Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet az esztendő első vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 18. fejezetében, az 1. verstől az 5. versig, a következőképpen:
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
Gary Chapman egyik könyvében sokat olvashatunk arról, hogy a szülők milyen példát mutatnak a gyermekeknek, és hogy a gyermek sok mindent megért szavakból is, de valójában akkor adunk jó mintát nekik, ha a szavak mellett a tetteinkkel, viselkedésünkkel is alátámasztjuk az elhangzottakat. Ráadásul nemcsak a gyermekek tanulnak tőlünk, hanem mi magunk is tanulunk a gyerekektől. Az író szerint, ha a gyermeket szeretnénk becsületes, alázatos, bölcs embernek nevelni, akkor nekünk sem szégyen gyakorolnunk mindezeket az erényeket és példát mutatnunk nekik. Mi is követünk el hibákat, nem baj, ha látják ezt, és nem baj, ha bocsánatot kérünk tőlük. Így ők is megtanulnak majd bocsánatot kérni, alázatosak lenni. Könnyebb lesz a kapcsolataikat ápolni és tisztában lesznek saját hatásukkal a másik ember irányába.
A mai igében – úgy gondolom – a kulcsszó az alázat. Jézust a tanítványok kérdezik arról, hogy ki a nagyobb. A korabeli ember úgy gondolkodott, hogy mindent rangsorolt, aszerint képzelt el, hogy kinek, milyen rangja van, még az étkezéseket is úgy szervezték meg. Fontos volt nekik ez a rangsorolás, hiszen úgy vélték, hogy az Isten országában is ilyen rangsorban lesz helyük.
Talán nem is áll tőlünk ez a kép olyan távol, hiszen mi magunk is nagy hangsúlyt fektetünk a társadalmunkban elfoglalt helyünk hangsúlyozására, kincseket gyűjtünk, amellyel talán kimagaslunk a többiek közül és úgy gondoljuk, hogy eszerint részesítenek majd bennünket tiszteletben, vagy lesz előnyünk a mennyben. Azonban Jézus ennek pont az ellenkezőjére mutat rá: olyanoké az Isten országa, akik olyanok, mint a gyermekek. Akik kiszolgáltatottak, akik el tudják fogadni az ajándékot, sőt vágynak a megajándékozottságra. Isten országában nem a társadalmi rangunk és az összegyűjtött kincseink számítanak, hanem az számít, hogy ki, hogyan tudja elfogadni Isten ajándékát és ki az, aki képes alázatos lenni. Az alázat pedig nem azt jelenti, hogy megalázkodunk mások előtt. Az alázat Jézus szavai szerint azt jelenti, hogy fogadjuk el alá- és fölérendelt viszonyunkat az előtt, aki teremtett minket. Aki életet adott nekünk és aki fenntart mindent.
A félreértés alapja az lehetett, hogy a törvényeket betartva úgy gondolták a tanítványok is, hogy előnyösebb helyzetbe kerültek Isten előtt. Azonban ez egy hamis biztonságérzet ad. Jézus ellenáll a törvényeskedés minden formájának, minden érdemszerző cselekedetnek. Az itt olvasható gyülekezeti szabályok az érvényesülési vágy ellen szólalnak fel. Egyedül Istené a dicsőség és az érdem, ő az, aki kegyelmével átkarol minket. Önmagunk erejéből nem tudjuk jobbnak mutatni magunkat őelőtte, és Isten országában nem úgy működnek a dolgok, ahogyan a tanítványok elképzelték, vagy ahogyan mi, a ma tanítványai, elképzeljük. Jézus arra biztat, hogy merjünk kisgyermekek lenni, amikor Isten kezébe tesszük le életünket és gyermeki bizalommal fordulunk felé. Valójában nem mi fordulunk oda hozzá, hanem ő hajolt le hozzánk Jézusban, és benne megmutatta szeretetét. Jézus pedig olyanokat állít példaként elénk, akik semmivel sem tudnak kiérdemelni semmit, hiszen se személyiségi jogaik, se tulajdonuk nincsen. Ez megerősíti a már elhangzottakat: Isten szeretetét és az ő országát azok láthatják meg, akik nem a földi kincseikbe és saját kegyességükbe kapaszkodnak, hanem az Úr szeretetébe. Más nézőpont Isten nézőpontja. Amikor elbíznánk magunkat, akkor az igében újra alázatra való felhívással találkozunk. Merjünk hitben olyanok lenni, mint kisgyermekek. Ahogyan a szülő tanítja gyermekeit és tanul is tőlük, úgy Isten irányában is észre kell vennünk, hogy betarthatunk bármit, tanulnunk kell elfogadni az Isten szeretetét. Mert nem mi vagyunk a kezdeményezők, de alázattal az Úrhoz tartozhatunk, az ő mennyei országában.
A mai vasárnap témája: alázzátok meg magatokat Isten keze alatt! Isten országában nem az a fontos, ami számunkra annyira fontos. A mennyek országa pedig nem csupán az eljövendő Isten országára vonatkozik, hanem a jelenben élő gyülekezetre is, mint amely az Isten országának mintegy előképe és megelőlegezése. Tehát már a jelenben meg kell aláznunk magunkat Isten keze alatt és a tőle kapott szeretettel élhetünk a gyülekezet közösségében, s azon a helyen, ahová az Úristen helyezett el bennünket. Önhittségünk és önzésünk sokszor félrevezet bennünket, de bízunk az abban a Jézusban, aki mindig kísér bennünket életünk útján. Talán nem vesszük észre, de láthatatlanul is velünk van, hogy kísérjen egész életünkben, ebben az évben is. Őt kérjük a mai alkalmunkon is, hogy tanítson minket alázatra és szeretetre, adjon nekünk bölcsességet és békességet az ő közelében. Ő, aki vállalta értünk a kereszthalált és feltámadt megigazulásunkra, vezessen minket kegyelmével azon az úton, amely út az Atyához, az ő országába vezet. Megnyugvást és örömöt nyerünk tőle, attól az Úrtól, aki alázatos volt, aki alázatosan jött ebbe a világba, és aki alázatosan viselte a szenvedést, miértünk. Az Úr Jézus Krisztus adjon nekünk erőt és bátorságot, hogy már ebben a földi életben merjünk alázatosak és nyitottak lenni, mint egy kisgyermek, így fogadva el a hit ajándékát és szeretettel tekintve a gyülekezet közösségére. Igazi alázattal láthatjuk meg az Úr Jézus Krisztus dicsőségét. Kérjük Szentlelkét, hogy ma és mindenkor legyen mivelünk, hogy egész életünkkel róla tegyünk bizonyságot. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk! Urunk és Üdvözítőnk!
Te tudod, mennyire elégedetlen és aggodalmaskodó a mi szívünk. Láttasd meg velünk, hogy elég nekünk a te kegyelmed. Erősítsd meg szívünket, hogy mindennél jobban ragaszkodjunk hozzád, és hálával dicsérjünk téged. Ámen.
