Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnapon az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mózes második könyvének 24. fejezetében, a 12. verstől a 18. versig, a következőképpen:
Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat. Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk! Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, mert az ÚR dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Hat napig borította azt felhő, majd a hetedik napon magához szólította Isten Mózest a felhő közepéből. Az ÚR dicsőségének látványát olyannak látták Izráel fiai, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán. Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
vízkereszt utolsó vasárnapjával a karácsonyi ünnepkör végéhez közeledünk és hamarosan belépünk a böjtelő időszakába, a húsvéti ünnepkörbe. Vízkereszt az egyház legősibb ünnepe és benne elénk tárul a földi és égi dicsőség közötti határvonal, amely a mai igében is megjelenik. Az Egyiptomból kiszabadult nép a Sínai-hegyhez ér, ahol Isten szövetséget ajánl népének. Láthatunk és elképzelhetünk égi jeleket, amelyek az Úr rejtett és dicsőséges megjelenését hirdetik: tűz jelenik meg a hegyen, földi fények és morajlás kíséri a találkozást. Felhő borította be a hegyet, majd az Úr magához rendelte Mózest és átadta neki a Tíz igét vagy Tízparancsolatot, amely az Istennel és emberekkel való viszonyukat, együttélésüket segíti. Az Úr akarata, törvénye jelenik meg benne, illetve az együttélés szabályai. A nép válasza pedig igen erre a szövetségre, ezekre a feltételekre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt ott a hegyen. A negyvenes szám az önmegtartóztatásnak, a böjtnek és a nélkülözésnek is a száma. Ez a felkészülés ideje, az az idő, ami után a törvényt be is kell tölteni. További próbatételek fognak következni. Emellett Mózes értesül a szent sátor és a papság intézményének tervéről is, ami szintén fontos szerepet játszik a nép életében.
Kedves Testvérek! Úgy gondolom, hogy két fontos mozzanatot emelhetünk ki a mai vasárnapra Isten igéjéből: egyrészt az Úr közelségét, a vele való találkozást, másrészt a törvényt, a parancsolatokat, amely az ember boldog együttélésének alapja. Az Úr egyszerre transzcendens és immanens, hiszen közel jön az emberhez, vannak, akik megtapasztalhatták dicsőségét, még ha színről-színre nem is láthatták, ugyanakkor távoli is, hiszen ember nem láthatja meg őt, csak amennyire kinyilatkoztatja magát életünkben. Azonban jól tudjuk, hogy Isten közel jött hozzánk Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember, közöttünk volt és átadta Isten szeretetét. Vízkereszt ünnepén, epifánia ünnepén az ő megjelenésére és a benne megjelenő Isten dicsőségére került hangsúly, ahogyan a mai napon is. Ő nem egy távoli, megfoghatatlan valaki. Ugyan mi már szemünkkel nem láthatjuk és nem hallhatjuk úgy őt, mint egykor a tanítványok, de nincs távol tőlünk. Keres bennünket és imádkozhatunk hozzá. Általa van utunk az Atyához is. Egyszerre tűnik távolinak, mégis egészen közellévő Úr, aki szeretetével kíván segíteni bennünket. A törvényt és a parancsolatokat ő töltötte be. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse. A törvény és az evangélium egyaránt fontos része életünknek. Még azok számára is, akik talán keresők vagy nem tartoznak semmilyen közösséghez. A törvényen keresztül mégis egy olyan tükörbe nyerünk bepillantást, amely rádöbbent arra, hogy egyedül képtelenek vagyunk betölteni azt. Isten irgalmára és Krisztus kegyelmére szorulunk mindannyian. Arra az Úrra, aki nem eltörölni, hanem megmenteni jött a bűnös embert.
A lekcióban hallottuk Jézus megdicsőülését. A tanítványoknak jó Jézus közelében lenni. A textusban a Tízparancsolattal és a nép várakozásával találkozunk, akik igent mondanak a szövetségre, Isten szeretetére, aki népévé választja őket. Isten ránk is igennel szavazott, az Úr Jézus Krisztusban. Mi is tanítványok lehetünk, akik Krisztushoz tartoznak, akik igent mondanak az ő megkeresésére. Mi is népe lehetünk, Krisztus egyházának tagja. Istent imádhatjuk, ami a keresztyén ember egyik kiváltsága. Isten népe között lakott, Izraelnek olyan szent helynek kellett lennie, ahol az Isten lakhat. Más nép nem mondhatta el magáról, hogy velük él az Istenük.
A mi életünkben ugyanígy jelentősége van annak, hogy meg tud-e szállni az Úr, hogy hagyunk-e helyet Jézusnak életünkben. Isten olyan embereket keres, akik lélekben és igazságban tudják szolgálni őt. Hitéletünk is egyfajta formálódáson esik át, egyfajta fejlődés mutatkozik meg benne, amikor Istennel való kapcsolatunkról beszélünk. Növekednünk kell az Úrral való tapasztalatunkban. A mai ige ebben is beszédes, hiszen az embereknek a hegy lábánál kellett várakozniuk az Úr szavára, Mózes, Áron, Nádáb és Abihú a hetven vénnel együtt közelebb mehettek, hogy találkozzanak az Úrral, de azután Mózes és Józsué mehetett még feljebb. Végül Mózes volt az, aki még ennél is tovább, még feljebb mehetett és láthatta Isten dicsőségét.
Kedves Testvérek! Mi nem egy távoli, mennydörgő hegyhez közelíthetünk, nem egy távoli, ijesztő helyre hív az Úr, hanem az ő házába, az Úr Jézus Krisztusért. Ő megmutatta nekünk szeretetét és dicsőségét Krisztusban. Az ő keresztjében rejtette el az Úr szeretetének mélységét, hogy őt kövessük önfeláldozó szeretettel. Őbenne részesülhetünk az örök élet dicsőségében. Hálát adunk mennyei Atyánknak ezért a szeretetért. Adja az Úr Szentlelkét, hogy meg ne tévesszen bennünket Jézus szolgai formája, hanem benne Isten emberszeretetének jelét lássuk: őt lássuk és őt kövessük, és őt dicsőítsük meg szolgáló szeretetünkkel. Ámen.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus!
Te ismered szívünket, és tudod, milyen nehezen tűrjük, hogy nem látásban, hanem hitben kell járnunk. Hiszünk, Urunk, de légy segítségünkre, amikor hitetlenkedünk, és csak annyit mutass meg erődből, hogy már most eljussunk a hit bizonyosságára, egykor pedig örök dicsőséged látására. Ámen.
