Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. (Róm 11,29)

Nagybörzsönyi Evangélikus

Nagybörzsönyi Evangélikus

2020.06.01. Pünkösd 2. napja, Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

2020. június 02. - Nagybörzsönyi Evangélikus

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Pünkösd 2. napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 6. fejezetében, a 43. verstől a 47. versig, a következőképpen:

 

Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

Pünkösd második napja Isten szeretetének, és az evangélium terjedésének egyetemességét hangsúlyozza. Hallottuk az Apostolok Cselekedeteiből, a mai istentiszteletre kijelölt lekcióban, hogy a Krisztusban kapott Megváltás és örömhír nem csupán egy nemzetnek, egy társadalomnak szól, hanem kiterjedt a pogányokra, az egész világ számára. A Szentlélek hatása elér egyre távolabbra, az egyház segítségével. Isten szeretete tehát kinyilatkoztatott minden embernek Jézus Krisztus által, és ez az örömhír mindenkinek szól.

A textusként felolvasott igeszakasz Az élet kenyeréről szóló fejezethez tartozik János evangéliumában. Jézus Krisztus maga az a kenyér, ami mennyei táplálék és örök életet ad. Amikor Jézus arról beszél, hogy ez a kenyér a mennyből való, akkor testté válására utal. Látjuk a textust megelőző versekben, hogy a zsidók zúgolódni kezdtek Jézus ellen, amikor arról beszél, hogy ő az a kenyér, amely a mennyből szállott le. Hitetlenségük miatt elutasítják Jézust, és Jézus figyelmezteti őket, hogy ne zúgolódjanak, abban kell hagyniuk azt, mert amit ő mond és amit tesz, az létfontosságú. Arra kellene figyelniük, amit az Atya Jézus szavaiban és tetteiben nyilvánvalóvá tett. Isten minden embert megszólít és Jézushoz akarja őket vonzani, hiszen ő az, aki az egyetlen út az Atyához, aki azért jött, hogy megmentse az elveszettet. Aki hisz őbenne, annak örök élete van. Ő pedig feltámasztja azt az utolsó napon. Az Atya és Jézus egy, senki nem mehet őhozzá, akit nem vonz az Atya, és aki pedig az Atyára hallgatott, az mind őhozzá megy. Isten munkája, ami döntő számunkra, hiszen Jézus küldetése valójában annak jelent áldást, akiket az Atya erre méltatott. Az Atya indítására van szükségünk ahhoz, hogy a Fiúhoz mehessünk és megtartó munkájának részesei legyünk. Az Atya rejtett munkája Krisztushoz vezeti el az embert. Az Isten által azt a lehetőséget kaptuk, hogy nemcsak van Krisztusunk, hanem hogy kegyelméből Krisztus felé mehetünk. Az Atyát hallgatni és figyelni őt, azt jelenti, hogy hinni, Jézushoz menni. Az Atya Lelkével pedig megvilágosítja az embert. Jézussal egy olyan kor jött el, amiről a próféták jövendöltek. Azonban Krisztus ma is érkezik, be akar lépni életünkbe. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is élő Úr, aki eljön majd egyszer megítélni élőket és holtakat. Emellett ajándék számunkra, az is, hogy Krisztus testének vétele, illetve vérének ivása az örök életben való részesülésért, az élet fenntartásáért van. Isten kenyere tehát odaadta önmagát a világért. Odaadta életét, testét és vérét a bűnös emberért. Ő nélküle nincs élet, azonban csak hit által részesedhetünk őbenne. Az égi kenyér a hit tápláléka, amit azzal fogadhatunk be, és fogadhatunk el. Jézus Krisztus mondja: „Aki hisz, annak örök élete van” és „Én vagyok az élet kenyere.”

Kedves Testvérek! Úgy gondolom, hogy Pünkösd második napján érdemes Péter apostol szavait is kihangsúlyoznunk: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten…” (ApCsel 10,34) A személyválogatás, mondhatnánk, szerves része az életünknek. Nemcsak a korabeli ember, hanem a ma embere is ugyanúgy válogat az emberek között, sokszor szimpátia vagy befolyás alapján. Napjainkban számtalan életvezetési tanácsadó vagy coach hívja fel a figyelmünket arra, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem jó a közelében lenni, inkább válasszunk olyanokat, akik feltöltenek minket, akikkel jó egy légtérben tartózkodni, akikkel kellemes beszélgetni. Persze hozzáteszik, hogy minden esetben ezt nem tudjuk megtenni, de azokban a pillanatokban is érdemes azokat a tulajdonságokat megfigyelni a másikban, amelyek számunkra valamiért fontosak, pozitívak. Személyválogatók vagyunk, kicsit úgy érezzük, hogy életünk bizonyos szakaszaiban annak is kell lennünk. Ennek sok oka lehet, nemcsak az előbb említett pozitív vagy negatív behatások a mi érzelmi állapotunkra, hanem előrelépési érdekek vagy más célok, amelyekben bizonyos embereket keresünk, akik segítségünkre lehetnek, akik példaképek, akik sikeresek, mert mi is azok szeretnénk lenni.

Az Úr azonban nem személyválogató. Olyannyira nem, hogy a Krisztusban kapott örömhírt mindenkinek el akarta és el akarja juttatni. Sőt, bennünket, lelkészeket, gyülekezeti tagokat, és minden hívőt felhasznál, hogy mások számára ott tudjunk lenni, mint az a pozitív személyiség, akin meglátszik az Úr szeretete. A Szentlélek erejében és segítségében bízunk, aki munkája nyomán eredményessé teszi szolgálatunkat. Abban a Lélekben bízunk, aki szembesít minket Krisztussal, szembesít naponta bűneinkkel. Igehirdetőnek, igehallgatónak és mindenkinek szüksége van rá. Isten igéjében, az igehirdetés által megelevenedik ez a Lélek. Így olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben „Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.” (ApCsel 10, 44-45) Az Úr tehát nem személyválogató. Az Úr Lelke leszállt mindazokra, akik hallgatták Isten igéjét.

Kedves Testvérek! Úgy gondolom a mai alkalom azért is különleges, mert egyszerre láthatjuk a kijelölt igeszakaszokban az Ige és Szentség kettősségét. Egyszerre látjuk az igét és igehirdetést, mint az istentisztelet egyik pólusát a lekcióban, illetve a szentséget, az úrvacsorára tett utalást az evangéliumban, a másik pólust, ami számunkra szintén létfontosságú. Krisztushoz köt bennünket mindkettő. S bár az utóbbi időben, és sajnos az előttünk álló időszakban bizonytalan ideig nem élhetünk az úrvacsorával, hisszük, hogy az Úr meglátogat minket, ott, ahol összegyűlnek az ő nevében, ketten vagy hárman. Még ha távolságot is kell tartanunk egymástól, még ha nem is láthatjuk egymás arcát a maszkoktól, mégsem kell távolságot tartanunk Istentől és az ő szeretett Fiától. Őtőle senki és semmi nem szakíthat el minket, legyünk otthonunkban, vagy az újonnan megnyílt templomban. Annyi mindenért zúgolódunk mi magunk is, de most örülnünk kell és hálát adni az Úrnak, hogy nem hagy bennünket egyedül, hogy megszólít bennünket igéjével, hogy munkálkodik életükben Szentlelke segítségével.

Isten, a mi mennyei Atyánk, az ígérte, hogy ad Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. Ő meghallgatja könyörgésünket és hisszük, hogy add nekünk Szentlelket, hogy tetszése szerint éljünk és békességünk legyen benne az Úr Jézus Krisztus által. Ő sokféle ajándékával gazdagítja egyházunkat, és mindenkit szolgálatra hívott el. A Lélek által egyesít minket, hogy őszintén szeressük egymást és egységesen építsük egyházunkat, gyülekezetünket.

A bábeli zűrzavar szétszélesztette az embereket, azonban Pünkösd ünnepén azt tapasztalhatjuk meg, hogy Krisztusban egybegyűjt bennünket az Úr. A zűrzavar megszűnik és Krisztusban minden érthetővé válik. A tőle kapott szeretettel és a Szentlélek segítségével élhetünk és szolgálatunk a világban, mint a Szentlélek egyházának tagjai. Így építsük közösen egyházunkat. Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Ámen.

 

Imádkozzunk!

Szentlélek Isten! Munkád gyümölcsét érleld bennünk! Hadd imádjunk téged tiszta szívvel, állhatatos lélekkel, engedelmes szeretettel. Az első gyülekezet megtérését és örömét, egymást szolgáló áldozatát és veled való közösségét add nekünk pünkösdi ajándékul. Ámen!

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban! Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyborzsonyiev.blog.hu/api/trackback/id/tr5115735706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása