Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet a mai vasárnapra (Rogate) kijelölt igehirdetési alapigét, amelyet megírva találunk Pál Timóteushoz írt első levelében, a 2. fejezet első három versében, a következőképpen:

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt. Urunk, szentelj meg minket igéddel! A te igéd igazság! Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

március közepétől, azok, akik internetes elérhetőséggel rendelkeznek, minden nap olvashatnak egy-egy imádságot gyülekezetünk blogján. A kitűzött cél az volt, hogy imádkozunk mindenkiért otthonainkban, minden este hét órakor, amikor megszólal a harang. Azóta megtörtént az átállás, a nyári időszakban este 8 órakor tesszük ugyanezt, és az elmúlt hetekben továbbra is együtt könyörgünk az idősekért, fiatalokért, otthonról dolgozókért, ápolókért, vagy éppen kismamákért, gyermekekért. Többféle indíttatású imádságot ismerünk. Sokféleképpen imádkozunk. A mai vasárnap pedig a textusban is felszólítást kapunk ugyanerre, mégpedig, hogy tartsunk könyörgéseket, esedezéseket, hálaadásokat minden emberért!

A mai igehirdetési alapige Pál Timóteushoz írt első levelében található, a második fejezetben, amelynek címe: Imádság minden emberért. Pál apostol rendelkezéseket ad Timóteusnak, ezek közül pedig az első és legfontosabb az imádság. Arról ír Pál, (illetve a nevében író szerző), hogy Isten, a mi mennyei Atyánk szeretettel és könyörülettel fordul minden ember felé, és kinyilvánítja akaratát, hogy minden ember eljusson az igazság megismerésére, hogy üdvössége legyen. Meg kell ismernünk őt. Mivel pedig a kegyelem evangéliuma megjelent minden embernek, és Isten azt akarja, hogy üdvözüljünk, minden emberért imádkoznunk kell. Pál kiemeli a levél eme szakaszában a királyokat, feljebbvalókat. Ennek egyik oka az lehet, hogy a zsidó gondolkodás az Isten szeretetétől távolinak, mondhatni kívülállónak gondolta a pogányokat és pogány királyokat, de Isten kegyelme által mindenkit megszólít és szeretete az egész világ számára fel lett kínálva Jézus Krisztusban. A másik ok, hogy a közösségért, a társadalomért imádkozzunk. Gondoljuk azokra, akiknek bölcs belátásra van szükségünk, akik hatalmukkal felelősséggel tartoznak mások iránt. Nem egyszerűen önmagunkról szól az imádság, hanem a közösségről, mindazokról, akik körülöttünk élnek. S közben nem feledhetjük el, hogy az imádság valójában az ember válasza Isten szólítására, Isten szeretetére. Isten cselekszik életünkben és keres bennünket a közösségben is. Erre a keresésre válaszolhatunk az ő kegyelméből.

Az imádság tehát kapcsolat, kommunikáció Istennel, és nem elhanyagolható életünkből. Nem csupán eszközként tekintünk az imádságra, hanem az Úrral való kapcsolatunk része. Fontosnak tekintjük, amikor megosztunk vele valamit. Azonban nem mi vagyunk a kezdeményezők, hanem maga az Úr fordul felénk és az ő kegyelméből kulcsoljuk össze kezünket. Az Úr kinyilatkoztatja magát életünkben, mi pedig megoszthatjuk vele félelmeinket, örömünket, bánatunkat, kétségeinket. Rogate, a mai vasárnap elnevezése, azt jelenti, hogy „kérjetek”! A felolvasott evangéliumban is elhangzik ez a felszólítás, hiszen ha hittel kérünk, akkor az Úr nem hagy minket magunkra! Jézus Krisztusért meghallgatja imádságunkat!

Különösek Pál szavai akkor, amikor éppen Néró ült a római Birodalom trónján. A kegyetlen Néró, aki üldözte a keresztényeket. Mégis azt mondja Pál, hogy Isten háza legyen az imádság népe mindenkiért, minden népért. Nagyobb távlatokat látunk meg ezáltal. Ha mi magunk nem is látjuk, bíznunk kell az Úr tervében, aki többeket elhívott és megszólított.

Kedves Testvérek! Pál Timóteushoz írt levele a pásztori levelekhez tartozik. Bár a szakértők jó része ezeket a leveleket nem Pálnak tulajdonítja, mégis fontos a neve alatt írt tanítás, útmutatás. Az egyház tisztségviselőihez szól és a számára legközvetlenebb munkatársainak eligazítást ad arra vonatkozóan, hogy hogyan vezessék a gyülekezetet. A mai vasárnapra kijelölt részben a gyülekezet imádságán van a hangsúly. Megjelenik benne az is, hogy a római császárért és hivatalnokaiért is imádkozni kell. Úgy gondolom, hogy a mai helyzetben nagyobb hangsúly kerül részünkről is a közös imádságra. Imádkozás közben pedig nem feledhetjük el, amit Jézus mond a mai evangéliumban, amikor arra kéri a tanítványokat, hogy kérjetek. Jézus ígéri, hogy a nevében elhangzó imádságok meghallgatásra találnak. A meghallgatás öröme teljessé teszi életünket, teljessé teszi örömünket. Ha tovább tekintünk az evangéliumban, akkor észrevehetjük, hogy nemsokára elhangzik Jézus főpapi imádsága. Jézus imádkozik értünk, és ez az imádság előrevetíti az előtte álló szenvedéseket. Egyúttal megjelenik benne a mi megváltásunk is: Jézus vállalja értünk a kereszthalált, Jézus engedelmes az Atyához.

A mai vasárnap témája „az imádkozó gyülekezet”. Valóban együtt lehetünk imádkozó gyülekezetként, akkor is, ha egyelőre csak papíron olvassuk a prédikációt, vagy az interneten nézzük, hallgatjuk meg. Együtt imádkozunk minden emberért, különösen a veszélyhelyzet időszakában. A mai ige nemcsak arra hívja fel figyelmünket, hogy egymásért imádkozzunk. Sokkal inkább a kívülállókra helyezi a hangsúlyt. A Pál neve alatt író szerző azt kéri Timóteustól, hogy imádkozzatok a társadalomért, amelyben éltek!

A világ részei vagyunk és attól nem elvonulnunk kell, hanem benne részt vállalni. Részt vállalni azzal a hittel és szeretettel, amelyet kegyelemből kaptunk. Bár lassan visszatér talán az élet a korábbi kerékvágásba, de már sohasem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Azonban ebben a változásban is megláthatjuk az állandót és örök üdvözítőt, az Úr Jézus Krisztust, aki arra kér, hogy imádkozzunk az ő nevében, aki ígéri, hogy az ő nevéért teljes imádságunk meghallgatásra talál. Őérte, őáltala, őbenne az Atya eleve szereti a gyülekezetet, hiszen „Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Kor 5,19).

Kedves Testvérek! Sokszor elfeledkezünk az imádságról. Elfeledkezünk arról is, hogy mindenkinek szüksége van Isten mentő igéjére és szeretetére, az örömhírre. Jézus Krisztus életét adta értünk és feltámadt megigazulásunkra. Ő, a Krisztus mondja, hogy imádkozzatok az én nevemben! Az imádság ajándék a Krisztusért. Gyerekként igyekeztek megtanítani nekünk, hogy szépen kell kérni. Szépen és udvarian kell megkérni másokat, ha szeretnénk valamit. Ezzel nem sértjük meg a másikat és nem is hangzik úgy, mintha valamit követelnénk tőle. Megvan a módja a kérésnek. Így van ez az imádsággal is: Jézus tanít minket imádkozni, Jézus az evangéliumban elmondja, hogyan kell tenni. Ő az út az Atyához, aki miatt imádságunk meghallgatásra talál. Az imádságban pedig elmondhatjuk neki érzéseinket, hálát adhatunk neki vagy éppen könyöröghetünk másokért. Megszólíthatjuk az Urat a többi emberért. Egy nagyobb összefüggésre tanít minket Isten igéje: nemcsak önmagunkra, hanem másokra is gondolnunk kell, Jézus Krisztusért. Megvallhatjuk, hogy sokszor vétkeztünk imádságunkban is, mert csak magunkra gondoltunk. Azonban kérhetjük, hogy tanítson akarata szerint imádkozni, akarata szerint élni. Ő tanítson és vezessen bennünket életünk minden napján. Ámen.

Imádkozzunk!

Megvalljuk neked, Istenünk, és Atyánk, hogy számtalanszor hívtunk már téged segítségül, mégsem tudunk úgy imádkozni, ahogyan te akarod, és ahogyan szeretnénk. De kérünk, taníts minket imádkozni, és hallgass meg minket, mert Atyánk vagy, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.