Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Böjt 3. (Oculi) vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 1. fejezetében, a 29. verstől a 34. versig, a következőképpen:
Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
múlt héten megérkezett hozzánk egy általunk rendelt és már nagyon várt gyermekhinta. Ezt a hintát a nappali és az étkező közé, a szemöldökfára rögzítettük egy fém tartó, pontosabban kampós akasztó segítségével. Persze ez a kis hinta könnyen levehető és újra feltehető, és azért választottuk az említett helyet neki, mert jól rá lehet látni a konyhából, ha esetleg nem tudunk éppen a gyermekünk mellett lenni.
A rögzítésnél fontos szempont volt számunkra a biztonság. Amikor az ajtó fölötti szemöldökfához rögzítettük, igyekeztünk jól meghúzni azt a tartót, ami a hintát fogja tartani.
Kedves Testvérek! Azért mesélem el mindezt, mert a mai ige kapcsán két dolog is eszembe jutott: az egyik az Úristen tette, amikor népét kivezeti Egyiptomból, és azon a bizonyos estén bekenik a szemöldökfákat és ajtófélfákat, hogy amikor az Úr átvonul Egyiptomon, meg legyenek különböztetve a héberek házai, és így elkerülje őket a csapás. Az Úr elkészítette a szabadulást népe számára, kiszabadította őket Egyiptomból, a szolgaság földjéről.
A másik fa, amelyik eszembe jutott, pedig maga a keresztfa, amelyben szintén szabadítást szerzett nekünk az Úr, Jézus Krisztusban. Az egész világnak, népének, gyermekeinek. Szeretnénk a mi szemünk fényét biztonságban tudni, ahogyan az Úristen is szeretettel fordul felénk abban a Jézusban, aki igazi biztonságot és szeretetet tud nekünk nyújtani. Üdvösségre vezet Isten kegyelméből. Ő az a Bárány, az Igazi és Egyetlen áldozat, akit Ézsaiás az Úr szolgájaként nevez meg, aki magára vette a mi bűneinket és meghalt értünk. Őt ismeri fel Keresztelő János a mai igében. Bár nem ismerte, de Isten akaratából meglátta és felismerte a Megváltót.
A mai vasárnap Oculi, azaz a szemek, a látás vasárnapja. Akit pedig meg kell látnunk, az pontosan az, akiről János is kijelenti, hogy kicsoda: az Isten Fia, Jézus Krisztus. Nagyon sokszor elveszítjük őt szemünk elől, amikor megszólít minket. Sokszor kizárjuk életünkből, azt az Urat, aki közel szeretne lenni hozzánk és Szentlelkével segíteni igyekszik bennünket. János evangéliumában a látás és vakság, a sötétség és világosság visszatérő jelzők és fontos üzenettel bírnak: akit meglátja a Megváltót és felismeri őt, az világosságban járhat általa. Ez a belső látás pedig nem a mi érdemünk és nem tudjuk kiharcolni cselekedeteinkkel, bárhogyan is szeretnénk. Kegyelemből élünk és imádkozhatunk azért, hogy számunkra is felismerhetővé legyen Jézus Krisztus, akire rá merjük bízni életünket.
A mai vasárnap az Isten Bárányára mutat, aki meghalt bűneinkért. Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is bizonyságot tehetünk róla. Ő az, akire rátekintünk nehéz helyzetünkben, ahogyan a bevezető zsoltárunk fogalmazott: „Szemeim az Úrra néznek szüntelen: fordulj felém, és könyörülj rajtam! Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet.” (Zsolt 25) Nem könnyű napjainkban sem elfogadni a minket érő nehézségeket. Nehéz elfogadnunk, hogy ismét be kell zárnunk és bizonytalanok vagyunk arra tekintve, hogy mi lesz virágvasárnap, hogyan tudunk felkészülni az előttünk álló húsvétra. Úgy gondolom, hogy Isten igéje ma is erősít bennünket, amikor Jézus Krisztus áldozatáról és a benne eljött örömhírről hallunk. Ő valóban megváltotta a világot bűneiből és nemcsak akkor, hanem ma is fordulhatunk hozzá imádságban. Ebben a mulandó világban ő az állandó. Ő nem azért jött, hogy eltöröljön minket, hanem azért, hogy megszabadítson bűneinktől.
Kedves Testvérek! Feltehetjük a kérdést, hogy mi a mi feladatunk ezen a böjti úton? Oculi vasárnapján egy olyan ember kerül elénk, aki találkozik Jézussal. Aki meglátja és másokkal is meg akarja láttatni őt. Hasonló lehet a mi feladatunk is: láttassuk meg másokkal is azt a Krisztust, aki minket megszólított, akit felismertünk, akihez hozzátartozunk. Keresztelő János azért keresztel, hogy Jézus ismertté legyen Izrael előtt. Istentől kapott ajándéka volt, hogy felismerte őt, hogy megnyílt a szeme és másoknak is segíteni akart ebben. Nekünk valójában nagyon nehéz lenne Jézust a saját erőnkből ismertté tenni és Isten nem ezt várja el tőlünk, de mégis egész életünkkel tanúskodhatunk róla. Isten azt várja tőlünk, hogy úgy éljünk, hogy Jézus láthatóvá váljon rajtunk keresztül is minden ember előtt. Az Isten Báránya hordozza a világ bűnét és hordozza a mi bűneinket és a mi terheinket. Ezt az örömöt, a benne kapott megváltást és az üdvösség lehetőségét hirdetjük. Azt az Urat, akit megláthatunk. Az ószövetségi prófétákat látóknak nevezték. Olyan ember a látó, akinek van egyfajta különleges képessége, Istentől kapott látása, aki ezzel a látással tud tájékozódni Isten akaratán és képes ebben az értelemben vezetni Isten népét. Az utolsó próféta Keresztelő János, akinek csak akkor nyílik meg a szeme, miután találkozik Jézussal. Hasonlót élünk át az úrvacsora során, amikor a Megváltónkkal találkozunk. Kérdés, hogy felismerjük-e és elismerjük-e a mi Megváltónknak, Szabadítónknak? Jézus megláthatjuk a világ Megváltóját és általa másként tekinthetünk a világra, önmagunkra, embertársainkra. Az életben is többet láthatunk általa. A világosság gyermekeiként élhetünk a világban. Aki pedig egyszer találkozott a Megváltóval, később is szeretné látni, szeretne hozzátartozni. Így vagyunk együtt mi magunk is, gyülekezetként, keresztény egyházként, hogy Jézusra tudjunk mutatni.
Az Úr adja nekünk Szentlelkét, hogy azon a jézusi úton járjunk, amellyel többet és szebbet láthatunk meg mindennél. Ő vezessen minket, hogy Megváltónk áldozata ne merüljön feledésbe, hanem szeretete ragyogjon rajtunk a mi magunk, és a másik ember üdvösségére. Kérjük az Urat, hogy ragadjon meg minket önfeláldozó szeretetével és térítsen meg önzésünkből, hogy minket is szorongasson az ő szeretete, és többé ne önmagunknak, hanem neki éljünk, embertársaink javára. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk!
Te, aki Jézus Krisztusra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ bűnét, hogy felszabaduljunk a bűn hatalma alól: tisztítsd meg szívünket minden tisztátalan indulattól, hogy azt cselekedjük, ami helyes, igaz és jó, és mint a te gyermekeid, szeretetben járjunk, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
