Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a gyülekezet, húsvét ünnepén, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Jób könyvének 19. fejezetében, a 25. és 26. versben, a következőképpen:

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

a napokban volt lelkészi munkaközösségi ülés interneten keresztül, és az egyik alkalmazást felhasználva voltunk jelen, és nagyon megtetszett az egyik hozzászólás a kijelölt igeszakaszok feldolgozása során, miszerint: húsvét ünnepén Isten lélegeztet bennünket kereszten tett áldozatával és feltámadásával. Ma, amikor betegségről hallunk rendszeresen, amikor már kezdjük unni a bezártságot és az állandó vírusról szóló híreket, és szinte szenvedünk a levegőtlenségtől és kimennénk végre a szabadba, akkor az ige újra emlékeztet bennünket az Úr szeretetére, Megváltásunkra, arra, hogy az Úr keresztjén és feltámadásán keresztül éltet bennünket.

A Jób könyvéből kijelölt szakasz pedig egy olyan hitvallás, amelyben a szenvedő Jób kimondja, hogy van reménysége, van Megváltója, aki mindannyiunk Megváltójává lett. Szavai egy igen nehéz élethelyzetben hangoznak el, a szociálisan és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott és összetört Jób mégis az Úrba kapaszkodik. Bár a halálára készül, tudja, hogy van Megváltója, aki mellette van, és aki mindörökké él, akkor is, ha ő már nem lesz ezen a világon. Általa láthatja meg az Atyát, a mi Istenünket.

A mai ünnepre kijelölt textus ismerős lehet számunkra temetésekről is, hiszen temetési igehirdetési alapigeként gyakran hallhattuk. Először különösnek tűnhet, hogy húsvét ünnepén egy ószövetségi textussal találkozunk, ugyanakkor jól látható a párhuzam Krisztus megváltó műve és Jób reménysége között: az Úr Jézus Krisztus szenvedett, meghalt, feltámadt. Ő, aki ismeri az emberi szenvedés legmélyebb mélységeit és vállalta értünk a halált, feltámadt megigazulásunkra, hogy örök életünk legyen. Belé kapaszkodunk mi is, és Jób szavai is azt tükrözik, hogy minden látszat ellenére van Valaki, aki nem hagy egyedül még a legnagyobb gondok, legnagyobb mélységek közepette sem. Van Krisztusunk, akiben bízhatunk, aki legyőzte a halál hatalmát. Jób hiszi, hogy ha Isten engedte is, hogy mindent elveszítsen, a megváltóját nem vehetik el tőle. Ha porrá lesz, a Megváltó akkor is él. Mert ő mindnyájunk megváltója. Jób tehát teljes összetörtségében és a teljes kilátástalanság ellenére határozott és nem engedi, hogy a barátai félrevezessék, eltiporják. A nehézségek közepette is biztos a Megváltójában, aki védelmező, szószóló, akire lehet számítani. A jóbi szakasz paradoxona abban áll, hogy elhangzik a „de én tudom”, és a korábbi események tapasztalata, eseményei. Jób erőteljesen és határozottan szólal meg ezzel a kijelentéssel, és Isten szabadításáról beszél teljes határozottsággal. Minden negatív esemény ellenére tudja, hogy az Úr él és nemcsak az létezik, ami a szemünk előtt van, tudja, hogy van még ettől tovább. Az Isten, a Megváltó él.

Az Újszövetségre tekintve egyértelműen mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, aki meghalt és feltámadt. Ő pedig új kezdetet adott a világnak. Valami lezárult a szombattal, és egy új kezdődött el húsvétkor. Áttevődik a hangsúly. A feltámadt Krisztussal való találkozás ad erőt a folytatáshoz. Az ő közelsége és jelenléte az, ami ma is munkálja a változást, formálja életünket. Jób esetében a tudás, a tapasztalat, sokkal inkább belső meggyőződés. Az ő megváltója olyan, mint egy rokon, egy közeli személy. Ez a belső meggyőződés a húsvéti hitre is mutat: bármi történt, van tovább, van új kezdet. Krisztus felől értelmezve láthatjuk, hogy ő az, aki ezt az új utat megnyitotta nekünk halála és feltámadása által.

Jób története egyfajta ószövetségi feltámadástörténet. Felfoghatatlan változás történik, ahogyan az Úr Jézus Krisztus feltámadásában, Isten tervében és csodájában. Az ő szeretetének mérhetetlen gazdagsága erősít minket. Lehetünk bármilyen helyzetben, a veszélyhelyzet időszakában és bezárva otthonainkban. Lehetünk egyedül vagy akár más embertársainkkal, rokonainkkal.

Kedves Testvérek! Amikor üres templomban vagyunk, akkor is tudjuk, hogy a mi Megváltónk él. Nagyon furcsa érzés úgy prédikálni a templomban, hogy üresek a templompadok. Azonban gondoljunk húsvétra: Jézus nincs itt, feltámadt. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy most Jézus nincs itt a templomban, nem itt keressük őt, de utána tudunk menni. Bízhatunk benne, hogy ő továbbra is keres bennünket. Jézus ott van ugyanígy a világban, a mi Megváltónk él és továbbra is munkálkodik közöttünk, az életünkben. A bezártságban is megtalál bennünket, hiszen gondoljunk csak a feltámadása után történtekre: ő bement a házba, pedig zárva volt az ajtó. Ő belép hozzánk, mai Jóbokhoz, akik sokszor szenvedünk a bezárt ajtók között. Mert Ő él, a Feltámadott Krisztus jelen van, és velünk van. Mi magunk is kimondhatjuk Jóbbal együtt: „De én tudom, hogy Megváltóm él és utoljára megáll porunk felett!”

Márk evangélista leírása, tanúskodása szerint az asszonyok a sírbolthoz érkezve féltek. Meglátták az elhengerített követ és a sírboltban a fehér ruhába öltözött ifjút. Így olvassuk szavait: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6) Tovább kellene menniük, el kellene menniük, hogy elmondják a tanítványoknak, hogy mit láttak, mit hallottak. De ők hallgatnak és nem tudnak beszélni, először nem változik semmi. Továbbra is félnek. Hosszú út telik el, amíg az asszonyok tovább tudják mondani a jó hírt. Meg kellett szabadulniuk a félelemtől. Kellett hozzá a személyes találkozás is a Feltámadottal. Nem az üres sír, hanem a Feltámadott Jézussal való találkozás adta az erőt számukra. Ő gyógyította meg őket, ő vette el félelmüket és ő erősít meg ma bennünket is. Az ő közelsége munkálja hitünket. Az ő közelsége ad egy új kezdetet életünknek.

Nagypéntek és Húsvét szorosan összefügg. Krisztus halála és feltámadása által járhatunk új életben. Krisztus pedig már a kereszten megváltott minket és feltámadt az Atya dicsőségére. Nincs más Üdvözítő, csakis az Úr Jézus Krisztus. Ezt nem feledhetjük el, amikor hasonlóan Jóbhoz, talán összetörten várunk a jövőre tekintve. De mi is vallást tehetünk, hiszen elmondhatjuk: Nekünk Krisztusunk, Megváltónk van, akitől semmi és senki nem szakíthat el! Bízzunk Őbenne, és vezessen az Úr bennünket életünk minden napján. Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Te a békesség Fejedelmeként tértél vissza a holtak birodalmából: feltámadásod erejével békéltess meg minket is mennyei Atyáddal, és add, hogy ujjongó lélekkel vihessük elé kéréseinket! Urunk, Istenünk! Add, hogy földi életünk véges voltát az örök élet reménységével tudjuk elfogadni Atyai kezedből! Csendesíts el szívünkben minden lázadó indulatot, és tölts be minket húsvét örömével! Könyörgünk, Urunk, egyházadért. Add, hogy hiteles tanúja legyen a bűn és halál fölötti győzelmednek, és minden nép meghallja az örök élet evangéliumát! Könyörgünk mindazokért, akiket hitükért és az igazságért üldöznek. Add, hogy akik testükben szenvedésedet hordozzák, azokon örök dicsőséged is nyilvánvalóvá legyen! Könyörgünk a világ békességéért is! Fogd le azok kezét, akik mások életére törnek! Újítsd meg a föld termőerejét, és elevenítsd meg az emberi önzés következtében halódó természetet! Könyörgünk betegeinkért és orvosainkért, ápolóikért, illetve a szenvedőkért aggódó hozzátartozókért. Őrizd őket a kétségbeeséstől, és add, hogy kereszted titkát megértve föltámasztásodból naponta erőt meríthessenek! Föltámadott Úr Jézus Krisztus, légy mellettünk, amikor kétség és félelem gyötör! Juttasd eszünkbe, hogy nálad vannak a halál és a pokol kulcsai, és előttünk is megnyitottad az örök életre vivő utat. Végső óránkon részesíts kegyelmedben, és emlékezzél meg rólunk is, amikor eljössz országodba, te, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodsz mindörökkön-örökké. Ámen.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet nagypénteken, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 27. fejezetében, a 31. verstől az 50. versig, a következőképpen:

Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

egy-két hónappal ezelőtt indult egy műsor az egyik internetes hírportálon, amelyben baleseteket mutatnak be. Olyan autóbaleseteket idéznek fel, amelyekben gyalogos, biciklivel közlekedő, vagy autós, egyaránt hibázott. A szakember mindig elmondja, hogy adott helyzetben mit mond a KRESZ, és ki, milyen felelősséggel tartozik egy-egy veszélyes szituációban. Nagyon tanulságos a műsor, hiszen rávilágít arra, hogy sokszor nem vagyunk tisztában a saját felelősségünkkel, és jobban oda kellene figyelnünk a többi közlekedésben részt vevőre.

A mai igéből egyértelművé válik, hogy Jézus Krisztussal szemben is felelősséggel tartozunk. Haláláért mi is felelősek vagyunk. Ahogyan egy baleset ügyében egészen mélyre leásnak, hogy a tragédiában szereplők felelősségét megvizsgálják, úgy Krisztus keresztjére tekintve is ugyanez történik, miközben megvizsgáljuk/meglátjuk az abban rejlő mélységeket és magasságokat: azt, hogy nagypéntek az isteni szeretetre irányítja figyelmünket, amely valósággá és megtapasztalhatóvá vált Krisztusban. Abban a Krisztusban, aki szenved a kereszten. Felelősek vagyunk a haláláért, ezért át kell éreznünk őszintén, hogy ami ott történik, az miattunk van, és emiatt jogosan lehetünk kétségbeesve, de mellette hittel megláthatjuk, hogy Isten szeretete mutatkozik meg a történtekben. Isten terve valósult meg Jézus áldozatában.

Ahogyan egy közúti tragédia, vagy egy családi tragédia különböző érzéseket, és nem jó érzéseket vált ki az emberből, úgy magunk elé tudjuk képzelni a megalázott Jézust, akit epével kevert borral akarnak megitatni, akit leköptek és akit kigúnyoltak. Ez a megaláztatás pedig nem fejeződik be, hiszen Jézust a kereszten is kigúnyolják és káromolják. Haláltusája alatt három órán keresztül sötétség volt az országban. Ez az ítéletre utal, ami az emberekre vonatkozik, de amit az Isten Fia viselt el helyettünk. Végül az utolsó versben Jézus kilehelte lelkét. Önként adta életét az emberért, miértünk.

Számos film feldolgozta már a történteket. Még iskolalelkészként néztük meg a felsős diákokkal az egyik feldolgozását Jézus életének, amely ugyan nem mutatott sokat, mégis teljes mértékben átadta azt a szenvedést és kínt, ami akkor történhetett. A diákok néma csendben ültek és várták a folytatást. Egészen megdöbbentő érzés volt a tömegben figyelni mindazt, ami történik. Úgy érezhettük, mintha mi magunk is ott lettünk volna a tömegben. A kérdés az, hogy észrevettük volna-e a Messiást, az Isten Fiát? Vajon mi ma észrevesszük-e őt, és hogyan viszonyulunk hozzá?

Érdekes, hogy a Jézus elleni vád, valójában igaz: ő a zsidók Királya. A rablók, akiket vele feszítettek meg, szabadságharcosok lehettek, akik Isten országát akarták látni, ahogyan eljön. A főpapok és a vének Isten szolgái, mégis Isten ellenségeivé válnak. Jézus magát nem tudja megmenteni, mert az mások életébe kerülne, mégpedig a miénkbe, ezért nem is teszi meg. Ellentmondások, amelyek jellemzik ezt a történetet. S közben ott van benne mindvégig az igaz, az ártatlan, Isten szent Fia, aki életét adja váltságul sokakért.

Kedves Testvérek! A kereszt fájdalmas emlékeket idéz meg. Nagypéntek egyházi esztendőnk legszomorúbb, de egyben egyik legfontosabb ünnepe is, hiszen az Úr Jézus Krisztus már ott a kereszten megváltott bennünket. Jézus kétszer is hangosan felkiált a kereszten, és végül kileheli lelkét, de vannak, akiknek már egyértelmű, hogy ő valóban Isten Fia volt. És mi is Krisztus követők lehetünk, akik felismerik a Megváltót. Fontos esemény Cirénei Simon tette: Jézus keresztjének hordozásával példát ad az igazi Krisztust követő életre. Egy olyan életre, amelyben boldogsággal tölt el minket Jézus Krisztus jelenléte, aki meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkra, hogy Istenhez vezessen minket.

A kettészakadt kárpit volt az első tanúságtétel Isten részéről, hogy a bűnhordozó munkája elvégeztetett, Jézus meghalt és megnyílt az új és élő út a szentélybe Isten Bárányának vére által. Feltámadása a következő bizonyságtétel. A tanítványok elfeledkeztek a feltámadás ígéretéről. Azonban Jézusnak nem a veresége válik nyilvánvalóvá, hanem az örök életre mutató győzelme és Isten mindeneket meghaladó szeretete. Az ember pedig, aki megpróbálta bebiztosítani magát és ma is gyakran megpróbáljuk, igazi vereséget mért saját magára, amikor megölte Isten Fiát. Azonban az Úr irgalma és szeretetének jele, hogy mindez terve szerint volt, hiszen Jézus Krisztus volt és ma is ő az egyetlen megoldás. Ő az út az Atyához.

Kedves Testvérek! Nürnbergben, a St.Sebald templomban minden pénteken délután három órakor megszólalnak a harangok. Emlékeztetnek Krisztusra, a mi Megváltónkra. Ő ma is keres és hív bennünket magához, és Szentlelkét küldi, hogy általa megerősödhessünk a hitben és ellenálljunk a bajnak, a kísértésnek. Vele együtt cipeljük mi is keresztünket. Ő akkora terhet rak ránk, amelyet még el tudunk hordozni, és velünk viszi, hogy ne egyedül kelljen megtenni utunkat. Nincs reménységünk és nincs élet a kereszt nélkül, Jézus keresztje és jelenléte nélkül. Jézus Krisztus kísér minket, aki bűnbocsánatot szerzett a kereszten mindannyiunk számára. Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus! Te végigjártad a keresztutat, és méltósággal viselted a bántást, a szenvedést. Sohasem volt hatalma feletted senkinek és semminek, a kereszten is szabad voltál. Szabad voltál, mert szerettél és most is szeretsz bennünket, egy vagy a Teremtővel. Hálás a szívünk ezért, és csodálunk téged. Adj erőt, hogy mindennapi keresztre feszüléseinkben megélhessük ugyanezt a szeretet-szabadságot! Így imádkozunk az egész világért, egyházunkért, gyülekezeteinkért! Add, hogy a kereszt legyőzze naponként legyőzze vétkes önzésünket, és megújítsa bennünk a hitet irántad és a cselekvő szeretetet embertársaink iránt. Ajándékozd meg az egész keresztyénséget a keresztről áradó erővel, és vezesd a szolgáló szeretet útján! Irgalmadba ajánljuk népünket, hazánkat, minden népet, az egész emberiséget, a szenvedőket és betegeket, mindazokat, akik testi vagy lelket hordoznak. Fékezd meg a pusztítás, a háború, a gyűlölet hatalmát! Adj erőt azoknak, akik a békéért, a betegségek ellen, és az emberiség javáért fáradnak! Add, hogy szent Fiad kereszthalála mindannyiunk számára életté és üdvösséggé legyen. Ámen.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Nagycsütörtökön az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 26. fejezetében, a 36. verstől a 46. versig, a következőképpen:

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

a nagycsütörtöki textus eszembe juttatta az egyházmegyei konfirmandus hétvégét, amelynek központi témája a kenyér volt. Az áhítatokat és egyéb programokat is átszőtte ez a téma, beszélve az utolsó vacsora jelentőségéről, a kenyér hétköznapi szerepéről, illetve a Bibliában olvasható jelentéséről, figyelembe véve természetesen az utolsó vacsorát is. Szerencsések voltunk ezen a hétvégén, hiszen még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt sikerült megszervezni és részt venni a Budai Egyházmegye programján. Ezen a piliscsabai, majd három napos alkalmon mi is részt vettünk a nagybörzsönyi konfirmandusok egy részével, és együtt beszélgettünk az úrvacsoráról, illetve Jézus testéről, a kenyérről.

A mai ige pedig az utolsó vacsora utáni eseményeket meséli el. Amikor túl vagyunk az úrvacsora szereztetésén és amikor a Biblia lapjain azt olvassuk, hogy nemsokára elfogják Jézust. Nemsokára közeleg szenvedése és halála. Szenvedéseire készülve Jézus kiment a Gecsemáné-kertbe imádkozni a tanítványaival. Jézus valódi emberségét Máté erőteljesen hangsúlyozza, amikor arról olvasunk, hogyan szenvedett, gyötrődött Jézus. Szenvedett és félt a hamarosan bekövetkező események miatt. Beszél szorongásáról, arról, hogy milyen nehézségek állnak előtte, hogy halálosan szomorú és szüksége van tanítványai jelenlétére. Nagyon emberi, amit itt látunk, amiről itt olvasunk. Egyúttal csodálatos is, hiszen Jézus tud beszélni problémáiról, nehézségeiről. Ő, az Isten Báránya, nem titkolja el, hogy nehéz út áll előtte. Magát az Atyát szólítja meg, és nem fél őszintének lenni előtte. Jézus szavai és cselekedete ebben az esetben is példaértékű számunkra: mi magunk hányszor nem tudunk a gyógyulás útjára lépni, mert nem tudjuk kimondani, ami bánt bennünket? Hányszor fojtjuk el félelmünket és reagálunk rosszul a változásokra, mert nem tudunk beszélni az előttünk álló nehézségekről? Jézus ki meri mondani, hogy kellenek mellé a tanítványok, hogy szüksége van az Atya jelenlétére, a Vele való kapcsolatra. Lukács evangéliumában olvassuk, hogy egy angyal erősíti őt, miközben azt kéri, hogy „Uram, távozzék el tőlem ez a pohár! Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te akarod!”

Nekünk is szükségünk van mások megerősítő jelenlétére, és még inkább Krisztus jelenlétére. Arra az Úrra, aki valóságos Isten és valóságos ember, és aki gyötrődve az Atya felé fordul a mai igében. Át tudjuk érezni ezeket a mondatokat, hiszen mi magunk is számtalanszor gyötrődünk őhozzá hasonlóan. A különbség az, hogy Ő fel tudja oldani a mi gyötrődésünket, mellettünk áll a szomorúság idején, nem úgy, mint a tanítványok, akik nem tudtak vele virrasztani. Azok inkább mély álomba merültek, mint akik abban bíznak, hogy így megoldódik a problémájuk: alvásba menekülnek, mert nem bírják a feszültséget. Nem tudják elképzelni az életüket Jézus nélkül. Talán félnek attól is, hogy magukra maradnak. Ők, akik korábban kijelentik, hogy bármit megtennének Jézusért, virrasztani sem tudnak.

Jézus először magával viszi a tanítványokat a Gecsemáné-kertbe. Azután kiválasztja azokat, akik a legközelebb állnak hozzá, majd egyedül borul arca. Imádkozik, az Atya és Fiú van együtt jelen. Háromszor ébreszti a tanítványokat, háromszor imádkozik, és a harmadik alkalommal látjuk, hogy elfogadja az Atya akaratát. A Fiú hűséges az Atyához és hűséges hozzánk. Megküzd az előtte álló feladatokkal, és előrébb helyezi az Atya ügyét, és valójában a mi ügyünket. Jézus életét adta értünk.

Kedves Testvérek! Nagycsütörtökön az utolsó vacsora kiemelt fontosságú számunkra. Azonban nagycsütörtökön említjük még János evangéliumát is, amelyben Jézus megmossa nagycsütörtökön a tanítványai lábát. Virágvasárnap Krisztusra, mint a bevonuló alázatos Királyra tekintettünk, ma pedig mint az új szövetség Szerzőjére. Az Ő vére tisztít meg minket minden bűntől. Az új szövetségben népévé tett minket az Úr, testvéri közösségbe hív bennünket, hogy erősítse hitünket. Jézus Krisztus által épülhetünk szeretetben és hűségben. Kegyelmében növekedünk ma és mindenkor. Megújult élettel magasztaljuk őt, aki nem hagyott a bűneinkben minket.

Különös az utolsó vacsoráról és az úrvacsoráról beszélni ma, amikor nem tudunk a megszokott módon együtt lenni az Úr oltáránál. Pedig ilyenkor mindig veszünk úrvacsorát, igyekszünk méltóképpen megállni és méltóképpen venni az Úr testét és vérét. Eljövünk a templomba, hogy élhessünk ezzel a szentséggel. Ma azonban ez mégsem valósulhat meg. A járványügyi helyzet nem engedi, hogy a megszokott közösségben együtt legyünk. Azonban hisszük és valljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus ott van velünk igéjében. Nem tudjuk őt emberi keretek közé szorítani, ugyanakkor hiszünk abban, hogy ő megtalálja annak a módját, hogyan szólítson meg bennünket. Még akkor is, ha ma nem lehetünk együtt a templomban. Hiszen ez nem jelenti azt, hogy az Ő teste és vére ne lett volna, és ne lenne megváltásunk szent titka. Nem jelenti azt, hogy ma nem kérhetjük, hogy hadd részesüljünk Krisztus szeretetében és megváltó munkájának gyümölcseiben.

Jézus imádkozik a Gecsemáné-kertben a húsvéti vacsora után. Lelke legmélyét és tusakodását csak az Úr tudta megérteni. Gaebelein úgy fogalmaz, hogy Jézus a „keresztre nézett, ahol Ő, aki bűnt nem ismert, most bűnné tétetik majd. Ettől rettent vissza szentséges lelke. De meg kellett történnie. Ismert minden mélységet, amelybe bele kellett merülnie.”

Kedves Testvérek! Jézus a mélységekbe merül bele, amíg a tanítványok az álomba, amellyel elnyomni kívánták érzéseiket. Jézus esetében pedig nemcsak egyszerűen az Isten akaratába való megnyugvásról, beletörődésről van szó, hanem az Isten országának eljöveteléről. Arról, hogy valóban szükség van Jézus halálára, mert Ő issza ki azt a poharat, amely megtelt haraggal a bűnbe süllyedt emberiség miatt. Ő merül bele a szenvedések mélységébe, amit valójában az embereknek kellett volna büntetésként. A tanítványoknak pedig részt kellene venniük Jézus szenvedésében, ott kellene lenniük Jézus közelében. A kísértés, a félelem azonban arra csábítja a tanítványokat, hogy Jézus szenvedésének útját ne kísérjék végig.

Kedves Testvérek! Nagyhéten mi magunk végigkísérhetjük Jézust ezen az úton. Bár Ő már megtette értünk áldozatát, mégis hozzá fordulhatunk áldozatos szívvel, hogy feladjuk korábbi önmagunkat és rábízzuk egész életünket. Ő ma is keres bennünket szeretetével, hogy közel tudjon minket magához. Ő kiitta helyettünk a poharat, hogy új életben járhassunk. Ezért a nagy ajándékét fordulunk ma is Hozzá hálatelt szívvel, megköszönve és kérve, hogy tartson meg mindannyiunkat és vezessen Szentlelke által minden napon, az örök élet felé. Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Köszönjük a Te áldozatodat és az úrvacsora szentségét. Köszönjük, hogy Te önmagadat adtad miértünk. Kérünk, maradj velünk, Urunk, Téged keresünk, a Te lelkedet, a Te szeretetedet, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretünk Téged és nem kérünk mást, mint hogy szereteted gyarapodjon szívünkben. Szeressünk Téged egész szívünkkel itt, a földön, hogy tökéletesebben tovább szerethessünk az örökkévalóságban. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden értelmed meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.