Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Ezékiel próféta könyvének 2. fejezetében, az 1. verstől a 10. versig, a következőképpen:
Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!...Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele – hiszen engedetlen nép ez –, majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
Szentháromság ünnepe után lényegében egy új sorozatot kezdünk. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok első kilenc vasárnapja három nagy téma köré csoportosulnak: az egyház terjeszkedése zsidók és pogányok között; a Szentlélek egybegyűjtő munkája a kegyelmi eszközökkel; illetve újjászületés és megtérés.
A mai vasárnap tehát az első témához tartozik, és Ezékiel prófétán keresztül mutatja meg nekünk Isten igéje, hogy az elhívottaknak szólniuk kell Isten üzenetét, szólnia kell Ezékielnek arról, hogy az Úr jelen volt az engedetlen nép életében, szólt prófétáin keresztül. Ezékiel egyúttal előre utal arra a Messiásra, aki maga az Úr Jézus Krisztus. A nagybetűs Emberfia. Őbenne lett váltságunk és arra kaptunk elhívást, hogy keresztényként róla tegyünk bizonyságot. Ez az örömhír pedig mindenkinek szól, az egész világnak.
Ezékiel próféta papi nemzetségből származott, de a babiloni fogságba vitel miatt lényegében megszakadt hivatása, az, amelyre éveket, évtizedeket készült. Ugyanakkor nagy tekintélynek örvendett, hiszen sokszor felkeresték őt a házában, és az is jelentőségét mutatja, hogy neki saját háza lehetett a babiloni birodalomban. Miután őt is elhurcolták, fogságba vitték, a fogságba vitele utáni ötödik évben kapta elhívását az Úrtól. Elhívása pedig egészen különleges. Látomásában az Úr dicsőségét megtapasztalva, és látva földre borult. Jól tudta, hogy az Urat csak az láthatja, aki már letette elé földi életét. Azt olvassuk, hogy Lélek áradt belé, az adott neki erőt, hogy felálljon, Isten szólította meg és állította talpra. Emellett az emberfia megszólítást halljuk, így szólítja meg az Úr Ezékielt, és ebben az esetben az emberfia kifejezés arra utal, hogy az ember milyen kicsiny, milyen jelentéktelen. Ebben a törékeny mivoltában szólítja meg az Úr és erősíti meg Ezékielt, mondhatnánk, erőt ad a feladathoz. Ezékiel tudja és tudnia kell, hogy ő is kiszolgáltatott ember, azonban az Úr vele van és megerősíti őt, mint az Isten által teremtett embert.
Ezékiel feladatot kap. Szólni fog, mint próféta, de az már egyáltalán nem garantált, hogy hallgatni fognak rá, lesznek olyanok, akik ellenségesek lesznek vele szemben, Isten igéjével szemben. Isten szavának hallgatói szabadon dönthetnek. Azonban az Úr maga adja szavát, igéjét Ezékiel szájába, hogy szóljon az engedetlen néphez. Ítéletet kell hirdetnie, és a tekercs tele van írva a Jeruzsálemnek meghirdetett ítélettel. Ezékielnek pedig meg kell ennie ezt a tekercset, ezzel mintegy magává téve Isten igéjét.
Kedves Testvérek! Nagyon aktuális Isten igéje, amikor az igehirdetési alapigében Ezékiel próféta elhívásáról hallunk. Ha a mi életünkre vonatkoztatjuk az elhangzottakat, az juthat eszünkbe, hogy napjainkban ugyanígy találkozunk olyanokkal, akik teljes érdektelenséggel hallgatják Isten igéjét, illetve ellenségesek Krisztus evangéliumával szemben. Ráadásul nem kell messzire mennünk, hogy ilyen szembenállással találkozzunk. Jómagam a Facebookon/interneten tömérdek ellenséges megnyilvánulást látok saját ismerőseim üzenőfalán is, akiknek jó része egyébként nem jártas az egyház dolgaiban, nem tartoznak gyülekezeti közösséghez, mégis ellenségesen és sokszor felháborító módon fogalmaznak meg véleményeket a keresztényekkel, egyházunkkal szemben. Ezékiel hasonló helyzetben volt, de az Úr felkészítette erre a helyzetre, kifejezve, hogy mivel az emberek, a körülötte élő nép engedetlen, elég valószínű, hogy nem fognak hallgatni rá. Azonban bármi történjék, nem lesz egyedül, hiszen igazi erőt ad neki Isten igéje, az Úr jelenléte és szeretete. Emellett pedig ki kell hangsúlyoznunk, hogy Isten igéjét alkalmas és alkalmatlan időben is hirdetnünk kell, és az Úrban bízunk, aki sokakat szeretetével átölel és magához hívogat, talán olyanokat is, akikről nem gondolnánk, hogy érdemesek rá.
Kedves Testvérek! Keresztényként mi is kicsinyek és jelentéktelen emberfia vagyunk. Azonban szolgálatunkban az ad erőt, aki ezt a kifejezést egészen más tartalommal töltötte meg: a nagybetűs Emberfia, aki életét adta értünk a kereszten. Őérte és őbenne szolgálunk. Isten fegyvert adott a kezünkbe, ami az ő örökkévaló igéje. Az ő eszközei lehetünk, és őhozzá fordulhatunk, aki meghallgat az Úr Jézus Krisztusért, és aki erőt ad a nehézségeken át vezető úton. Mert nem azért leszünk értékesek, mert mi magunk azzá tehetnénk magunkat, hanem azért, mert az Úr tesz alkalmassá bennünket. Azért, hogy őhozzá tartozzunk. Krisztushoz tartozhatunk mindannyian és teszi értékessé életünket, szolgálatunkat Isten előtt.
Keresztényként nekünk is elhívásunk van. Sokféleképpen szólít meg bennünket a mindenható Isten, talán nincs is ugyanolyan elhívás. Valakinek talán egy egészen hosszan tartó folyamat, amíg valaki másnál egy váratlan esemény, egy személy, maga a Bibliaolvasás, egy emberrel való találkozás indít el valamit, de lehet egy igehirdetés, netán ének vagy film. Elhívást kaptunk, mi, kicsinyek, hogy Isten szeretetét átadjuk, amelyet Jézus Krisztusban kaptunk. Isten Szentlelke pedig munkálkodik bennünk és munkálkodik a világban. Nem mi harcoljuk ki a megtérést, hanem Isten Lelke munkálja az emberben, Krisztus által.
A mai lekció szorosan kapcsolódik a kijelölt textushoz. A gazdag és Lázár történetében a gazdag nem hallgat az igére és pokolra került. Abban szenvedve kérte Ábrahámot, hogy Lázár enyhítsen szenvedésén és küldje el őt testvéreihez, hogy hallgassanak a prófétai szóra, az igei üzenetre. Itt hangzik el, hogy van Mózesük, vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ha nem hallgatnak rájuk, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.
Szinte mellbevágóak ezek a mondatok. Krisztus, Isten Fia feltámadt a halottak közül. Az ő halála és feltámadása nem volt értelmetlen és nem önmagáért tette mindezt, hanem miértünk vállalta a szenvedést. Mégsem jut el mindenki szívéhez az örömhír, de elhívottakként mi magunk is hírt adhatunk Isten szeretetéről, amely valóssággá lett Krisztusban. Az ő Szentlelke vezessen bennünket, hogy kitartóak legyünk mellette és érezzük, hogy ő velünk van életünk minden napján. Így szeressünk másokat is őhozzá, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Hálát adunk neked igédért és az igehirdetésért, a közös imádkozásért és éneklésért, szentségeidért és sokféle áldásodért, amelyben istentiszteleteinkben részesítesz minket. Szenteld meg ezekkel az ajándékaiddal munkánkat és pihenésünket, hogy igazi istentiszteletté legyen egész életünk! Urunk, aki a keresztről szóló evangéliumba rejtetted életet adó szeretetedet, hogy megalázd az elbizakodottat, és felemeld az erőtlent: add nekünk Szentlelkedet, hogy az evangéliumban felismerjük hívó szavadat, atyai jóságodat és üdvözítő erődet, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban. Ámen
