Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelében, a 8. fejezet 1. versének „b” részétől a 13. versig, a következőképpen:
„...az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.” Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az utóbbi időkben egyre több figyelmet kell szentelnünk annak, hogy ki vegetáriánus, vegán vagy glutén, laktózérzékeny, netán több egyszerre. Nemrég egyik rokonunk esküvőjére készültünk, és ezen az esküvőn is pontosan meg kellett szervezni, hogy a különböző ételérzékenységgel élők nekik megfelelő menüt fogyaszthassanak el. Persze, hallottunk arról, hogy valakik nem betegség, érzékenység, allergia miatt, hanem úgymond divatból, vagy életmódváltás következtében változtatják meg étkezési szokásaikat. Újabban az is szóba kerül, hogy a környezetvédelemhez úgy tudunk hozzájárulni, ha minél kevesebb húst eszünk, ezzel pedig magunkkal is jót teszünk. Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem szabadna amúgy sem megennünk a húst, mivel az állatok is érző lények, s ezek az emberek erre hivatkozva nem is fogyasztják azt. Többféle nézetet érdemes elolvasni, azoknak utánajárni, hogy pontosan milyen okok állnak ezeknek a fogyasztási szokásoknak a hátterében. De a mai vasárnap a fő kérdésünk, hogy vajon miről beszél Pál, amikor bálványáldozati húsról szól? Mit akar Pál az ismerettel és a húsfogyasztással mondani, miért is olyan fontosak ezek a mondatok, Isten igéje az Úrral való kapcsolatunkra nézve?
Az ókorban minden állat levágása egyfajta áldozatnak is számított. Az állatnak egyes részeit oltáron elégették, feláldozták. A többi részt általában elfogyasztották. Felmerült a kérdés, hogy ezt a húst, ami az állat többi, megmaradt része volt, fogyaszthatják-e a keresztények? Először úgy kerül szóba a templomban szabad-e ilyen étkezésen részt venni, majd később már azt olvassuk, hogy általánosságban kerül elő ez a kérdés. Látnunk kell, hogy a gyülekezet összetétele vegyes volt származásukat tekintve. Akik Izraelből származtak, azok számára minden pogány áldozat tisztátalannak számított és nem akartak ilyen húsból enni, de voltak görög származásúak is, akik szintén tartottak az áldozati hústól. Velük szemben felszólaltak a „szabadok”, akik úgy gondolták, hogy mivel tudják, hogy ez csak egyszerű hús, ezért bátran elfogadhatják, hiszen van róla ismeretük, hogy pogány isten nem létezik, így számukra nem ugyanaz a jelentése annak a húsnak.
Pál apostolhoz fordulnak, aki óva int attól, hogy megbotránkoztassák egymást, illetve azzal, hogy elbizakodottak legyenek. Alapvetően tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete, ezt le is írja Pál. Nyugodtan ehetnek húst, de Pál felhívja a figyelmüket arra, hogy az ismeret ne vezessen elbizakodottsághoz. Ne legyenek lenézők másokkal szemben. Nem feltétlenül kell mindenre kész válaszunknak lennie, és ne akarjanak minden lényegtelennek tűnő kérdést elsődlegessé tenni. A keresztények tudják, hogy egy Isten van, és ezen nem változtat a húsevés. Emellett az apostol azt az üzenetet is megfogalmazza, hogy az igazi ismeretet Isten Lelke adja, és az ő titkai mi nem tudjuk kikutatni. Az, hogy kinek, hogyan adja ajándékba Szentlelkét, az csak is rajta múlik, Istenen múlik. Az ismerettel pedig nem lehet Isten előtt jobbnak mutatni magunkat. Egyedül mentő szeretetében bízhatunk, amit adatott nekünk Jézus Krisztus által. Ne vezessünk félre senkit, és arra is tekintettel kell lennünk, hogy előfordulhat olyan, amit mi ismerettel teszünk, de a másik embernek az bűnt, megbotránkozást jelent. Pál szerint ne kényszerítsük egymást erre vagy arra, hanem szeretettel forduljunk a másik felé. Ez a szeretet azonban más, mint amivel napjainkban sokszor csak dobálózunk: az igazi szeretet az, hogy képes vagyok lemondani valamiről, akár arról, hogy korlátozzam a másikat, vagy hogy olyat tegyek, amivel megbotránkoztathatom, amivel megbánthatom. Korlátozzuk a saját szabadságunkat, ahogyan az Atya tette, amikor hagyta, hogy Krisztus meghaljon a kereszten.
Pál tehát azok ellen szólal fel, akikkel ugyan egyetért, de magukat másoknál különbnek tartják. Amit pedig tanácsol nekik, azt ma úgy mondanánk, hogy tapintatosnak lenni valakivel. De itt még ennél is többször van szó, hiszen azért tapintatos, mert alárendeli magát a szeretetnek. A szeretet épít. Az ismeret megvilágít sok mindent, de a szeretet, és az Istenbe vetett bizalom építi a közösséget. Isten szeretete valóssággá lesz Jézus Krisztusban, és azt várja el Pál a közösség Isten dolgaiban járatosabb tagjaitól, hogy legyenek odafigyelőbbek, őbennük látja a megoldást a problémára. Emellett figyelmeztetni kell őket, hogy minden olyan ismeret, amelyet végérvényesnek hiszünk, az hamis.
Hogy mi a megoldás? Nemcsak a szeretet alá rendelni magunkat, hanem bízni. Bízni az Úrban és megismerni a másikat. Ha valaki szereti Istent, akkor megismerheti őt. Bár ő annyit és úgy nyilvánít ki nekünk, ahogyan szeretné, és bizonyára nem tudunk felfogni mindent az ő titkaiból, mégis ragaszkodunk hozzá és a szeretet egész emberi mivoltunkat az Úr felé fordítja, akiből minden kiindul.
Kedves Testvérek! A mai vasárnap témája: „Szeretet által Isten gyermekeivé!” Isten úgy szeretett bennünket, hogy közel jött hozzánk Jézus Krisztusban, hogy az ő gyermekei legyünk, hozzátartozók legyünk. Közel jött hozzánk, hogy el ne vesszünk, és ő maga is háttérbe szorította szabadság, hogy Krisztusban a bűneink meghaljanak vele együtt. Jézus Krisztus pedig feltámadt megigazulásunkra és ma is keres minket, hogy hozzá tartozzunk. Szentlelkét ma is ránk árasztja, hogy óvakodjunk a hamis prófétáktól, hogy tudjunk tapintatosak és segítőkészek lenni, hogy ha nem is értjük mindig az Úr tervét, még ha nem is látjuk át titkait, mégis bízzunk benne és ragaszkodjunk hozzá mindenkor. Azt akarja, hogy hozzá tartozzunk. Ő pedig azokra is áldását árasztja, akik talán nem ismerik őt, ezzel nekünk is megmutatva, hogy emlékezzünk az Isten szeretetére, és ne csak szóval nevezzük Atyánknak, hanem hasonlók is legyünk őhozzá szeretetben, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk!
Csodálatos a te mindeneket átfogó, személyválogatást nem ismerő szereteted. Késztess minket arra, hogy szívesen cselekedjük akaratodat, és hozzád hasonlók legyünk a szeretetben. Szereteteddel formálj bennünket, hogy örömmel szolgáljunk neked, hogy irántad való szeretetünk felebaráti szeretetben tükröződjön, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek, és a rosszért is jóval fizessünk, a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus példáját követve. Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban! Ámen.
