Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet húsvét ünnepén az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Jelenések könyvének 1. fejezetében, a 9. verstől a 18. versig, a következőképpen:
Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
nagyjából két évvel ezelőtt vettünk részt gyülekezetünk néhány tagjával a budai énekünnepen és azóta is emlékszem az ünnep igehirdetőjének, Hokker Zsolt budafoki lelkész szavaira, aki prédikációjában elmesélte néhány kórházi, betegágy melletti élményét, amelyek nagy hatással voltak szolgálatára. Jól ismerte azokat az embereket, barátokat, gyülekezeti tagokat, akik mellett ott tudott lenni az utolsó percekben is. Akikért imádkozott és akik az Úr Jézus Krisztusban bízta tértek vissza Teremtőjükhöz. Bár sokan találkozunk szolgálatunk során a halállal, fájdalommal vagy más veszteséggel, mégis talán az utóbbi évben éljük meg igazán intenzíven azt, hogy mennyire törékeny az emberi élet. Személyes életünkben és kollektíven is megéljük azt a feszültséget, amely mindennapjainkat jellemzi: adatok elhalálozásokról, történetek ismerősöktől, talán személyes élmény a betegség kapcsán, folyamatosan rekordot döntő negatív hírek. A végességet éljük meg együtt, amellyel talán ritkán találkoztunk vagy keveset beszéltünk róla. Új élmény, amely rég nem látott módon határozza meg jelenünket. A bezártság nem könnyíti meg ezt a hangulatot. Egy ilyen élethelyzetben szólít meg bennünket Isten igéje. Félelmeinkkel Jézussal tudunk szembenézni, aki maga mondja: „én vagyok az első és az utolsó.”
János első látomásáról olvasunk a Jelenések könyvében. Ebben nyilvánvalóvá válik, hogy Jánosnak feladata van, és az az Úr Jézus Krisztus áll előtte, aki halott volt, de feltámadt, és övé a hatalom és a dicsőség. Húsvét ünnepén az ő feltámadását ünnepeljük. Bár nehezen tudunk mit kezdeni a feltámadással, de a Jézusban hívők számára nem hihetetlen. Kegyelemből, a benne való hit által elfogadhatjuk azt a csodát, amelyet emberi ésszel nem tudunk felfogni. Ez a Krisztus szabadít meg bennünket a félelemtől és mindattól, ami emberi életünkben nehézséget okoz. Megoszthatjuk Vele azokat a terheket, amelyeket akár a bezártság vagy a vírustól való félelem miatt hordozunk.
Számtalanszor tapasztaljuk, hogy próbáljuk megőrizni emberi életünket halálunk után is. Erről tanúskodnak a piramisok, mauzóleumok. Emberi próbálkozások, amelyek megpróbálnak túlmutatni a halálon. Igyekszünk maradandót alkotni életünk során, hogy emlékezzenek ránk a halálunk után is. Sok eredményünk csak látszat és elég szerény próbálkozás. A feltámadás számunkra lehetetlen. Azonban Istennek minden lehetséges. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, aki vállalta értünk az emberlétet, a szenvedést, aki meghalt bűneinkért és feltámadt az Atya dicsőségére, és a mi megigazulásunkra. Benne van örök életünk és üdvösségünk. Jézus pedig visszatér megítélni élőket és holtakat, és egy napon mindnyájunknak el kell számolnunk az előtt az Úr előtt, aki a kezdet és a vég.
Bár a kijelölt textus és a Jelenések könyve apokaliptikus mű, mégsem feledhetjük el, hogy célja a vigasztalás és remény adása a szenvedések és üldöztetések között élő keresztényeknek. János Patmosz-szigetén éltre át mindazt, amit át kellett adnia, ahová nem saját akaratából került. Nyilvánvalóan Domitianus császár uralkodása alatt ír, a Kr. u. 1. század végén, amikor a tartományi tisztviselők véghez akarták vinni, hogy a császárt istenként tiszteljék. A keresztényeknek azonban ki kell tartaniuk hitükben. Egyedül Krisztus az Úr, a királyok Királya. Az utolsó Bibliai könyv nem hallgatja el, hogy a kereszténység nehéz idők elé néz, egyúttal kifejezi azt is, hogy minden Isten és Krisztus kezében van, aki a kezdet és a vég. Az igazi hatalom Jézus Krisztusé.
Kedves Testvérek! Annyi mindent helyezünk életünkben az első helyre. Olyan sok célkitűzésünk van, annyi mindent teszünk istenné. Olyan mulandó dolgokat is, amelyek nélkül ugyanúgy teljes lenne az életünk. Sok fontos tárgy, program van, amelyektől szinte függők leszünk és nem merjük elengedni őket. Vannak emberi kapcsolataink, amelyek bár elengedhetetlenek, olykor mérgezőek tudnak lenni és nem biztos, hogy jó, ha mindig első helyre kerülnek. Időnként fel kell tennünk a kérdést, hogy mi az, amire valóban szükségünk van? Ki az, aki nélkül valóban nem tudunk élni? Mi az, ami elhagyható, esetleg a hozzáállásunk megváltoztatható? Aki nélkül azonban nem lenne az, az maga az Úr Jézus Krisztus. Ő a halál Legyőzője. Általa megváltozott a viszonyunk Istennel. Ő már ott a kereszten megváltott, megbékéltetett az Úrral. Ővele újult erővel tudunk a jövőbe tekinteni, életünket átgondolni, helyzetünket értékelni. A reménytelennek tűnő, a tanítványok számára legszomorúbb helyzetben jött el a pillanat, amikor Mesterük feltámadt. Egész életüket megváltoztatta. Tartozzunk mi is őhozzá, aki bennünket is segíteni szeretne. Aki egyszerre alázatos Király, Főpap és áldozati Bárány, és mindenható Úr. Az üzenet Jánostól pedig nemcsak a hét gyülekezetnek, hanem az egész világnak szól, akit megváltott élete árán. Azonban ez az üzenet csak Krisztus jelenlétében válik megtapasztalhatóvá, befogadhatóvá.
Isten Lelke vezessen minket, hogy kételkedés nélküli hittel éljünk és az élő Úr Jézus Krisztus legyen reménységünk életünkben és halálunkban. Legyen bizonyosság életünkben, hogy aki hisz őbenne, ha meghal is, él, mert övé a végső győzelem a halál felett. Jánosnak is meg kellett fordulnia, hogy lássa Krisztust, ahogyan magdalai Máriának is, hogy lássa és felismerje őt. Forduljunk mi is felé, ahhoz az Úrhoz, aki megszólít és vigasztal minket. Aki mindennek Ura, de megszólítja a nyomorúságos helyzetben lévő Jánost. Megszólít bennünket is.
Magasztaljuk Istenünket, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, és ezzel bizonyította, hogy a bűn hatalmát megtörte és a halál köteleit megoldotta. Hálát adunk Istennek ezért a végtelen szeretetéért. Egyúttal kérjük őt, hogy vésse igéjével szívünkbe a feltámadás csodáját és örömhírét, hogy Jézust kövessük életünk minden napján, és őt lássa szemünk halálunk óráján. Ámen.
Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk!
Hálát adunk Neked azért az örömhírért, hogy Jézus, a mi Megváltónk feltámadt, és él. Teremts minket újjá Szentlelkeddel: űzd ki belőlünk a halál félelmét, és töltsd meg szívünket az örök élet örömével, az élő Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
