Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet, húsvét ünnepén, az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Jób könyvének 19. fejezetében, a 25. és 26. versben, a következőképpen:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a napokban volt lelkészi munkaközösségi ülés interneten keresztül, és az egyik alkalmazást felhasználva voltunk jelen, és nagyon megtetszett az egyik hozzászólás a kijelölt igeszakaszok feldolgozása során, miszerint: húsvét ünnepén Isten lélegeztet bennünket kereszten tett áldozatával és feltámadásával. Ma, amikor betegségről hallunk rendszeresen, amikor már kezdjük unni a bezártságot és az állandó vírusról szóló híreket, és szinte szenvedünk a levegőtlenségtől és kimennénk végre a szabadba, akkor az ige újra emlékeztet bennünket az Úr szeretetére, Megváltásunkra, arra, hogy az Úr keresztjén és feltámadásán keresztül éltet bennünket.
A Jób könyvéből kijelölt szakasz pedig egy olyan hitvallás, amelyben a szenvedő Jób kimondja, hogy van reménysége, van Megváltója, aki mindannyiunk Megváltójává lett. Szavai egy igen nehéz élethelyzetben hangoznak el, a szociálisan és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott és összetört Jób mégis az Úrba kapaszkodik. Bár a halálára készül, tudja, hogy van Megváltója, aki mellette van, és aki mindörökké él, akkor is, ha ő már nem lesz ezen a világon. Általa láthatja meg az Atyát, a mi Istenünket.
A mai ünnepre kijelölt textus ismerős lehet számunkra temetésekről is, hiszen temetési igehirdetési alapigeként gyakran hallhattuk. Először különösnek tűnhet, hogy húsvét ünnepén egy ószövetségi textussal találkozunk, ugyanakkor jól látható a párhuzam Krisztus megváltó műve és Jób reménysége között: az Úr Jézus Krisztus szenvedett, meghalt, feltámadt. Ő, aki ismeri az emberi szenvedés legmélyebb mélységeit és vállalta értünk a halált, feltámadt megigazulásunkra, hogy örök életünk legyen. Belé kapaszkodunk mi is, és Jób szavai is azt tükrözik, hogy minden látszat ellenére van Valaki, aki nem hagy egyedül még a legnagyobb gondok, legnagyobb mélységek közepette sem. Van Krisztusunk, akiben bízhatunk, aki legyőzte a halál hatalmát. Jób hiszi, hogy ha Isten engedte is, hogy mindent elveszítsen, a megváltóját nem vehetik el tőle. Ha porrá lesz, a Megváltó akkor is él. Mert ő mindnyájunk megváltója. Jób tehát teljes összetörtségében és a teljes kilátástalanság ellenére határozott és nem engedi, hogy a barátai félrevezessék, eltiporják. A nehézségek közepette is biztos a Megváltójában, aki védelmező, szószóló, akire lehet számítani. A jóbi szakasz paradoxona abban áll, hogy elhangzik a „de én tudom”, és a korábbi események tapasztalata, eseményei. Jób erőteljesen és határozottan szólal meg ezzel a kijelentéssel, és Isten szabadításáról beszél teljes határozottsággal. Minden negatív esemény ellenére tudja, hogy az Úr él és nemcsak az létezik, ami a szemünk előtt van, tudja, hogy van még ettől tovább. Az Isten, a Megváltó él.
Az Újszövetségre tekintve egyértelműen mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, aki meghalt és feltámadt. Ő pedig új kezdetet adott a világnak. Valami lezárult a szombattal, és egy új kezdődött el húsvétkor. Áttevődik a hangsúly. A feltámadt Krisztussal való találkozás ad erőt a folytatáshoz. Az ő közelsége és jelenléte az, ami ma is munkálja a változást, formálja életünket. Jób esetében a tudás, a tapasztalat, sokkal inkább belső meggyőződés. Az ő megváltója olyan, mint egy rokon, egy közeli személy. Ez a belső meggyőződés a húsvéti hitre is mutat: bármi történt, van tovább, van új kezdet. Krisztus felől értelmezve láthatjuk, hogy ő az, aki ezt az új utat megnyitotta nekünk halála és feltámadása által.
Jób története egyfajta ószövetségi feltámadástörténet. Felfoghatatlan változás történik, ahogyan az Úr Jézus Krisztus feltámadásában, Isten tervében és csodájában. Az ő szeretetének mérhetetlen gazdagsága erősít minket. Lehetünk bármilyen helyzetben, a veszélyhelyzet időszakában és bezárva otthonainkban. Lehetünk egyedül vagy akár más embertársainkkal, rokonainkkal.
Kedves Testvérek! Amikor üres templomban vagyunk, akkor is tudjuk, hogy a mi Megváltónk él. Nagyon furcsa érzés úgy prédikálni a templomban, hogy üresek a templompadok. Azonban gondoljunk húsvétra: Jézus nincs itt, feltámadt. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy most Jézus nincs itt a templomban, nem itt keressük őt, de utána tudunk menni. Bízhatunk benne, hogy ő továbbra is keres bennünket. Jézus ott van ugyanígy a világban, a mi Megváltónk él és továbbra is munkálkodik közöttünk, az életünkben. A bezártságban is megtalál bennünket, hiszen gondoljunk csak a feltámadása után történtekre: ő bement a házba, pedig zárva volt az ajtó. Ő belép hozzánk, mai Jóbokhoz, akik sokszor szenvedünk a bezárt ajtók között. Mert Ő él, a Feltámadott Krisztus jelen van, és velünk van. Mi magunk is kimondhatjuk Jóbbal együtt: „De én tudom, hogy Megváltóm él és utoljára megáll porunk felett!”
Márk evangélista leírása, tanúskodása szerint az asszonyok a sírbolthoz érkezve féltek. Meglátták az elhengerített követ és a sírboltban a fehér ruhába öltözött ifjút. Így olvassuk szavait: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6) Tovább kellene menniük, el kellene menniük, hogy elmondják a tanítványoknak, hogy mit láttak, mit hallottak. De ők hallgatnak és nem tudnak beszélni, először nem változik semmi. Továbbra is félnek. Hosszú út telik el, amíg az asszonyok tovább tudják mondani a jó hírt. Meg kellett szabadulniuk a félelemtől. Kellett hozzá a személyes találkozás is a Feltámadottal. Nem az üres sír, hanem a Feltámadott Jézussal való találkozás adta az erőt számukra. Ő gyógyította meg őket, ő vette el félelmüket és ő erősít meg ma bennünket is. Az ő közelsége munkálja hitünket. Az ő közelsége ad egy új kezdetet életünknek.
Nagypéntek és Húsvét szorosan összefügg. Krisztus halála és feltámadása által járhatunk új életben. Krisztus pedig már a kereszten megváltott minket és feltámadt az Atya dicsőségére. Nincs más Üdvözítő, csakis az Úr Jézus Krisztus. Ezt nem feledhetjük el, amikor hasonlóan Jóbhoz, talán összetörten várunk a jövőre tekintve. De mi is vallást tehetünk, hiszen elmondhatjuk: Nekünk Krisztusunk, Megváltónk van, akitől semmi és senki nem szakíthat el! Bízzunk Őbenne, és vezessen az Úr bennünket életünk minden napján. Ámen.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus! Te a békesség Fejedelmeként tértél vissza a holtak birodalmából: feltámadásod erejével békéltess meg minket is mennyei Atyáddal, és add, hogy ujjongó lélekkel vihessük elé kéréseinket! Urunk, Istenünk! Add, hogy földi életünk véges voltát az örök élet reménységével tudjuk elfogadni Atyai kezedből! Csendesíts el szívünkben minden lázadó indulatot, és tölts be minket húsvét örömével! Könyörgünk, Urunk, egyházadért. Add, hogy hiteles tanúja legyen a bűn és halál fölötti győzelmednek, és minden nép meghallja az örök élet evangéliumát! Könyörgünk mindazokért, akiket hitükért és az igazságért üldöznek. Add, hogy akik testükben szenvedésedet hordozzák, azokon örök dicsőséged is nyilvánvalóvá legyen! Könyörgünk a világ békességéért is! Fogd le azok kezét, akik mások életére törnek! Újítsd meg a föld termőerejét, és elevenítsd meg az emberi önzés következtében halódó természetet! Könyörgünk betegeinkért és orvosainkért, ápolóikért, illetve a szenvedőkért aggódó hozzátartozókért. Őrizd őket a kétségbeeséstől, és add, hogy kereszted titkát megértve föltámasztásodból naponta erőt meríthessenek! Föltámadott Úr Jézus Krisztus, légy mellettünk, amikor kétség és félelem gyötör! Juttasd eszünkbe, hogy nálad vannak a halál és a pokol kulcsai, és előttünk is megnyitottad az örök életre vivő utat. Végső óránkon részesíts kegyelmedben, és emlékezzél meg rólunk is, amikor eljössz országodba, te, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodsz mindörökkön-örökké. Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.
