Uram, te voltál hajlékunk

nemzedékről nemzedékre.

Nem házunk és nem kéglink,

nem kérónk és nem odúnk,

nem viskónk és nem palotánk,

hanem hajlékunk,

nemzedékről nemzedékre.

"Mint a felemelt fejű kotlósok

Őrzik templomok a falvakat."

Menedékék és erős vár, 

sziklára épített ház

és oltalom árvíz vagy ellenséges hordák esetén.

Hajlékunk,

nemzedékről nemzedékre.

"Az én szívem is álmok templomba.

És Isten minden templomban lakik."

Álmom, hogy valaki összeszedjen.

Álmom, hogy megmaradjak.

Álmom: az Isten.

Hajlékom,

nemzedékről nemzedékre.

"És így szólt az Úr: Fiam, légy építész,

magadnak építs bátor templomot!"

Zsúfolt kollégiumi szobában és őrségben,

a 6-os villamoson és kórházi ágyon,

nemzedékről nemzedékre.

"Akármikor jössz, itthon van az Isten."

Zsoltárízű csendre találsz.

A belülről látók fényessége lehet a tied.

Mert ő a te hajlékod,

nemzedékről nemzedékre.

Forrás: Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár, Budapest, Luther Kiadó 2008