Urunk, Istenünk! Amikor félünk, ne hagyj kétségeinkben, amikor csalódunk, ne engedj megkeserednünk, amikor elesünk, ne hagyj fekve maradnunk, amikor értelmünk és erőnk túlságosan csekélynek bizonyul, ne engedj eltántorodnunk; éppen ekkor hadd ismerjük meg közelségedet és szeretetedet, amely erősebb mindennél! Ámen. - Karl Barth

Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben a legnagyobb kérdés: hogyan lehet túlélni? A krízist azonban nemcsak külső körülmények okozhatják, hanem belső, lelki problémák is, amelyek gyakran még fenyegetőbbek. Az így kialakult pánik-szituációra az ideges kapkodás, kétségbeesés jellemző. Félelmében, tanácstalanságában nem tudja az ember merre induljon, mit tegyen. Ilyenkor is imádkozhatunk, és átélhetjük, hogy elcsitulnak a hullámok, és út nyílik a kavargó összevisszaságban.

Ezt mondja Jézus: Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőt még kérnétek tőle. (Mt 6,7-8)

Forrás: Madocsai Miklós. Imádkozhatunk. Budapest, 2016