Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt 2. vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 20. fejezetében, a 20. verstől a 28. versig, a következőképpen:
Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette. Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
régebben, amikor még lehetett moziba járni, néhányszor elmentünk, és mindig izgalmas pillanatok voltak, amikor a helyünket kellett foglalni. Bíztunk benne, hogy maradt még olyan üres ülőhely, ahonnan jól lehet látni a filmet, nem ülnek sokan mellettünk, és adott esetben észrevétlenül ki lehet menni a moziteremből.
Hasonló élmény volt mindig, amikor vonattal utaztam Budapestre, a teológiára. Általában többen szálltunk fel Kecskeméten, és a barátokkal, ismerősökkel igyekeztünk olyan helyet, fülkét találni, ahová mindannyian beférünk és nem kell végigácsorogni a több, mint egy órás utat a folyosón. Nem volt mindegy, hogy hova tudtunk ülni, ha egyáltalán le tudtunk valahová.
Zebedeus fiainak anyja szintén jó helyet keres fiainak. Jakab és János jó lenne, ha Jézus közelében maradhatna, és az ő jobbján, illetve balján ülhetne. Ez az ügyeskedés arra vezeti Jézust, hogy szenvedéséről beszéljen, hiszen tanítványainak anyja nem tudja, hogy mit kér tőle. Érdekes látni, hogy az ősibb hagyomány a tanítványoknak tulajdonítja a kérést, nem az anyjuknak, olyan ez, mintha Máté kicsit tompítani akarná felelősségüket.
Jézus szembesíti őket, hogy nem tudják mit kérnek. A király jobbján és balján ülni azt jelenti, mint az ország legrangosabb, legmagasabb tisztségviselőinek lenni. Azonban Jézus dicsőségében részesülni azt jelenti, hogy részesülnek Jézus szenvedésében. Nehéz utat kell bejárniuk ahhoz, hogy részesei lehessenek feltámadásának. Ezért is használja Jézus a kehely kiivásának képét, amellyel máshol is találkozunk. A serleg a rá váró kegyetlen szenvedésekre emlékeztet.
A tanítványok válasza talán nagyon arcátlanul, magabiztosan hangzik. Egyfajta hitvallás ez, hiszen meggyőződéssel mondják. Jézus mindenesetre csak a szenvedésben való részesülést tudja szavatolni tanítványainak. A szenvedésért való jutalmat pedig egyedül az Atya adhatja meg, hiszen Jézus végrehajtója az üdvözítő tervnek, nem az eredője. Tehát apostolainak, tanítványainak azt ígéri, hogy szenvedésében részesülhetnek, ami a hozzá való szoros kötődésüket jelenti. Hangsúlyos, hogy elválaszthatatlan kapcsolat alakul ki azokkal, akik Jézus ügyét magukénak tudják.
Ezután Jézus beszél arról is, hogy más a földi hatalmasságok és a tanítványok élete, szerepe. Ne úgy tekintsenek magukra, mint az elnyomó hatalmasságokra, hanem mint szeretetközösségre őbenne. A népek társadalmakba szerveződnek, azonban a tanítványok közössége, az egyház sokkal inkább egy család, amelyben nincsenek alárendeltek és fölérendeltek, hanem szolgálattevők vannak. Testvérek élnek benne, ahol a szolga nem helyettesítheti Urát. Ez az Úr pedig maga Krisztus, akié az egyház. Ő az Úr szolgája, aki nem azért jött, hogy elveszítsen, hanem azért, hogy megmentsen minket. Megváltott bennünket bűneinkből és vállalta értünk a kereszthalált is. Váltságul adta magát sokakért. Az Atya akarata nyilvánult meg benne.
Kedves Testvérek! Böjt második vasárnapja felhívja a figyelmünket arra, hogy ha sokszor ügyetlenül, esetlenül is fordulunk Jézus felé, bármikor megtehetjük, leborulhatunk el. Zebedeus fiainak anyja is imádkozott fiaiért és jót akart nekik. Szükségünk van nekünk is erre a Krisztusra, akkor is, ha talán félreértjük őt, vagy nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mit szeretnénk. Ő az Úr szolgája, nem az én szolgám, nem a mi szolgánk, hanem Istené. Ő az Atya országát hozta el ebbe a világba, és szabadságot kínál nekünk. Olyan szabadságot, amely nem függ az elvárások sokaságától, a megszokásoktól, függő viszonyoktól. Aki Krisztust követi, új, mennyre nyílt rendben él. Ez a rend másfajta, mint amit a társadalomban tapasztalunk. Jézus is elhív embereket egyházába, hogy egymásnak szolgáljunk. Ő, Isten Fia, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát és engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2,7.8)
Neki adunk ma is hálát, hogy értünk is vállalta a megváltás szolgálatát, és engedelmes volt mindhalálig. Kérjük, hogy ébresszen bennünk hitet és engedelmességet, hűséget és jó reménységet, hogy kereszten elhordozott áldozata ne vesszen kárba, hanem üdvösségünk forrása legyen. Így kérjük Szentlelkét, hogy legyen és maradjon mivelünk, hogy méltón szolgáljuk őt és egymást a világban, az mi Urunkért és Megváltónkért, Jézus Krisztusért. Ámen.
Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus!
Áldunk Téged, hogy te jobban szeretsz minket önmagadnál, és váltságul adtad életedet a világért. Köszönjük ezt a számunkra felfoghatatlanul nagy áldozatot és szeretetet, amelyet csak hittel, kegyelemből tudunk elfogadni. Kérünk téged, Tégy minket is szabaddá önmagunktól, hogy ne keressük a magunk hasznát és dicsőségét, hanem szeretettel szolgáljunk egymásnak a te nevedért. Ámen.
