Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet nagypénteken az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Zsoltárok könyvében, a 22. zsoltár 12. versében, illetve a 15. verstől a 20. versig terjedő szakaszokban, a következőképpen:
Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a koronavírus járvány okozta helyzetben többet szoktam telefonálni. A telefonbeszélgetések alkalmával egyre többször kerül szóba az imádság, annak ereje, és Istenhez való odafordulás lehetősége. Kicsit úgy érezzük magunkat, mint egy zuhanó repülőgépen. Ahogyan a humorosnak szánt mondat mondja: zuhanó repülőgépen nincs ateista. Mindenki imádkozik azért, hogy valahogy túlélje a katasztrófát. Így vagyunk ebben a mindannyiunk számára ismeretlen helyzetben. Érezzük, hogy valamit tennünk kellene. Nem látjuk előre, hogy másodperceken belül vagy egy év múlva zuhanunk le, vagy éppen valami más, talán jobb történik: hirtelen sikerül visszafordulni a zuhanásból és megmenekülünk az összes, velünk utazóval együtt. Bárhogyan legyen, az imádságok egyre erősödnek ebben a térben. Bár nem mindenki él vele, mégis egyre többen próbálják meg.
Jézus imádkozik a kereszten. A 22. zsoltár is imádság, amelyben azt olvassuk, hogy a szenvedő a legnagyobb mélységekben is Istenhez, az Atyához fordul. Egyértelmű utalást találunk benne Jézusra, aki a legnagyobb szenvedések közepette is képes imádkozni értünk. Benne beteljesedett a prófécia, hiszen ő vette vállára az egész világ bűnét. Elsőre úgy tűnhet, hogy a kereszt a vereség jele, azonban a megváltás és győzelem jele. Jézus kereszthalálával megváltott bennünket, hogy nekünk örök életünk legyen. Mi sokszor a saját terheinket sem tudjuk elhordozni, nemhogy másokét. Egy másik emberét is nagyon nehéz. Jézus az egész világét vette magára. A fájdalmak sokasága sem törte meg őt, hogy ne lett volna végig engedelmes az Atyához. Számunkra is példa, hogy a szenvedésben is Istenünk felé forduljunk, aki az Úr Jézus Krisztusért meghallgat minket. Jézus a halál torkában nem szitkozódik, nem átkozódik, de nem is siránkozik. Nem saját szavait használja, hanem azt, amit népe is imádkozni szokott, a Messiás megérkezéséről és szenvedéséről szóló jövendölést hallanak. Ebben megfogalmazódik, hogy Jézus előtt jóval korábban, valaki átélte a kínok kínját, és kilátástalan helyzetében egyedül Istenhez kiálthatott. Az egyedüli kiút az Isten közelsége. Jézus az Úrtól való távolságunkat megszüntette. Benne Isten egészen közel jött hozzánk, és Isten Fia, aki emberré lett, egészen fájdalmas mélységekbe hajolt le, hogy azután megmentsen és felemeljen bennünket.
Ma, amikor fizikailag meg kell tartanunk a legalább másfél méteres távolságot, újra megerősít bennünket Isten igéje, hogy Jézust közel engedhetjük életünkbe. A bezárt templomok nemcsak azt hirdetik, hogy jelenleg csak online van istentisztelet, hanem azt is, hogy az Úr mindenhol ott van velünk. Otthonainkban is imádkozhatunk hozzá. Kérhetjük, hogy legyen velünk, amikor bizonytalanul tekintünk a jövőbe, de akkor is, amikor már megkaptuk az oltást és türelemre van szükségünk. Imádkozzunk ne csak önmagunkért, hanem másokért is, akik lehet, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak, rosszabb körülmények között élnek, mint mi. Emellett pedig a mai igénkben az is hangsúlyossá válik, hogy nem csupán a szenvedés, a fájdalom az, ami megnyomorítja az emberi életet, hanem még inkább az Isten nélküliség. Az Istentől való távolság megélése. A zsoltárban így hallottuk: „Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj...Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!”
Gyakran tesszük fel azt a kérdést, amely a kereszten szenvedő Jézus szájából is elhangzott: Miért, miért hagytál el engem? Feltesszük a miérteket, mert nem értjük, hogy miért pont velünk történik ez. Nekünk kell elengednünk egy közeli hozzátartozónk kezét, nekünk kell bemenni akkor is dolgozni, amikor minden ismerősünk otthon dolgozhat, nekünk kell figyelmeztetni másokat a helyes maszkhasználatra, mert ők nem foglalkoznak másokkal...sorolhatnám a személyes életünkben felmerülő kisebb-nagyobb problémáinkhoz kötődő miérteket. Azt kevesen ismerik fel, hogy miért nem figyeltünk eddig jobban egymásra? Eddig miért nem imádkoztunk azokért, akik eddig is veszélynek voltak kitéve? Eddig miért nem érdekelt az Isten közelsége, Jézusunk drága, megváltó cselekedete?
A válasz újratervezés. Isten kegyelméből. A miértek mellett meglátjuk azt, amit Jézus adott nekünk a kereszten. Jézus szenvedése során az Atya vele együtt szenvedett. Ahogyan ott van mellettünk is és átérzi fájdalmunkat. Ahogyan a vajúdó nő fájdalmainak sokasága után új életet hoz a világra, úgy hozza el életünkbe Jézus Krisztus az új élet fényét halála és feltámadása által. Jézus Krisztus már a kereszten megváltott minket. Krisztus meghalt bűneinkért.
Jézus, az Isten Báránya, aki mindent elhordozott értünk. Bűnt és gonoszságot, oly sok mindent, amit ártatlanul vetült rá. Együtt imádkozunk hozzá, hogy könyörüljön rajtunk és segítsen, hogy a bűnt, amely szenvedését okozta, amely életét kioltotta, és szenvedésünket okozza, szívünkből vessük el és harcoljunk ellene. Nagy áldozatát és szeretetét pedig soha ne felejtsük el. Ő tanítson bennünket engedelmességre, aki a haláltusában is az volt, aki életét adta értünk. Ámen.
Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus!
Dicsérünk Téged, hogy halálig teljesítetted Atyád akaratát, és mindent elvégeztél a mi üdvösségünkre. Kérünk, szüntelenül emlékeztess minket keresztedre és töviskoronádra, hogy szüntelenül áldjunk téged hűségedért és nagy szeretetedért. Ámen.
