Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet Szentháromság ünnepén az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Lukács evangéliumának 10. fejezetében, a 21. és 22. versben, a következőképpen:
Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
a filmkészítés alapvetően művészet. Bár sokfajta filmet láthattunk életünkben, olyan filmekre gondolok, amelyek komoly mondanivalót és érzelmeket próbálnak megjeleníteni, akár szavak nélkül. Filmkészítők szerint egészen mély érzelmeket képesek megeleveníteni például azzal, ha egy erős személyiség, vagy egy férfi sír a történet adott pontján. Olyan eszköz ez, amellyel elhitetik a nézővel, hogy valóban óriási tragédia érte a főszereplőt, és eljutott egy olyan pontra, ahol megtapasztalta a tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot. Igazán át tudjuk érezni fájdalmát.
A veszélyhelyzet kihirdetése előtt megtekintettünk egy Szentháromságról is szóló filmet bibliaórán. Ennek főszereplője is egy férfi, aki a Szentháromság személyeit megismerve, feldolgozva saját lányának halálát, teljesen összetörik. Egyben kezdi megérteni, hogy Isten hogyan öleli át szeretetével, és új kezdethez szeretné segíteni őt.
Jézusról összesen háromszor olvassuk azt, hogy könnyezett. A filmesekre is visszagondolva, mondhatnánk, hogy valóban megrendítő, hogy Jézus könnyezik, de van még különösebb a mai igében, amiről csak egyszer olvasunk a Bibliában: Jézus ujjongott.
Jézus hálát ad Istennek, az Atyának és úgy olvassuk, hogy ujjongott örömében. Az a Krisztus, akit mindig bölcsként, halk szavúként, de határozottként képzelünk és teljes dicsőséggel festették meg az évszázadok során, ujjong. Elsőre furcsának tűnhet, nehéz elképzelni a Megváltót ujjongva. Azonban ez a fajta öröm, ez a fajta ujjongás különleges. Különleges, mert a Szentlélek által ujjong Jézus, nem emberi indíttatású. Prófétai imádság, a tanítványok örömének folytatása, amely a Lélek által ihletett. Előzményként azt olvassuk Lukács 10. fejezetében, hogy Jézus elküldi a hetvenkét tanítványt, akik aztán visszatérnek, és Jézus hálát ad azért, hogy az Isten üdvözítő tervébe beletartoznak az egyszerűek, mindazok, akiket maga az Úr tesz alkalmassá az evangélium hirdetésére.
Kik ezek az egyszerű emberek? Miért örül annyira Jézus? Az egyszerű emberek, a görög „népioi” kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy „kiskorúak”. Olyan emberekről van itt szó, akik nem hivatkozhatnak személyük jelentőségére vagy nagy tudásra. Mégis ők lettek az elhívottak, Jézus is ilyen embereket tett az evangélium hirdetésének eszközévé. Emberi bölcsesség képtelen kikutatni Isten csodálatos terveit, de az Úr embereket hívott el, hogy üdvözítő terve beteljesedjen. Döntő, hogy ezek az emberek, ezek a tanítványok visszatértek és üdvözítő eszközzé lettek. Jézus nem véletlenül mondja, hogy „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” A tanítványok eszközei lettek a gonosz vereségének. Ennek ellenére Jézus arra is rávilágít, hogy ne a földön tett eredményeknek örüljünk, hanem annak, hogy az Úr számon tart minket a mennyben. Annak örüljünk, hogy Isten érvényre juttatja akaratát a földön.
Kedves Testvérek! Szentháromság ünnepén együtt látjuk a Szentháromság személyeit a mai igében, egy Szentháromság egy igaz Istent, aki egy lényeg, három személy. Látjuk egyfelől, hogy a mennyei Atya, teremtő Isten, elküldte szeretett Fiát, hogy megváltásunk legyen őbenne. És látjuk a Megváltót, aki a Szentlélek által ujjong és örül annak, hogy Isten üdvözítő tervét véghez viszi az emberek között. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ami az Atya akaratából a Fiú által történt, nem mindenkinek adatott meg, hogy meglássa, csak Jézus kortársainak, akik szemtanúi lettek a beteljesedés lépéseinek. Azonban az Atyának és Fiúnak Lelke munkálkodik közöttünk, hogy az Úr hívását meghalljuk és el tudjuk fogadni. Isten szólít bennünket igéjén keresztül, és mi rábízhatjuk magunkat. Az örömhír, az evangélium, pedig ma is hirdettetik az elhívottak által. Hirdettetik lelkészek által, de gyülekezeti tagok életén keresztül is. Az Úr tesz alkalmassá arra, hogy Jézus Krisztusért másokat is hozzászeressünk, hozzá segíthessünk. Szentlelkét küldi, hogy akarata szerint éljünk és szolgáljunk a világban.
A mai vasárnap témája őróla szól: a Szentháromság egy, igaz Istenről. Aki Teremtő, Megváltó, és Megszentelő. Evangélikus liturgikus könyvünk szerint: A teremtő, megváltó, megszentelő Isten imádása. Nekünk is van okunk ujjongani és örülni annak, hogy hirdettetik az evangélium, hogy Isten elhív bennünket is üdvözítő munkájának eszközeivé. Legnagyobb ajándéka és üdvözítő munkájának, mondhatni, legfontosabb pillanata az Úr Jézus Krisztus halála és feltámadása. Jézusé, aki már a kereszten megváltott minket. A Feltámadotté, aki megígérte a másik Pártfogót, és azt, hogy velünk van a világ végezetéig.
Isten bölcsességét dicsérjük, hiszen elkészítette számunkra a szabadulás útját. A mai lekcióban, a Rómaiakhoz írt levélben, a következőket olvassuk: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Mert „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké.”
Mi annyi mindent szeretnénk megérteni és irányítani. Sokszor azért nem tudunk hálát adni, megköszönni valamit a másiknak, megköszönni valamit Istennek, mert nem értjük, hogy mi, miért történt. Sokkal inkább azzal vagyunk elfoglalva, hogy a saját szemléletünk alapján történjék minden. Legszívesebben megmondanánk a munkahelyünkön, hogy hogyan lenne érdemes a beosztást megtervezni, legszívesebben megmondanánk minden rokonnak, ismerősnek, hogy hogyan kellene élniük, szerintünk mi lenne a helyes, és sokszor Istennek is megmondanánk, hogy mit kellene tennie, hogy mi jól érezzük magunkat és minden úgy történjen körülöttünk, ahogyan mi jónak látjuk. Ezzel szemben mindenki másképp lát, és mindent másként élünk meg. Nem láthatunk bele egymás életébe, egymás dolgaiba, és nem mondhatjuk meg, hogy ki, mit tegyen. Akkor hogyne lenne ez ugyanígy Isten csodálatos dolgaival? Ő elkészítette számunkra azt az utat, ami a legjobb nekünk. Ő nagyon jól tudja, hogy mire van szükségünk, még ha időnként nem is értük őt. Az ő bölcsességéhez nem ér fel senki és semmi, hiszen ő az, aki teremtő, aki megváltó, aki megszentelő. Aki sokkal tovább lát a mi mulandó, törékeny életünknél. Ő azt akarja, hogy ne vesszünk el, hanem benne higgyünk. Az Úr Jézus Krisztusért üdvösséget akar adni nekünk. Krisztushoz tartozhatunk, aki ma is keres minket, sokszor a legnagyobb mélységekben, összetörtségünkben. Mégis ujjongunk, ahogyan ő is tette és bízunk benne, hogy Szentlelke által munkálkodik életünkben. Mi pedig ezzel a Lélekkel fordulunk egymás felé, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
Imádkozzunk!
Áldott légy, Úr Isten, mennyei Atyánk, hogy életet adtál nekünk, és üdvösségre hívtál el minket. Áldott légy, Úr Jézus Krisztus, hogy életedet adtad értünk, és bűnbocsánatot szereztél nekünk. Áldott légy, Szentlélek Úr Isten, hogy térítesz, és új életre keltesz minket. Áldott légy, Szentháromság egy igaz Isten, most és örökké! Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.
