fontosak vagyunk. Ragaszkodjunk a benne kapott szövetséghez, ajándékhoz, lehetőséghez. Ámen.
Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!
Hálát adunk neked, Istenünk, szent Fiad vacsorájáért: az új szövetségért, amellyel népeddé tettél minket, és a testvéri közösségért, amelyben erősíted hitünket. Légy velünk ma is, amikor vágyódunk a Jézussal való találkozás, asztalközösség után. Add, hogy ma is növekedjünk kegyelmedben, és épüljünk szeretetben, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
