Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Máté evangéliumának 13. fejezetében, a 18. verstől a 23. versig, a következőképpen:
Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a felolvasott oltár előtti igénk lectio continua, azaz a múlt heti istentiszteletre kijelölt oltári előtti igénk folytatása. Múlt vasárnap, szentháromság ünnepe után 14. vasárnap a Lélek megelevenítő munkájáról hallottunk, és a mai vasárnap, kapcsolódva ehhez, szolgálatunk és életünk alapjára, az Úr igéjére, és Jézus Krisztusra tekintünk. Szolgálatunk nem lenne gyümölcstermő az Úr igéje és Krisztus evangéliuma nélkül. Azonban a cselekvő hit nem tőlünk származik, hanem Istentől kapjuk kegyelemből, és általa lehetünk cselekvő, kitartó, az igét befogadó tanítványokká, amelyről a magvető példázata is beszél. Az Atya bőven árasztja az igét, hogy mindenhová eljusson, azonban el kell tudnunk fogadni, be kell engednünk szívünkbe, hogy valóban, ne csak ideiglenesen, hanem örökké meg tudjon gyökerezni bennünk. A mai vasárnapra kijelölt oltár előtti ige ismét kapcsolódik a textushoz, amelyben Jézus a magvető példázatával fordul tanítványai felé. Mindkét igében megjelenik a magvetés, aratás, illetve terméshozás, vagy éppen a terméketlenség. Hiszen csak az tud jó termést hozni, aki jó földbe esik, és aki jót vet, jót is arat. Röviden összefoglalhatnánk úgy is a két igeszakasz mondanivalóját, ahogyan ismerjük is: „Ki mint vet, úgy arat!” Azonban a lekció és a textus más összefüggésekre is rámutat: míg a lekció inkább az ember tevékenységét mutatja be és hívja fel figyelmünket a jó cselekvésére, addig a textus arra az Úrra mutat rá, akitől a hitet és magát az igét kapjuk. Az Úr az, aki elveti a magot, aki oda is bőségesen vet, ahol nem valószínű, hogy lesz termés, de ő mégis megteszi, és ott is gyűjt, ahová nem szórt.
Máté evangéliumában öt beszédgyűjteményt találunk. A mai példázat a harmadiknak a része, amelyben hét parabola található, és amelyek a mennyek országáról szólnak. A mai példázat helyszíne a Galilei-tenger partja, ahol Jézus a sokasághoz, azután tanítványaihoz szól. Azon a területen szokás volt vetés után szántani, így abba a földbe is jutott mag, amelyet korábban önkényesen tapostak ki, és amelyet szántással visszanyert a szántóvető. A köveket nem igazán lehetett észrevenni, illetve olyan tövises gaz volt azon a vidéken, amely szinte kiirthatatlannak számított. Jézus egy ilyen helyzetben és területen szól az emberekhez, tanítványokhoz. Üzenetének fő mondanivalója Isten országa, annak megértése és felismerése. Isten országa Isten Igéjének a hirdetésével kezdődik, azzal, hogy elvetik a magot az emberek szívébe. Isten igéjének megértéséhez tanítványnak kell lennünk és hit által felismerést, megértést kaphatunk. Isten Lelke által érthetjük meg mindazt, amit üzen nekünk, és felismerhetjük az Úr akaratát, hogy igéje gyökeret verjen szívünkben, és abban megmaradva gyümölcsöket teremjünk.
Ha a Lélek által élünk, akkor úgy élünk, ahogyan az oltár előtti igében hallottuk. Szelíd szóval segítünk a másiknak és igyekszünk egymás testvéreiként szolgálni. Mindezt megelőzi az, amit a textusban hallhattunk: vannak, akik hallgatják Isten igéjét, de nem értik és a gonosz elragadja szívükből. A köves föld azokra utal, akikből hiányzik az önmegtagadás, az elköteleződés, engedelmesség, kereszthordozás. Nehéz saját erőnkből ezeket elérni, de a félelem, hogy továbblépjünk, nem engedi mélyre meggyökerezni Isten igéjét, és amikor valami nehézséggel kell szembenéznünk, elbukunk.
A fojtó tövisek talán hasonló az előzőhöz, amikor a meggyökerezett igét valami elfojtja, megfojtja bennünk. A világ gondja, annak nehézségei, netán valami más, ami fontosabbá válik Isten szereteténél, üzeneténél. Ami eltávolít az Úrtól és testvéreimtől. Az a mag, amelyik pedig jó földbe esik, az, aki hallja és érti az igét, amely sokszoros termést hoz.
Különböző talaj van a mi szívünkben. Isten igéje önvizsgálatra indít bennünket. Nem baj, ha valamelyikre ráismerünk, és nem baj, ha nem érezzük azt, hogy a jó földhöz tartozunk. Jézus Krisztusban felismerhetjük, hogy eddig melyik volt igazán jellemző ránk, és egyúttal kérhetünk tőle erőt, hogy képesek legyünk ezen változtatni, ha változtatni kell. Bízunk az Úr kegyelmében, hogy kegyelemből, hit által újból megszólít és megújít bennünket. Hitünknek gyümölcsei pedig mindazok lehetnek, amelyekről múlt vasárnap is szó esett: jóság, szívesség, engedelmesség, szelídség, öröm és önmegtartóztatás. Egymás terhét hordozhatjuk, betöltve az Úr törvényét. Mert az ige törvény és evangélium, és ennek befogadásáról van szó. A jó föld azért jó, mert befogadja a magot, hiszen megváltott szíve van, az Atya iránt bizalommal teli. Isten szavát értékesnek, fontosnak tartja. Ez pedig csak Isten Lelke által történhet, és így lesz abból jó eredmény, termény, gyümölcs.
Kedves Testvérek! A mai vasárnap témája, hogy Senki sem szolgálhat két úrnak! Talán napjainkban az egyik legnagyobb veszély, hogy mindenhez igyekeznek odacsábítani minket. Erre képzett szakembereket alkalmaznak, akik azon dolgoznak, hogy egy-egy dolgot már-már imádjunk, ahhoz ragaszkodjunk, mindig jusson eszünkbe és abból vegyünk. Az élet gondjai és csábításai sokszor elterelik figyelmünket egymásról és elterelik Isten igéjéről. Arról az Úrról, aki mondhatni, pazarlóan szórja igéjét, és ott is arat, ahova nem is szórt, mert fontosak vagyunk neki. Ő úgy szerette a világot, hogy Jézus Krisztusban megváltót küldött nekünk, hogy életünk és üdvösségünk legyen.
Ő jól ismeri gyengeségeinket, hogy szívünk ragaszkodik a földi javakhoz, pedig üdvözülni is szeretnénk és az Úr közelében érezni magunkat. Nehéz megszabadulni az anyagi javak szeretetétől, amelyek ugyan szükségesek, de néha nagyobb szerepet töltenek be életünkben, mint amennyit valójában érnek. Nehéz sokszor megnyugodnunk, amikor nem várt eseményekkel találkozunk. Időnként elveszítjük a józan ítélőképességünket, miközben próbálunk valamiféle egyensúlyt fenntartani életünkben. Azonban szívünket nem oszthatjuk meg Krisztus követésében: teljes életünkkel követnünk kell őt. Az Istentől kapott javakkal megtanulhatunk jól bánni, hogy valóban örömmel szolgáljunk egymásnak. Jézus Krisztusért, aki mindent odaadott értünk, és aki életünk és üdvösségünk. Ámen.
Imádkozzunk! Drága mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy te napról-napra gondoskodsz rólunk. Köszönjük igédet, és hogy te azt akarod, hogy hozzád tartozó tanítványok legyünk. Áldott légy azért, hogy nekünk adtad szent Fiad evangéliumát, az örökké való kincset is. Óvj meg minket a múló kincsek kísértéseitől, az anyagiasságtól és az aggodalmaskodástól. Szentlelkeddel élessz bennünk hitet és szeretetet, áldozatkészséget és megelégedést. Ámen.
