Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt első vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 16. fejezetében, a 21. verstől a 27. versig, a következőképpen:
Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a mai igében Jézus kinyilatkoztatja magát. Egyértelművé teszi, hogy ő az Isten Fia, akinek szenvednie kell, akinek meg kell öletnie, de akinek fel is kell támadnia. Ahogyan a lekcióban hallhattuk, ő a mi igazi főpapunk. Olyan főpapunk, aki átérzi erőtlenségünket, aki hozzánk hasonlóan szenvedéseket élt át, azonban ő nem vétkezett, és ártatlanul adta értünk oda magát a golgotai kereszten. Máté evangéliumában ez a Jézus beszél arról, hogy mi fog vele történni, és látjuk, hogy Pétert ezzel teljesen megdöbbenti, aki emberek logikája szerint gondolkozik. Isten akaratának kell érvényesülnie, és Jézus azt tölti be, amikor vállalja mindannyiunkért a kereszthalált. Vállalja értünk a szenvedést ma is, amikor döntés elé állít: őhozzá ragaszkodunk vagy olyan dolgokhoz, amelyek sokak számára értékesnek tűnnek, de mulandóak, tünékenyek. Nem beszélve arról, hogy mit ér az, ha megnyerjük magunknak az egész világot, de lelkünk kudarcot vall? Jézus szól arról is, hogy visszatér majd megítélni a világot, és megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.
Jézus esetében mondhatnánk, egy új életszakasz érkezik el. Korábban még ő kérte, hogy tanítványai ne beszéljenek róla Messiásként, de elérkezett az idő, amikor félreérthetetlen utalást tesz arra, hogy kicsoda ő valójában. De nemcsak Jézusnál kezdődött el új életszakasz, hanem a tanítványok életében és így a mi életünkben is. A mi böjti időszakunk vajon milyen változást hoz életünkben? Észrevettük-e Isten tetteit, volt-e olyan, hogy saját erőnkből próbáltuk megoldani a gondjainkat? Mit tettünk, vagy mit nem tettünk, amit meg kellett volna? Számos kérdést feltehetünk, a fontos, hogy feltegyük. A fontos, hogy el tudjunk csendesedni és úgy tudjunk készülni ebben az időszakban is, hogy megpróbálunk többet foglalkozni Isten igéjével, üzenetével. Valaki nagyobb hangsúlyt fektet ilyenkor az imádságra, megint más megvon magától egy olyan dolgot, ami úgy érzi, hogy távolra taszítja őt Istentől. Bárhogyan tegyünk: nem a saját erőnkből, hanem Isten kegyelméből találhatunk rá az ő megtartó szeretetére és cselekedeteink is az ő Lelke által lesznek a hit gyümölcsei. Fogadjuk el az ő megkeresését és a higgyünk abban, hogy velünk van a kétségeink, örömeink, életmódváltozásunk, egy-egy új életszakaszunk során is.
A mai vasárnapunk névadó zsoltárantifónája így szól: „Segítségül hív, és én meghallgatom – így szól az Úr –, vele leszek a nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem.” Az Ószövetségben gyakran találkozunk az „Így szól az Úr” kifejezéssel, amely arra utal, hogy Istennek van szándéka velünk, meg kívánja teremteni a kapcsolatot újra és újra Isten és ember között. Isten emellett ismeri a mi aktuális helyzetünket, amit sokszor a nyomorúság határoz meg. A vírus miatti nehézségek, az egyre több rossz hír, hogy egy újabb hullám előtt állunk, netán más nehézség személyes életünkben. A húsvét előtti időszak gyakran talál bennünket valamilyen nyomorult helyzetben, életünk egy-egy nehezebb szakaszában, és most ez különösen érvényes a járvány időszakában. Azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy a húsvét felé vezető úton nemcsak a nyomorúság, hanem az Isten öröme is megtalál bennünket. Az, hogy maga az Úr a kapaszkodó. Az Úr Jézus Krisztus, akit ő váltságul adott sokakért. Aki elítéli azt a sátáni gondolkodást, amely ember szerinti és nem Isten szerinti. Isten akaratát tölti be Jézus, aki az Istenhez való kötődésünket szeretné megerősíteni. Böjt ennek a lelki örömnek és ennek a kapcsolatnak az újbóli megélésének az időszaka is.
Mert Jézus Krisztusban megláthattuk és megláthatjuk Isten szeretetét. Megváltónk nem tartotta meg életét önmagának, hanem vállalta értünk a keresztet és beteljesítette az Atya akaratát, mindvégig engedelmes volt hozzá. Ő a sátán legyőzője. Szentlelkét kérjük, hogy meg tudjuk ismerni keresztjének titkát és állhatatosan tudjunk harcolni bűneink ellen, hogy önfeláldozó szeretettel tudjuk követni Megváltónkat, hogy amikor visszatér megítélni minket, meg tudjunk állni előtte, és kegyelemet nyerjünk színe előtt. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk!
Hálát adunk neked, hogy nem vádolsz és nem kárhoztatsz minket, hanem velünk vagy, és javunkra cselekszel mindent. Add, hogy legyőzzünk minden kísértést, és hívek legyünk hozzád, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
