Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a gyülekezet Hetvened vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Péter első levelének 2. fejezetében, az 1. verstől az 5. versig, a következőképpen:

Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

különleges vasárnap a mai, illetve maga a böjtelő időszak, hiszen csak az evangélikus naptárban maradt meg hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja. Az úgynevezett böjtelő időszak kezdete az 5. századra tehető, amikor a vandálok ostromolni kezdték Rómát. A pápa böjtöt hirdetett, három hét volt még hátra a húsvéti időszakra felkészítő nagyböjtig. A keresztények három vasárnap bejárták Róma templomait, bűnbánati körmenetben. Az ostromlók húsvétra pedig elvonultak. Később a katolikus hagyományból kikerültek ezek a vasárnapok, de az evangélikusban megmaradtak. Bár sokszor ilyenkor tartják a farsangi időszakot, bálokat is, fontos tudatosítanunk, hogy nálunk, egyházunkban, ez egyben bűnbánati időszak is.

Napjainkban talán sokkal inkább befelé tudunk fordulni, hiszen a járványhelyzet miatt nem lehetséges, hogy a korábban megszokott életünket éljük. Ez a bűnbánati időszak felkészít bennünket, hogy a jövőre tekintsünk, és arra, aki jövőnk záloga: az Úr Jézus Krisztusra.

A felolvasott ige Péter apostol egyik levelében található, amelyben Péter római provinciában élő keresztényeknek üzen, nekik címzi levelét. Olyan közegben élő keresztényeknek, ahol a hellenizmus volt uralkodó és ott lettek Krisztus követőkké. Nem lehetett könnyű megmaradni ilyen körülmények között, a keresztényeknek bátorításra és kitartásra van szükségük. Emellett útmutatás Péter levele, amely arra a hitre biztat, amely önzetlen és őszinte, mint egy kisgyermek. Istent merjük gyermeki bizalommal megszólítani, rátekinteni. Szeretetben igyekezzünk rá hasonlítani, arra az Úrra, aki jót szeretne nekünk, embereknek. Növekedhetünk a hitben, fejlődhetünk, mint Isten gyermekei. A levél főként fiatal gyülekezeteket, újszülött keresztényeket szólít meg, akik útmutatásra szorulnak.

A levél első címzettje öt kis-ázsiai gyülekezet, akik Jézus Krisztusnak való engedelmességre vannak rendelve. Azonban az, hogy Jézus Krisztus vérével meghintett választottak, még nem jelenti azt, hogy nem kell növekedniük, hogy automatikusan kész tanítványokká lettek volna. Időre van szükségük, hogy olyan tanítványokká legyenek, akik tanúságot tudnak tenni az Úr Jézus Krisztusról. Péternek és tanítványainak is szüksége volt időre és a Feltámadottal való találkozásra. Ez az idő és odafigyelés azért szükséges, hogy el tudjon mélyülni a kapcsolatuk, hogy hitük és szeretetük növekedjen. Időre van szükségünk, akárcsak egy újszülöttnek, ahogyan az igében hallhattuk. Még nem kész, gondoskodásra és segítségre van szüksége, hogy növekedni tudjon. Ebben az értelemben fontos számunkra a lelki tej, a lelki táplálék. A gondozás, ápolás feladata a gyülekezethez tartozik, akiknek szintén felelősségük van abban, hogy a hit ne halványodjon el, hanem megerősödjön, egyáltalán megmaradjon.

Isten gyermekének tehát ugyanúgy növekednie kell, függetlenül attól, hogy hány éve ülünk a templompadban. A követésnek, gondoskodásnak és fejlődésnek pedig meg lesz a maga gyümölcse. Lelki cselekedet a az igazság iránti engedelmesség, a képmutatás nélküli testvérszeretet, és az agapé, az isteni megmentő szeretet, az agapé is. Az Úr jósága ez a lelki eledel, lelki táplálék, a tej fogalma erre irányul.

Egyik konfirmandus táborban említette az egyik részt vevő lány, hogy ők igazi tejet árulnak, nem olyat, mint amit sokszor a boltokban kapni, amelyek fel vannak hígítva. Mennyi minden fel van hígítva vízzel! Nemcsak a boltokban, az élelmiszerekben, de a mi életünkben is. Nem tudunk önmagunk erejéből jól cselekedni, de hittel, kegyelemből kérhetjük, hogy az Úr Lelke adjon nekünk erőt ahhoz, hogy mégsem csupán felhígult keresztyének, hanem a lelki tejre vágyakozó, lelki eledellel élő testvérek legyünk.

A mindenható Isten az ő egyszülött Fiát adta miértünk, mert ő nem akarta a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ő kegyelmével megszólít és elhív bennünket, mi pedig nyitott szívvel elfogadhatjuk őt. Azonban figyelnünk kell az ő hangjára, igéjére, a növekedésre, amelynek részesei lehetünk. Odafigyelhetünk egymásra ebben a közösségben is, ahová az Úr elhelyezett bennünket. Jézus Krisztusban utat nyitott nekünk az üdvösségre, a kérdés, hogy el tudunk-e határozni magunkat mellette? Ő elköteleződött mellettünk és Isten lehajolt benne hozzánk, egészen közel. Az Úr Jézus Krisztusban, aki vállalta értünk a szenvedést, a halált is. Az Ő Szentlelke kísérjen bennünket egész életünkben, hogy józanul tudjunk élni a világban, és rátekintve tudjunk készülni ebben a böjtelő, régi böjti időszakban. Adja az Úr, hogy őszintén tudjuk szeretni egymást, embertársainkat, Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus!

Te önmagadat adtad a világért, hogy életünk és boldogságunk legyen. Vonj minket magadhoz Szentlelkeddel, hogy egészen neked szenteljük önmagunkat, és neked szolgáljunk testünkkel, lelkünkkel, most és örökké. Ámen.