Istenem, Uram! Te látod életünket, te tudsz rajtunk egyedül segíteni. Ha számba veszem, miből élünk, csak azt tudom mondani: ennyiből ennyinek nem lehetséges. Sokszor gyötörnek a gondok, mi lesz velünk holnap, holnapután? És te, Urunk, ilyenkor mindig megsegítesz: azt adod, amire nem is számítottunk, onnan, ahonnan nem is gondolhattuk.

Amit szemünkkel látunk, az csak kísértésbe visz. Látjuk, másoknak mindenük megvan, sőt még ennél is több. De te nekünk mást adsz, sokkal nagyobbat kínálsz: azt a biztos tudatot, hogy a tenyereden élünk, a te kezed táplál minket, sokszor érthetetlen módon, csodával határosan.

Köszönjük, Urunk, hogy te adsz szívünkbe békét, a kevésen is megelégedést. Kérünk, ne engedd, hogy a Sátán elégedetlenséget szítson bennünk és irigységgel kísértsen minket. Őrizd meg bennünk a szegények boldogságát, hogy teljesen rád bízhatjuk magunkat. Hisz te ezerszer megbizonyítottad nekünk magadat. Hadd legyen elég nekünk a te kegyelmed. Ennél többet, nagyobbat úgysem kaphatunk.

Uram, egy ideje nagyon jól mennek dolgaim. Valahogy minden sikerül, és az emberek is jók hozzám. Most valóban úgy szárnyalok, akár egy sas. Tudom, hogy megint lesznek nehezebb időszakok. Kérlek, add, hogy a mostani örömömre, felszabadultságomra és hálaadásomra tudjak majd emlékezni a borús napokon. Ámen.

Forrás: Visszhang. Imádságok, olvasmányok. Luther Kiadó, Budapest, 2005