Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Mennybemenetel ünnepén az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Jelenések könyvének első fejezetében, a 7. és 8. versben, a következőképpen:
Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Ámen. Urunk, szentelj meg minket igéddel! A te igéd igazság!
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
Mennybemenetel ünnepe sokszor észrevehetetlen napjainkban. Úgy érezzük, olyan, mintha egy szokványos hétköznap lenne, pedig számunkra, keresztényeknek egy csodálatos ünnep, amikor megnyílik a menny kapuja és Jézus az Atya jobbjára ül teljes dicsőségében! Rövid időre megnyílik a gyülekezet számára ez a mennyei szféra. Ha csak rövid időre is, de megnyílik egy olyan kapu, amelynek elképzelhetetlen valóságába visz Jézus, azt a gyülekezetet, amely őrá figyel. Ennek a csodának lehetünk tanúi a mai napon.
Érdekes az ünnep beleszürkülése a mindennapokba. Pedig sokszor milyen nagy érdeklődéssel hallgatjuk a tévében a legújabb forradalmi újdonságokról szóló híreket, milyen gyorsan felkapjuk a fejünket egy-egy csodálatosnak mondott dologra. Időnként elképesztő dolgokat hallunk, elképesztő eseményekről olvasunk, mint pl. hogy egy óriási vállalat rakétát, sőt, autót lőtt fel az űrbe! Még egy feliratot is elhelyeztek az autón, hogy ha idegenekkel találkozna, akkor át tudja adni az üzenetet. De ez csak egy hihetetlennek tűnő dolog. Milyen csodálattal néztük meg azokat a videókat, amelyekben egy energiaital gyártó cég támogatásával, az űrből hajtottak végre ejtőernyős ugrást! Az ejtőernyős túlélte a mutatványt, ráadásul gyönyörű képeket közvetített a rászerelt kameráról, és biztosan fontos információkat is feldolgoztak az esemény közben.
Micsoda az ember, gondolnánk magunkban, hogy minderre képes. Úgy érezzük, hogy ki tudjuk tolni az emberi teljesítőképesség határait, képesek vagyunk eljutni egészen az égig, és már annál is tovább. Azt gondoljuk, hogy csodákat tudunk véghez vinni, hogy elérünk egészen az egekig. Mindezek mellett érdekes tény, hogy mennybemenetel ünnepe, és talán sok más ünnep is annyira elszürkült, hiszen így a legnagyobb csodára sokszor nem figyelünk fel: Isten szeretetére, ami valósággá lett számunkra Jézus Krisztusban. Ez a Krisztus pedig mennybe ment, hogy elfoglalja méltó helyét az Atya jobbján. Azonban nem hagyott minket magunkra, mert kegyelmes jelenlétével továbbra is ott akar lenni velük és mellettünk. Bár hajszoljuk a saját csodáinkat, igyekszünk szobrot emeli saját magunknak, de a legfontosabbat nem tudjuk önmagunk erejéből elérni: Krisztus jelenlétét. Mindaz, amit teszünk, csupán mulandó. Ahogyan mi magunk is mulandók vagyunk. Azonban mennybemenetel ünnepe egy örökkévaló kincsre és örömhírre mutat rá. Arra, hogy nem vagyunk egyedül. Arra, hogy bár szemünkkel nem látjuk, mégis van egy Úr, aki itt van velünk, és aki visszatér majd felhőkön azon a napon. Aki volt, aki van, és aki eljövendő. Akinek dicsőségéhez soha nem érthetünk fel. Ő azonban irgalommal fordul felénk, hogy megmentsen minket, és egyedül kegyelemből, hit által juthatunk arra a felismerésre, hogy Krisztus ma is megszólít. A Feltámadott, aki mennybe ment, de ez a mennybemenetel nem egy végső búcsú, hanem örök életre mutató esemény.
A Jelenések könyvéből kijelölt szakasz 7. versében ószövetségi képpel találkozunk, amely a felhők közé helyezi az érkező Messiást. Dániel próféta írja, hogy „Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt.” (Dán 7,13). János használja ezt a képet, hiszen visszaemlékezik arra, hogy Jézus is hasonlóképpen ment fel a mennybe. Mellé tehetjük a mai nap igéi közül az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv szavait is: „Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe!” (ApCsel 1,11). A mennyből alászálló Krisztus megjeleníti a dicsőséget, de dicsősége mellett a fájdalmat is. Azt a nyomorúságot, amit az ember tett, mivel keresztre feszítette az Igazat, az Urat, Jézus Krisztust. Emlékeztet bennünket, hogy a választott nép az egész emberiséggel együtt elbukott. Ugyanakkor megjelenik Krisztus által a reménység, azzal, hogy ő itt van, érkezik hozzánk. Ha nyitottak tudunk lenni rá, akkor az Úr kegyelméből megtapasztalhatjuk őt egy-egy igehirdetésen vagy az úrvacsorán keresztül. Ő az Alfa és az Omega, aki szüntelen van, szüntelenül létezik. Ő a kezdet és ő a vég. Mindenki számára nyilvánvalóvá lehet istensége. Mennybemenetel nem lezárás, nem egy végső búcsú. Sokkal inkább azt hangsúlyozza a Jelenések könyvén keresztül, hogy Krisztus állandóan jelen van a világban, az ő jelenvalóságának folytonosságára emlékeztet.
Annyi minden változik a mai világban. Talán a járvány döbbentett rá bennünket igazán arra, hogy néha meg kell állnunk és el kell gondolkodnunk az eddigi életutunkon. El kell gondolkodnunk azon is, hogyan tudnánk úgy átrendezni életünket, hogy minél kevesebből minél többet hozhassunk ki, és ami talán nem létszükség, azt el tudjuk engedni. Ma semmi sem állandó a világban. Változnak az ideológiák, változik a korszellem, de Isten igéje állandó. Isten változatlansága ad biztos pontot ebben a világban. Krisztus pedig ura múltnak és jelennek egyaránt. Egyúttal Eljövendő Úr, akinek jelenlétére ma is rácsodálkozhatunk. Nem egy egyszerű történelmi személyiség, aki valamikor tett valami fontosat, és akinek történetéből tanulhatunk, hanem ma is megtapasztalható valóság! Ő a mi Megváltónk, akinek nem számít az idő és a tér. Minket behatárolnak mindezek, bármennyire is próbálunk kitörni belőlük. Azonban Jézus át tud lépni az emberi korlátokon és személyes akar találkozni velünk. Nemcsak hallhatunk, olvashatunk róla, hanem személyesen is megismerhetjük.
Jézus pedig ahogyan a múltban és jelenben, úgy a jövőben is hozzánk lép. A jövőben is működni fog. Jelen van velünk az igében és a szentségekben, és eljön majd igazságot tenni az ítélet napján. Ítélő és Eljövendő Úr. Nem hagyott bennünket magunkra mennybemenetel után sem, és a jövőben is számíthatunk rá, ami a következő generációkra nézve szintén bátorítás. Reménységünk, hogy ígérete szerint visszatér és uralmának nem lesz vége.
Jézus megerősít minket igéjével. Az evangéliumból hallottuk, hogy az apostolok kiküldése és Jézus mennybemenetele után, azok elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.
Kedves Testvérek! Mennybemenetel ünnepén, Rogate vasárnapja után, nemcsak, mint imádkozó gyülekezet, hanem mint az Úrra néző gyülekezet vagyunk jelen. Az Úrra tekintünk szüntelen, és áldjuk Istent, hogy közbenjárónkká tette egyszülött Fiát, aki valóságos ember és valóságos Isten, akinek minden hatalom adatott mennyen és földön. Ezen az ünnepen is kérjük, hogy legyen velünk és küldje el Szentlelkét, hogy mindig hű tanúi legyünk egész életünkkel és minden szavunkkal. Az Úr Jézus Krisztus mennybe ment, hogy mindenütt jelen legyen, ahol ketten vagy hárman az ő nevében összegyűlnek. Őt kérjük, hogy erősítsen minket a hitben, éreztesse gyógyító jelenlétét, és adja, hogy megteljünk szeretetével. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és teljesítőjére, aki a reá váró öröm helyett keresztet szenvedett, és Isten jobbjára ült.” (Zsid 12,2) Ámen.
Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy egyszülött Fiadat mindenek Urává tetted: add, hogy teljes bizalommal készüljünk a találkozásra ővele, akiben nekünk bűnbocsánatot, életet és üdvösséget adtál. Úr Jézus Krisztus! Neked adatott minden hatalom mennyen és földön! Tekints gyengeségeivel küzdő egyházadra, és ruházd fel erőddel! Teljesítsd rajtunk ígéretedet, és küldd el Szentlelkedet, hogy a Te akaratod szerint éljünk és szolgáljunk a világban! Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban! Ámen.
