Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mózes ötödik könyvének 30. fejezetében, a 11. verstől a 15. versig, a következőképpen:
Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
nem mondok újat, ha azt mondom, hogy életünk döntések sorozata. Akár tisztában vagyunk egy-egy döntés következményeivel, akár nem, mégis időnként rákényszerülünk, hogy lehetőleg időben, döntsünk valami mellett, vagy valami ellen. Az utóbbi hetekben egyre többet hallunk és olvasunk arról, hogy döntenünk kell egészségi állapotunkról is: regisztrálunk a vakcinára vagy sem, kivárunk vele még egy picit vagy sem? Nehéz döntésről van szó, hiszen nem vagyunk virológusok, járványügyi szakemberek. Azonban mindannyiunknak, úgy gondolom, egy a célja: hogy az életet válasszuk, az élet mellett döntsünk. Ahogyan a mai ige is rámutat, az életet logikus választanunk. Alapigénk esetében az Istennel való életről van szó, illetve a Jézus Krisztusban adatott üdvösségről. Isten képére teremtettünk, tehát van szívünk és van akaratunk, hogy érezni és dönteni tudjunk. Vannak lehetőségeink. Más esetben sokszor szajkózzuk, hogy ki kell használni az adandó alkalmat, meg kell ragadni a lehetőségeket. Üdvösségünk érdekében vajon megtesszük-e ugyanezt? Fontos-e egyáltalán számunkra az az üzenet, amellyel a Szentírás megszólít minket? Isten igéje élő és ható, és a textusban azt is látjuk, hogy az Úr nem rakott ránk nagy terhet. Elérhetővé vált mindenki számára. Nem kell felmennünk a mennybe, mert ő közénk jött Jézus Krisztusban. Benne megtapasztalhatóvá vált az Atya szeretete, és napjainkban is megélhető és befogadható, hittel, kegyelemből. Nem valami csodálatos cselekedetet vár a tőlünk az Atya, hanem hűséget és benne való bizalmat. A nép is választás előtt állt: áldást vagy átkot, életet vagy halált választ. Ha ezt így kimondjuk, feltesszük ezt a kérdést, valószínűleg mindenki az életet választaná. Jézus Krisztusban mi is új lehetőséget kaptunk az életre, az üdvösségre. Választhatunk, reagálhatunk többféleképpen az ő megkeresésére. Azonban az Úr kijelenti, hogy minden elkészíttetett számunkra. Regisztrálunk vagy sem Isten örök életet adó szeretetére?
A mai vasárnap üzenete röviden úgy foglalható össze, hogy amit Isten kér tőlünk, nem egy megfoghatatlan dolog, nem egy megfoghatatlan parancsolat, hanem már megtörtént esemény, Isten szeretete. A parancs tehát a szeretet, ami nem megfoghatatlan. Isten szeretete látható és megtapasztalható a világban, a teremtésben, személyes életünkben, a tragédiákban és az örömökben, és magában Jézus Krisztusban.
Hogyan tájékozódhatunk Isten akaratán? Az igén keresztül, amely a szájban és a szívben van. Isten igéje eljut hozzánk, és arra vár, hogy életünkben tettekké alakuljon. A zsidó gondolkodásban a száj a hitvallás eszköze. A szív a gondolkodás központja, az ember legbelső világát jelenti. Kultúrájukban fontos szerepe van a történeteknek, a mesélésnek. Azzal, hogy a mai ige azt mondja, az Isten igéje a szánkban és szívünkben van, a további közelséget fogalmazza meg. Nem valami távoli dolgot adott nekünk az Isten, hanem olyat, amely egész életünket meghatározza. Amelyről hitvallást tehetünk. Nemhogy nem megfoghatatlan és nehéz, amit parancsol, hanem bennünk van.
Kedves Testvérek! Arra kapunk felhatalmazást, jobban mondva azt a parancsot kapjuk, hogy Isten igéje, amely maga a Szeretet, bennünk van, és róla tegyünk bizonyságot. Egészen közeli tapasztalat, amely tettekké kívánkozik válni. Isten igéje nem csupán beszéd, hanem tett, bizonyságtétel, tapasztalat. A kérdés, hogy szeretjük-e Istent és észrevesszük-e a hozzá tartozásunkat?
Olyan határon állunk, amely az élet vagy a halál felé vezet. Aki szereti Istent, annak jó élete lesz és bemehet az ígéret földjére. Ha szeretjük Istent, a jót választjuk, amely az életet jelenti. Hiszen ő egészen közel jött hozzánk Jézus Krisztusban és általa új életet nyertünk. Nem kell Isten előtt jobbnak mutatnunk magunkat, mint amilyenek vagyunk, hiszen nem is vagyunk képesek erre. Törekedhetünk a jóra, de ne higgyük, hogy saját teljesítményünk vagy érdemeink előrébb visznek üdvösségünk ügyében. Nem a nagy tettek, hanem valójában a Krisztushoz tartozásunkban van örök életünk és üdvösségünk. Az ige ugyan tettekké kíván válni, de ez nem a mi erőnkből valósul meg, hanem azért, mert Jézus Krisztushoz tartozunk. A tettek önmagában csak tettek maradnak, de ami a mai igében megjelenik, az Isten akaratának cselekvése és szeretetének megélése, továbbadása, az Úr Jézus Krisztus által. Annak az igének, ami bennünk van, kegyelemből. Nem kell felmennünk az Úrhoz, hogy megváltsuk magunkat és megváltoztassuk életünket, hiszen nem is tudnánk megtenni. De ő lejött, közel jött hozzánk Jézusban. Ővele könnyen dönthetünk, mert nem idegen és nem nehéz az a Szeretet, amelyről az ige beszél. Az Úr Lelke pedig velünk van, hogy igéjét hallgatva és szeretetét megtapasztalva akarata szerint éljünk és szolgáljunk a világban, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk!
Megismerhetővé tetted, sőt szívünkbe írtad akaratodat. Jézus Krisztus által megmutattad törvényed érvényességét és felelősségünket. Munkáld bennünk, hogy életünk akaratodat szolgálja: készek legyünk minden jóra, azt tegyük, ami kedves előtted, és dicsőítsünk téged itt a földön és az örökkévalóságban. Ámen.
