Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mózes ötödik könyvének 30. fejezetében, a 16. verstől a 20. versig, a következőképpen:
Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
életünk döntések sorozata. Szeretünk dönteni arról, hogy a szabadidőnket hol és kivel töltjük el, szeretjük kiválasztani a számunkra legjobb élelmiszert a boltban, ha megtehetjük, döntünk egy munkahely mellett vagy éppen másikat választunk, és döntünk akkor is, amikor házasságot szeretnénk kötni életünk párjával, vagy továbbtanulásról van szó a családban. De szeretünk vallásunkról is dönteni, hogy melyik felekezethez tartozzunk, esetleg kicsit körülnézünk érdekesebbnek tűnő lehetőségek között. Szeretünk dönteni, még ha nem is minden esetben könnyű egy-egy döntés. Életünkben mégis vannak olyan események, amelyekről valójában nem mi döntünk, amelybe beleszületünk: elég arra gondolni pl., hogy nem mi döntünk arról, hogy melyik országba, hova, és milyen családba születünk. Az időjárásról sem tudunk rendelkezni, habár ma már különböző eszközökkel próbálkozunk azt befolyásolni. Életünk számos pontján csak, mondjuk így, sodródunk az eseményekkel. A mai igében a választott nép áll döntés előtt, azok, akik éppen ott állnak az ígéret földje kapujánál, és az Úr emlékezteti őket egy fontos dologra. Fontos döntésre, amely döntés nem mi tőlünk, nem az emberektől származik, hanem magától Istentől: Ő döntött mellettük és elkísérte őket. Megmaradásuk záloga az Úrban való bizalom, a hozzá való hűség, a neki való engedelmeskedés. De az ember is választás előtt áll: az életet vagy a halált választja. Isten elköteleződött mellettük saját akaratából, de ugyanezt várja a néptől, hogy sokáig élhessenek azon a földön, amelyre elvezette őket. Mindössze azt kéri, hogy figyeljenek rá, hogy hallgassanak szavára. Isten döntött az ember mellett, de az embernek is el kell köteleződnie Isten mellett. Ahogyan a választott nép életében, a mai igében látjuk ezt a figyelmeztetést és elköteleződésre való buzdítást, hasonlóképpen látjuk ezt a mi életünkben, az Úr Jézus Krisztus által. Isten mellettünk döntött, amikor Jézus Krisztusban új életet ajándékozott nekünk. Az már csak rajtunk múlik, hogy odafigyelünk-e erre a hívó szóra, és észrevesszük-e életünkben a minket is megszólító Krisztust. Az Úrnak terve volt népével és terve van velünk. Azonban nekünk is hittel, kegyelemből el kell tudnunk fogadni azt, hogy ő velünk szeretne lenni, részesen akar lenni életünknek.
Nem véletlenül használtam az odafigyelés és engedelmesség szót. A textusban érdekesnek találhatjuk és pontosíthatjuk, hogy miért és hogyan szerepel az engedelmeskedni szó a 17. versben. Így olvassuk: „Ha elfordul a szíved és nem engedelmeskedsz”. A kommentárok szerint itt inkább az odafigyelés, ráhagyatkozás, ráfigyelés szó lenne helyes. Az engedelmeskedni szó olyan, mintha azt üzenné, hogy meg kell hunyászkodni, hogy félelemmel vagyunk valaki iránt. Istennel szemben ez jogos is lenne, de a Vele való bizalmas kapcsolatot talán jobban kifejezi a ráfigyelés, odafigyelés szó. Nemcsak egyszerűen parancsot kell teljesítenünk, mert félünk a következményektől, hanem Isten szeretettel szólítja meg népét és arra kéri őket, hogy figyeljenek rá, hogy boldogan és sokáig élhessenek azon a földön. Bízzanak benne. Egészen más bizalommal lenni valaki iránt, és egészen más valakinek engedelmeskedni. Az Úr Jézus Krisztusban látjuk, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Az Úr az Isten, aki akaratát mégis szeretetével szeretné érvényesíteni életünkben. Lehajolt és lehajol hozzánk Krisztusban, mert mi nem tudnánk felemelkedni hozzá, de fontosak vagyunk számára. Mi is az ő népe és nyája vagyunk. Jézusban pedig megmutatta végtelen szeretetét, amikor bűneink miatt halálra adta őt. Jézus feltámadt megigazulásunkra, mert mi nem tudjuk jónak sem mutatni magunkat Isten előtt, de őbenne örök életünk és üdvösségünk lehet. Engedelmeskedni tehát ebben az esetben azt jelenti, hogy szeretettel bízni az Úrban, aki nem hagyta el népét, nem hagyott el bennünket, szeretetének jeleit láthatjuk személyes életünkben, a nehézségekben és örömökben egyaránt.
Mózes ötödik könyvének 30. fejezete ellentétpárokat használ, áldásról és átokról beszél. Aki az Úrra helyezi alapját és ráhagyatkozik, annak áldás lesz élete, akinek szíve elfordul tőle és más isteneket, bálványokat tisztel, annak átokban lesz része. Élet és halál alapja ez, ahogyan a nép életében, úgy a mában is. Jézus Krisztusban életünk lehet, aki az egyetlen közbenjáró az Atyához. A mai vasárnappal fordulóponthoz értünk az egyházi esztendőben, hiszen Isten megtartó igéjéről az örök élet felé irányul tekintetünk. Élet és halál kérdése nem csupán földi életünkre és megmaradásunkra vonatkozik, hanem azon is túlmutat. Az egyházi esztendő vége felé közeledünk így nagyon is aktuálisak ezek az igék. A mai vasárnap témája figyelmeztet bennünket arra, hogy életünket elhívásunkhoz méltóan, szeretetben éljük. Ráhagyatkozunk, odafigyelünk Istenre, aki elé nap, mint nap vihetjük megannyi kérdésünket, kételyünket, problémáinkat. Hisszük, hogy ő meghallgat bennünket. Imádkozunk azért, hogy a el tudjuk fogadni az Úr válaszát, és hogy meg tudjuk érteni parancsolatát, amely a szeretet. Jézus Krisztusban ő megmutatta irántunk érzett szeretetét. Őbenne, aki mindennek Ura, mégis szolgálni jött közénk, és saját testével, vérével építi egyházunkat. Az Úr adja, hogy Jézus példáját kövessük egész életünkkel, és minden nap rá tekintsünk, és a tőle kapott szeretettel szolgáljunk, Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért. Ámen.
Imádkozunk!
Drága mennyei Atyánk!
Köszönjük Neked, hogy elhívtál ebbe a közösségbe, ebbe a gyülekezetbe. Hálát adunk Neked, hogy népedhez tartozhatunk. Kérünk, tarts meg minket kegyelmesen, te, aki Jézus Krisztusban nemcsak a szeretet parancsát adtad nekünk, hanem legnagyobb példáját is: gyújts szívünkben hozzá ragaszkodó szeretetet, parancsolatai iránt engedelmességet és odafigyelést, hogy képmutatás nélküli szeretetünkről az ő tanítványaira ismerjen bennünk a világ, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
