Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet a mai vasárnapra, Ítélet vasárnapjára az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Jelenések könyvének 14. fejezetében, a 12. és 13. versben, a következőképpen:
Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
az egyházi esztendő végéhez közeledve elérkeztünk az utolsó három vasárnaphoz, amely eszkatologikus tartalommal bír. Az első ezek közül a mai vasárnap, ítélet vasárnapja. Bár ítéletről hallunk, amelyet senki sem kerülhet el, megjelenik a mai igében a reménység. Olvassuk az igében, hogy „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva.” Az ünnep evangéliuma a pusztulásban, az ítéletben megjelenő reménységet hangsúlyozza.
Az ítélet eljön és mindenki részesedik benne, az Isten népe még az ítéletben is megőriztetik, de az emberiség többi részét ítélet sújtja. A textust megelőző szakaszokban olvasunk arról, hogy három angyal készíti elő az ítéletet. Közöttük megjelenik az Emberfia, aki a mennyei uralkodó és bíró. Mindenki felé, a gyülekezetek felé szól a felhívás, hogy maradjanak meg hűségben. A boldogok azok, akiknek ugyan el kell szenvedniük a halált meggyőződésük miatt, de nem kell végigélniük a pusztulás, az ítélet idejét, hanem úgymond már el vannak rejtve Istennél. Hűségük és állhatatosságuk miatt kegyelemre találhatnak Isten előtt. Az igeszakasz elejét tehát még a harmadik angyal mondja. A szentek állhatatossága kontrasztban áll a fenevad és képmásának imádóival. Büntetés vár a fenevad-hívekre, akikkel szemben itt vannak azok, akik nem hódoltak be, és hűségesen megtartják Isten parancsát.
Ezután a 14. verstől az Emberfiáról olvasunk, aki ítéletet tart a világ felett. Látjuk itt az aratás és a szőlőpréselés képeit, amelyek szintén az ítéletre utalnak. A végítélet az egész világra kiterjed, de a győztesek énekelni fognak, akik a nehézség, nyomorúság idején is ellenálltak a fenevad csábításának és elszenvedték ezért a halált.
Kedves Testvérek! Isten ítélete ígéretet és reménységet hordoz. Nehezen tudjuk megragadni és megérteni azokat a mondatokat, amelyekről a mai textusban hallottunk. Hogyan lehet boldog a halál? Ellentmondásosnak tűnik, hiszen számunkra a halál és a végítélet ijesztő, megsemmisítő eseménynek tűnik. Valami véget ér és lezárul. Nehéz elengedni azokat, akik közel álltak hozzánk, és akiktől el kellett búcsúznunk. A mai ennek ellenére mégis boldog halálról, reményteljes ítéletről szerzünk tudomást. Hiszen egy új kezdetről van itt szó. Egy új lehetőségről, az örök élet ajándékáról. Arról, hogy az Úr gyermekei miatt lerövidül az ítélet, az ítéletben ott van a kegyelem, és egyben a lehetőség, amellyel a mában élhetünk: még van időnk az Úr Jézus Krisztushoz térni. Egyszerre látjuk magunk előtt a jelent és a jövőt. Már a jelenben Krisztushoz tartozhatunk, aki megváltott minket. Kegyelmi időszakban élünk, amikor még tudunk változtatni életünkön. Amikor még alkalmunk van arra, hogy felismerjük az Úr Jézus Krisztust. Azt a Jézust, aki megtörte a halál hatalmát. Aki miatt együtt mondhatjuk, hogy boldogok a halottak. A boldogságot egészen más összefüggésben használjuk a mindennapokban, ami rövid idejű dolog. Életünk útján talán megpróbálunk hallgatni a hívó szóra és az Úrral élni életünket. Az, hogy az Úrban halunk meg, adja az ígéretet. Isten ajándéka ez a boldogság, az Úrban halni meg.
Ítélet vasárnapján megfogalmazhatjuk azt is, hogy minden nehézség ellenére szeretnénk, ha Isten akarata érvényesülne a világban. Sokszor nem értük, hogy mi, miért történik, és miért kellett így történnie? Sokszor elbizonytalanodunk hitünkben a hallottak, látottak alapján. Azonban a mai ünnep arra hívja fel figyelmünket, hogy az Úristen jelen van a világban. Olykor bezár egy ajtót, majd megnyit egy újat. Munkálkodik közöttünk, akkor is, ha ennek jelenit időnként megkérdőjelezzük vagy nem tudjuk, nem akarjuk elfogadni. Ő tart meg minket, amikor a fájdalommal és szomorú szívvel szólítjuk meg őt. Ő van mellettünk, amikor az ítéletre tekintve imádkozunk egymásért.
Hisszük, hogy van folytatás. Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, aki megtörte a halál erejét és feltámadt megigazulásunkra. Őbenne van a „tovább”, ő az út az Atyához, ő szerzett nekünk örök életet. Benne van vigasztalásunk és reménységünk. Van tovább, de a fő kérdés, hogy elhisszük-e ezt az utat? Bele tudunk-e kapaszkodni az Úr kinyújtott, segítő kezébe?
Kedves Testvérek! Az utóbbi időben sokat beszélgettünk arról, hogy 2020 nem könnyű év. Nemcsak a vírushelyzet nehezíti meg életünket, hanem terrortámadások, az utóbbi időszakban történt és még előttünk álló temetések, nemrég volt halottak napja, illetve hetek óta vannak gyülekezetünkben megemlékezések. Van bennünk egyfajta félelem, egyfajta frusztráció, mert minden olyan bizonytalan. Talán jobban érezzük az ember törékenységét és tökéletlenségét az utóbbi időben. Átéljük azt, amit jelen idejű eszkatológiának hívünk, miszerint az üdvösség és ítélet már most történik. Látjuk ezt a természet pusztulásában, az ember szenvedésében. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy van kihez fordulnunk és van megoldás: lelkünknek gyógyír maga Jézus Krisztus, aki azt szeretné, hogy hozzá tartozzunk, hogy legyen reménységünk őbenne. Ő nem nélkülünk, tétlenül nézi a mi szenvedésünket, hanem ott van velünk és szeretetével akarja megváltoztatni életünket. Ítélet vasárnapja előtérbe hozza azt, amiről keveset beszélünk: Meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt! Azonban az ítélet nem csupán félelmet kelt, hanem öröm a keresztény ember számára.
János a Jelenések könyvével buzdítani akarja a keresztényeket a nehéz időkben való megmaradásra és kitartásra. Nekünk is szükségünk van erre a biztatásra, és az Úr Jézus Krisztusban kapott evangéliumra, hiszen ő megmaradásunk záloga. János nem történelmi eseményeket akar pontosan megfogalmazni, hanem teológiai látásmóddal szemléli az eseményeket és a történelmet. Erőt ad a nehézségeket megélő keresztényeknek, hogy tartsanak ki az Úr Jézus Krisztusért. Mert Krisztus egyszer és mindenkorra megváltott minket. Ez az örömhír erősít meg minket napjainkban is, amikor megannyi elképzelhetetlen, új helyzettel találjuk szembe magunkat. Azonban Jézus változatlan. Biztat és megnyugtat. Ő, aki tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk!
Hálát adunk Neked, Istenünk, hogy elhívtál minket az örök életre. Tudjuk, hogy a Te kezedben van életünk. Teremts újjá élő reménységre, hogy el ne forduljunk tőled nehézségeink miatt, és meg ne tántorodjunk a kísértések között. Adj szívünkbe igaz félelmet, hogy eljövendő ítéletedben megálljunk. Békéltess meg minket önmagaddal Jézus Krisztus által, hogy felebarátainkkal és megbékéljünk és az üdvösség részesei legyünk az ő érdeméért. Add, hogy bátran harcoljuk meg a hit harcát, és végül elnyerjük az örök élet koronáját, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
