Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a gyülekezet húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modo geniti) az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Zakariás próféta könyvének 8. fejezetében, a 6. verstől a 8. versig, a következőképpen:

Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura. Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. Ámen.

Áldjuk az Urat, mert irgalmas, és beszéde megmarad örökké!

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

még a járvány kitörése előtt embereket kellett hazahozni utazási irodák bedőlése miatt. Nem először fordult ilyen elő, és igen kellemetlen, amikor az ember nem tud hazajönni nyaralásából. Évek óta hallani arról is, hogy sok fiatal, - de már idősebbek is, - költözik külföldre, vagy jár külföldre dolgozni a jobb munkalehetőség, a jobb megélhetés miatt. Számos egyetemen lehetőség kínálkozik arra, hogy a diákok külföldön tanulhassanak, hogy aztán hazatérve kamatoztassák az ott megszerzett tudást. Amikor ezekről beszélünk, akkor alapvetően nem úgy gondolunk a külföldön töltött időre, hogy ne tudnánk hazatérni, hogy ne lenne otthon. Van egy hely, ahová hazatérve meglátogatjuk szüleinket, nagyszüleinket, barátainkat, rokonainkat. Bízunk a hazatérés reményében, bele sem gondolunk, hogy előfordulhat olyan, hogy nem tudunk hazamenni. Pedig különös időket élünk. Olyan időszakban élünk, amikor embereket kell, illetve kellett hazahozni a járvány miatt. Amikor nem könnyű eldönteni, hogy hol vagyunk biztonságban. Amikor nem tudhatjuk, hogy haza jutunk-e valahogyan. Láthattuk a tévében és olvashattuk újságokban, hogy valamely országokból külön repülőgépeket kellett indítani, hogy a kinn rekedt magyarok hazajuthassanak hazájukba.

Kedves Testvérek! Júda népe ígéretet kap arra, hogy haza térhetnek és újra együtt lehetnek országunkban. Kr.e. 538-ban Círusz perzsa király hazaengedte őket. Isten eszközeként szabadulást adott a zsidóknak, hogy hazatérhessenek. Visszatérhettek Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék otthonukat, hogy újjáépítsék templomukat. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a szomszédos népek közül többek aggódva és félelemmel nézték őket, nehogy megerősödjenek, később mégsem az ellenséges népektől kellett félteni őket, hanem belső küzdelmeiktől. Hatalmas feladat állt előttük és biztatásra volt szükségük. Zakariás próféta elcsüggedt állapotukból próbálta meg őket felébreszteni. Haggeussal együtt a lelki megújulást hirdették. Lelkileg próbálták megerősíteni az elcsüggedt népet. Zakariás próféta Isten ígéreteinek beteljesüléséről szól, amelyekre készen kell állnia a népnek. Arról tesz tanúságot, hogy az Úr emlékezik ígéreteire és szövetségére, és megtartja azokat. Eléjük festi azt a képet, amelyben a királyság helyreállt és a templom felépült, és amelyben elérkezik a megígért Messiás. Emlékeztet bennünket is, hogy mi is népéhez tartozunk Jézus Krisztus által.

Számunkra is adatott egy jövőkép. Amikor húsvétot ünnepeljük és megemlékezünk Jézusról, akkor Jézus Krisztus feltámadásáról emlékezünk meg. Ez a megemlékezés azonban nem zárult le és nem zárul le az ünnep elmúltával. Jézus Krisztus áldozata egyszeri és megismételhetetlen esemény. Ő, aki már a kereszten megváltott minket és feltámadt megigazulásunkra, majd is keres mentő szeretetével. Mindaz, ami akkor történt, ma is aktuális. Krisztus békéltetett meg bennünket Istennel és általa mehetünk az Atyához. Ez azt jelenti, hogy mi is az ő népéhez tartozhatunk. Új szövetséget adott nekünk Jézus Krisztusban.

Zakariás próféta neve azt jelenti, hogy „az Úr emlékezik.” Isten emlékezete azonban nem olyan, mint a miénk. Ő visszaemlékezve szövetségére már meghatározta jövőnket az Úr Jézus Krisztusban. A Krisztus eseményben feltárta, hogy a mi jövőnk. Terve volt és terve van velünk. Erőt és reménységet ad, hogy amit elkezdtünk be tudjuk fejezni. Ő emlékezik arra, hogy miért hívott el bennünket és emlékeztet minket feladatunkra. Zakariás idejében a nép teljes letargiába került, kérdéssé vált, hogy mi lesz velük. Mi lesz a templommal? A belső elkeseredés még tovább mélyítette az amúgy is nehéz feladatot. Nem így érezzük magunkat mi is, amikor olyan lehetetlennek tűnik egy-egy küldetés, egy-egy feladat? Amikor a veszélyhelyzet miatt elképzelni sem tudjuk, hogyan fogjuk újjáépíteni vállalkozásunkat, hogyan és mikor fogunk tudni újra munkába menni? Amikor bizonytalan ideig nem merészkedhetünk ki otthonról és félünk a jövőbeli nehézségektől? Félünk attól, hogy mi lesz a mi templomunkkal, mi lesz a mi gyülekezetünkkel?

Kedves Testvérek! Az Úr Zakariást küldi a mélységeket megjárt néphez. Ilyen helyzetben talál meg minket az ige üzenete, amikor rengeteg változás lesz majd életünkben és eddig is úgy éreztük, hogy a rohanó világban felgyorsultak az események. Talán érzékelhető az utóbbi hetekben némi lassulás, de kérdések fogalmazódnak meg bennünk folyamatosan a jövőre tekintve. Azonban a mai igeszakasz reménységet ad, emlékeztet bennünket Isten szeretetére. A kijelölt textus a nyolcadik fejezethez tartozik amelynek címe: Boldog jövendő. Ez pedig nemcsak a hazatérő, megmaradt nép életére vonatkozik, hanem a mi életünkre is. Boldog jövendőnk van az Úrban. Krisztusban kaptunk új életet és új lehetőséget. Istennek terve van velünk és nem hagyott egyedül minket a mélységekben. Isten népévé lettünk. Krisztus feltámadása által elkészítette a szabadulást számunkra. Reményteljes jövőnk van az ő erejéből, az ő szeretetéből. Azért van erőnk, mert Krisztustól kapjuk. Azért van jövőnk, mert Isten feltámasztotta Krisztust a halálból és ez az Úr adott nekünk jövőt, bármennyire is nehéz sokszor elképzelnünk a folytatást. Isten Krisztusban új életre hívott el bennünket! Benne megerősödhetünk és nem kell félnünk a külső támadásoktól sem, hiszen könnyedén vissza tudjuk verni azokat Krisztusban! Isten maga ígéri meg népének, hogy velük lesz és nem hagyja el őket, és ez a jelenlét ránk is vonatkozik. Az Úr nem hagy el bennünket, és szeretetének egyértelmű jele a Krisztusban kapott megváltás és élet. Krisztus pedig minket is meglátogat, belép életünk sokszor zárt ajtaján.

A mai evangéliumban olvastuk, hogy Jézus megjelenik tanítványainak. A tanítványoknak, akik féltek, akik zárt ajtók mögött voltak. Látjuk a párhuzamot a múlt és jelen között. Sokan félünk és zárt ajtók mögött vagyunk. Ahogyan a tanítványok félhettek a jövőtől, hogy mi lesz ezután, úgy mi is bizonytalanul tekintünk a jövőbe. Azonban Jézus egyszer csak megjelenik közöttük. Szentlelkét adja tanítványainak és erőt a továbbinduláshoz, a további feladatokhoz. Megajándékozza őket a feltámadás örömével, hiszen maga a Feltámadott van közöttük. Majd amikor Tamás nem hiszi el a többiek szavait, ő is találkozik a feltámadott Jézussal és hisz. Jézus pedig azt mondja: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Általa láthatunk igazán. Hittel sokszor többet, mint amit elsőre gondolnánk. Lelki látással tekinthetünk a jövőbe, a Krisztusba vetett bizalommal.

Kedves Testvérek! Jézus a mi ajtónkon is belép, hogy mellettünk legyen, hogy erőt adjon, hogy elküldje tanítványait. Bennünket is elküld, hogy éljünk a megbocsátás és újrakezdés lehetőségével. Hogy ne félelemmel, hanem a benne való bizalommal nézzünk a jövőbe. Boldogok lehetünk mindnyájan, akik ugyan nem látják őt, de tanúskodunk róla, és kegyelemből, hittel elfogadjuk őt. Bízunk benne, mert ő ott van életünkben. Ő életünk alapja és bár jövőnket nem látjuk, de hisszük, hogy őáltala új életbe járhatunk. Nem a magunk erejében, hanem az Úr gondoskodásában bízunk. Abban a szerető Atyában, aki kivezette népét Egyiptomból, aki hazaengedte Círusz által a megmaradt népet a fogságból, és aki prófétákat, papokat adott népe mellé, hogy újjá tudják építeni az országot, a templomot. Abban az Úrban bízunk, aki értünk küldte szent Fiát, hogy örök életünk legyen. Jézus Krisztus pedig elhordozta értünk mindazt, amit mi nem tudtunk volna. Ezekben a vészterhes időkben is őhozzá ragaszkodjunk és őrá gondoljunk, aki akkor is ott van mellettünk, ha nem látjuk őt. Akiben az Úr elkészítette számunkra az utat. Imádkozzunk hozzá ma is, a Megváltóhoz, a Feltámadotthoz. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk!

Köszönjük gondoskodó szeretetedet és a Krisztusban adatott váltságot. Reménységgel tekintünk a jövőbe, hiszen kegyelmed által hisszük, hogy népedhez tartozhatunk. Te új szövetséget ajándékoztál számunkra Fiadban. Áldunk téged ezért! Kérünk, őrizz meg bennünket, amikor megerősítésre és vigasztalásra van szükségünk, és légy mellettünk életünk minden napján az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

Hirdetés

Ezúton is köszönjük az adományokat, a pénzbeli és virág adományokat, illetve a nyomtatásban, és az igehirdetés terjesztésében nyújtott segítséget. Isten áldjon mindannyiunkat! Erős vár a mi Istenünk!