Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet a mai vasárnapra, az egyházi esztendő utolsó előtti (Reménység) vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Jelenések könyvének 22. fejezetében, a 12. verstől a 14. versig, a következőképpen:
Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a mai vasárnap látjuk, hogy az oltár szépen fel van díszítve, hiszen gyülekezetünkben hagyományosan ilyenkor tartjuk az aratási hálaadó istentiszteletet. Hálát adunk az Úrnak minden jótéteményéért, a mindennapi kenyérért, amellyel táplál minket. Gondoskodik testünkről és lelkünkről egyaránt. A teremtett világ kincseiért köszönettel fordulunk felé, és megköszönve azt, hogy van és volt mit ennünk, hogy voltak mellettünk olyan emberek, akik segítettek, felemeltek lelkileg bennünket, és hálát adunk az Úr Jézus Krisztusban kapott örömhírért is.
A mai vasárnap, amellett, hogy hálaadó alkalom, Reménység vasárnapja, az egyházi esztendő végén járunk, az utolsó három vasárnapnak egyike, szám szerint a második. Nem Krisztus ünnep, de mégis Krisztusra mutat. Múlt vasárnap, ítélet vasárnapján is a Jelenések könyve alapján szólt hozzánk Isten igéje, amikor az előrement boldogságára és a halálra tekintettünk: „Boldogok, akik az Úrban halnak meg…” Reménység vasárnapján újra megelevenedik előttünk az Úr eljövetele és az Krisztusban bízók reménysége: az örök életet a Bárány szent vére által nyerhetjük el, ő mossa tisztára életünket, egyedül ő jogosít fel a dicsőségre. Általa van jogunk az Élet fájához, őbenne válik újra harmonikussá az Istennel való kapcsolatunk, amely a bűneset következtében megromlott, megváltozott. Krisztus által az Úr kaput nyit az üdvösségre a benne bízóknak. „Boldogok, akik megmossák ruhájukat…” Lelkünk és életünk Jézus Krisztus segítségével válik újra tisztává, vele kezdhetünk új oldalt. Nem lennénk képesek saját erőnkből megállni az Úr előtt, de őbenne megújulhatunk. A törvény munkája önmagában nem elég, a parancsolatok betartása egy dolog. Nem tagadhatjuk, hogy Krisztusra van szükségünk, az ő szeretete nyit új ajtót egy egészen más, új életre.
Kedves Testvérek! Kegyelemből élünk. Egy ismerősöm mesélte azt a velük megtörtént eseményt, hogy egy alkalommal nem jutott étel az asztalukra, és három gyerekkel együtt várták, hogy valami történjen. Megszámolták a maradék pénzüket, megnézték, hogy mennyi ennivaló van még, amelyet be lehet valahogyan osztani. Sokat gondolkodtak, előkészítették az asztalt, mire megszólalt a csengő és kinéztek az ablakon. Az egyik bibliaórás néni készített nekik ebédet, mégpedig olyan gazdagon, hogy mindenkinek bőségesen jutott belőle, a szülőknek és a három gyereknek is. Váratlan volt az asszony megjelenése, de az Úr gondoskodott róluk ilyen formában is. Azt élhették át, hogy az Úr elhív embereket közénk, hogy valamilyen módon gondoskodik testi-lelki szükségleteinkről. Az aratási hálaadásra gondolva, látjuk, hogy neki köszönhetünk mindent, aki bennünket is meglátogat szeretetével. Krisztusra és az örök életre nézve pedig egyértelművé válik, hogy az ő megjelenése kegyelem és segítség az embernek. Isten gondoskodott és gondoskodik rólunk általa, hogy ne éhezzünk az ő szeretetére, hanem érezzük az életünkbe ajtót nyitó Krisztust. A mai vasárnap bevezető igéje megerősíti az elhangzottakat és a Bárány áldozata által adatott örömhírt: „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amely Jézus Krisztus megjelenésekor adatik nektek.” (1Pt 1,13)
A Krisztusban reménykedőknek örömhír az ő megjelenése. Lehet váratlan, de mindenképpen örömre ad okot, ahogyan a családnak a bibliaórás asszony megjelenése. A Jelenések könyvében olvasunk arról is, hogy nem mindenki nyeri el az örök élet koronáját, nem mindenki megy be azon a kapun, amely az Úr közelébe visz. Két út áll előttünk: akik a Bárány vére által új életben járnak, és akik kívül rekednek. „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jel 22,14-15) Jerikóban a kémek a városfalon ereszkednek le, mert idegenek, nincs joguk használni a kaput. Akik megtisztulnak a Bárány vérétől, azok polgárjogot nyernek a belépésre. Az élet fájához is mehetnek, azaz a bűnbeesés következménye is okafogyottá vált a kereszt miatt. Isten népe az új teremtettségben már jövevénynek számít.
Kedves Testvérek! Ki nekünk Jézus? Vajon hálát adtunk-e, köszönetet mondtunk-e az Úrnak mindazért, amellyel meglátogatott bennünket ebben az évben is? A vírushelyzetben talán nélkülöznünk is kellett, talán többen elvesztették munkahelyüket, vagy ideiglenesen otthon kellett maradniuk, netán segíteni kellett nekik, hogy a mindennapi kenyeret, az élelmiszert elvigyék hozzájuk. Ismét nehéz helyzetben vagyunk, különleges és számunkra idegen helyzetben. Az állandóan változó világban nem találjuk a helyünket. Nem könnyű elfogadni azt sem, hogy nem látogathatjuk meg egymást, hogy a személyes találkozásokra csak a vírusvédelmi szabályok betartásával, fokozottan ügyelve kerülhet sor. Az egész emberiség története során eljutott odáig, hogy egocentrikussá váltunk, az én, van a középpontban és nehéz levetkőznünk ezt. Azonban a mai igénk is arra biztat, hogy legyünk Kriszto-centrikusak. Mert ebben az állandóan változó világban ott van a reménység: maga az Úr Jézus Krisztus, aki meghalt és feltámadt, hogy Ura legyen mindeneknek. Ő a világ világossága, s a sötétségben, amely körülvesz minket, az ő világosságának kell ragyognia. Mi is csak homályos tükörként tudjuk visszaverni a fényét, de tudjuk, hogy ő munkálkodik közöttünk. Őt kérjük a mai napon, hogy egyesítsen minket országában, hogy egymást ne vessük meg, és egymást ne botránkoztassuk meg, hanem minden időben neki szolgáljunk, és egymásnak segítsünk, mert mindannyian az Úréi vagyunk, most és mindörökkön-örökké. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk!
Te, aki személyválogatás nélkül és igazságosan ítélsz: tégy minket bölccsé, hogy megértsük az idők jeleit, és megbéküljünk veled és embertársainkkal. Köszönjük, hogy te nap, mint nap megszólítasz bennünket Fiad által, és hálát adunk neked azért is, hogy táplálsz minket igéddel, lelki és testi eledellel. Kérünk Téged, hogy amíg van időnk a te kegyelmedből, éljünk a te akaratod szerint, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
