Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Nagycsütörtökön az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 26. fejezetében, a 36. verstől a 46. versig, a következőképpen:
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a nagycsütörtöki textus eszembe juttatta az egyházmegyei konfirmandus hétvégét, amelynek központi témája a kenyér volt. Az áhítatokat és egyéb programokat is átszőtte ez a téma, beszélve az utolsó vacsora jelentőségéről, a kenyér hétköznapi szerepéről, illetve a Bibliában olvasható jelentéséről, figyelembe véve természetesen az utolsó vacsorát is. Szerencsések voltunk ezen a hétvégén, hiszen még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt sikerült megszervezni és részt venni a Budai Egyházmegye programján. Ezen a piliscsabai, majd három napos alkalmon mi is részt vettünk a nagybörzsönyi konfirmandusok egy részével, és együtt beszélgettünk az úrvacsoráról, illetve Jézus testéről, a kenyérről.
A mai ige pedig az utolsó vacsora utáni eseményeket meséli el. Amikor túl vagyunk az úrvacsora szereztetésén és amikor a Biblia lapjain azt olvassuk, hogy nemsokára elfogják Jézust. Nemsokára közeleg szenvedése és halála. Szenvedéseire készülve Jézus kiment a Gecsemáné-kertbe imádkozni a tanítványaival. Jézus valódi emberségét Máté erőteljesen hangsúlyozza, amikor arról olvasunk, hogyan szenvedett, gyötrődött Jézus. Szenvedett és félt a hamarosan bekövetkező események miatt. Beszél szorongásáról, arról, hogy milyen nehézségek állnak előtte, hogy halálosan szomorú és szüksége van tanítványai jelenlétére. Nagyon emberi, amit itt látunk, amiről itt olvasunk. Egyúttal csodálatos is, hiszen Jézus tud beszélni problémáiról, nehézségeiről. Ő, az Isten Báránya, nem titkolja el, hogy nehéz út áll előtte. Magát az Atyát szólítja meg, és nem fél őszintének lenni előtte. Jézus szavai és cselekedete ebben az esetben is példaértékű számunkra: mi magunk hányszor nem tudunk a gyógyulás útjára lépni, mert nem tudjuk kimondani, ami bánt bennünket? Hányszor fojtjuk el félelmünket és reagálunk rosszul a változásokra, mert nem tudunk beszélni az előttünk álló nehézségekről? Jézus ki meri mondani, hogy kellenek mellé a tanítványok, hogy szüksége van az Atya jelenlétére, a Vele való kapcsolatra. Lukács evangéliumában olvassuk, hogy egy angyal erősíti őt, miközben azt kéri, hogy „Uram, távozzék el tőlem ez a pohár! Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te akarod!”
Nekünk is szükségünk van mások megerősítő jelenlétére, és még inkább Krisztus jelenlétére. Arra az Úrra, aki valóságos Isten és valóságos ember, és aki gyötrődve az Atya felé fordul a mai igében. Át tudjuk érezni ezeket a mondatokat, hiszen mi magunk is számtalanszor gyötrődünk őhozzá hasonlóan. A különbség az, hogy Ő fel tudja oldani a mi gyötrődésünket, mellettünk áll a szomorúság idején, nem úgy, mint a tanítványok, akik nem tudtak vele virrasztani. Azok inkább mély álomba merültek, mint akik abban bíznak, hogy így megoldódik a problémájuk: alvásba menekülnek, mert nem bírják a feszültséget. Nem tudják elképzelni az életüket Jézus nélkül. Talán félnek attól is, hogy magukra maradnak. Ők, akik korábban kijelentik, hogy bármit megtennének Jézusért, virrasztani sem tudnak.
Jézus először magával viszi a tanítványokat a Gecsemáné-kertbe. Azután kiválasztja azokat, akik a legközelebb állnak hozzá, majd egyedül borul arca. Imádkozik, az Atya és Fiú van együtt jelen. Háromszor ébreszti a tanítványokat, háromszor imádkozik, és a harmadik alkalommal látjuk, hogy elfogadja az Atya akaratát. A Fiú hűséges az Atyához és hűséges hozzánk. Megküzd az előtte álló feladatokkal, és előrébb helyezi az Atya ügyét, és valójában a mi ügyünket. Jézus életét adta értünk.
Kedves Testvérek! Nagycsütörtökön az utolsó vacsora kiemelt fontosságú számunkra. Azonban nagycsütörtökön említjük még János evangéliumát is, amelyben Jézus megmossa nagycsütörtökön a tanítványai lábát. Virágvasárnap Krisztusra, mint a bevonuló alázatos Királyra tekintettünk, ma pedig mint az új szövetség Szerzőjére. Az Ő vére tisztít meg minket minden bűntől. Az új szövetségben népévé tett minket az Úr, testvéri közösségbe hív bennünket, hogy erősítse hitünket. Jézus Krisztus által épülhetünk szeretetben és hűségben. Kegyelmében növekedünk ma és mindenkor. Megújult élettel magasztaljuk őt, aki nem hagyott a bűneinkben minket.
Különös az utolsó vacsoráról és az úrvacsoráról beszélni ma, amikor nem tudunk a megszokott módon együtt lenni az Úr oltáránál. Pedig ilyenkor mindig veszünk úrvacsorát, igyekszünk méltóképpen megállni és méltóképpen venni az Úr testét és vérét. Eljövünk a templomba, hogy élhessünk ezzel a szentséggel. Ma azonban ez mégsem valósulhat meg. A járványügyi helyzet nem engedi, hogy a megszokott közösségben együtt legyünk. Azonban hisszük és valljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus ott van velünk igéjében. Nem tudjuk őt emberi keretek közé szorítani, ugyanakkor hiszünk abban, hogy ő megtalálja annak a módját, hogyan szólítson meg bennünket. Még akkor is, ha ma nem lehetünk együtt a templomban. Hiszen ez nem jelenti azt, hogy az Ő teste és vére ne lett volna, és ne lenne megváltásunk szent titka. Nem jelenti azt, hogy ma nem kérhetjük, hogy hadd részesüljünk Krisztus szeretetében és megváltó munkájának gyümölcseiben.
Jézus imádkozik a Gecsemáné-kertben a húsvéti vacsora után. Lelke legmélyét és tusakodását csak az Úr tudta megérteni. Gaebelein úgy fogalmaz, hogy Jézus a „keresztre nézett, ahol Ő, aki bűnt nem ismert, most bűnné tétetik majd. Ettől rettent vissza szentséges lelke. De meg kellett történnie. Ismert minden mélységet, amelybe bele kellett merülnie.”
Kedves Testvérek! Jézus a mélységekbe merül bele, amíg a tanítványok az álomba, amellyel elnyomni kívánták érzéseiket. Jézus esetében pedig nemcsak egyszerűen az Isten akaratába való megnyugvásról, beletörődésről van szó, hanem az Isten országának eljöveteléről. Arról, hogy valóban szükség van Jézus halálára, mert Ő issza ki azt a poharat, amely megtelt haraggal a bűnbe süllyedt emberiség miatt. Ő merül bele a szenvedések mélységébe, amit valójában az embereknek kellett volna büntetésként. A tanítványoknak pedig részt kellene venniük Jézus szenvedésében, ott kellene lenniük Jézus közelében. A kísértés, a félelem azonban arra csábítja a tanítványokat, hogy Jézus szenvedésének útját ne kísérjék végig.
Kedves Testvérek! Nagyhéten mi magunk végigkísérhetjük Jézust ezen az úton. Bár Ő már megtette értünk áldozatát, mégis hozzá fordulhatunk áldozatos szívvel, hogy feladjuk korábbi önmagunkat és rábízzuk egész életünket. Ő ma is keres bennünket szeretetével, hogy közel tudjon minket magához. Ő kiitta helyettünk a poharat, hogy új életben járhassunk. Ezért a nagy ajándékét fordulunk ma is Hozzá hálatelt szívvel, megköszönve és kérve, hogy tartson meg mindannyiunkat és vezessen Szentlelke által minden napon, az örök élet felé. Ámen.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus! Köszönjük a Te áldozatodat és az úrvacsora szentségét. Köszönjük, hogy Te önmagadat adtad miértünk. Kérünk, maradj velünk, Urunk, Téged keresünk, a Te lelkedet, a Te szeretetedet, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretünk Téged és nem kérünk mást, mint hogy szereteted gyarapodjon szívünkben. Szeressünk Téged egész szívünkkel itt, a földön, hogy tökéletesebben tovább szerethessünk az örökkévalóságban. Ámen.
Az Isten békessége, amely minden értelmed meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.
