Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet húsvét 2. napján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mózes ötödik könyvének 32. fejezetében, a 39. és 40. versben, a következőképpen:

Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen. Kezem az égre emelem, és megesküszöm önmagamra, az örökké élőre… Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

húsvét második napja, húsvéthétfő, hagyományosan a Feltámadott Krisztussal való találkozásról szól az emmausi tanítványok evangéliumi tudósításán keresztül. A kijelölt textus pedig Mózes énekéhez tartozik. A kiemelt versekben Isten kijelenti magát, mint aki az egyetlen, illetve a 40. vers esküformája által Isten önmagára, az örökkévalóságra esküszik. Isten megtartja amit ígér, és egyszerre van jelen ebben a rövid szakaszban Isten ítélete és megváltása. Mózes énekének záró szakaszában egyértelművé válik számunkra, hogy Isten a „Vagyok”, aki létezik, az egyetlen Úr, aki örökkévaló. Élet és halál Ura, Izrael és az egész világ Megváltója.

Az Ószövetségben gyakran találkozunk a nép hűtlenségével, Isten haragjával, majd magával megváltással, annak előkészítésével. Amikor a nép hűtlen Istenéhez, akkor a büntetést sokszor idegen népek támadásában látjuk. A büntetés mellett azonban ott rejlik az elkészített megváltás is, hiszen ha visszatér a nép Istenéhez, akkor ő megmenti az ellenségeiktől őket. Ez a körforgás egyszer megszakad, erre utal Mózes éneke. Isten maga tesz ígéretet erre.

A megváltás tehát fontos Isten népének életében is. Az emmausi tanítványokra tekintve pedig látjuk, hogy Isten Jézus Krisztusban valósította meg ígéretét. A Feltámadott Krisztus van jelen a tanítványok mellett. A keresztre feszítés és az üres sír megrémítette a tanítványokat. Szinte sokkolhatta őket, ami történt, de bárhogyan is hiszik, nem maradtak egyedül. A Feltámadott velük együtt megy az úton, és neki elmondhatják bánatukat, elmondhatják mi történt. Kíséri őket, majd elmondja nekik, hogy mindennek így kellett történnie. Maga a Feltámadott Krisztus magyarázza el nekik. Végül, miután meghívják vacsorára, a vacsora során végre felismerik őt, a Feltámadott Jézust, a kenyér megtöréséről.

Minket is kísér Jézus. Bár néha úgy érezzük mi magunk is, hogy egyedül maradtunk, hogy akiben bízunk, akihez imádkozunk, nincs velünk, ő mégis mellénk lép és kísér bennünket életünk útján. Nagy reménységünk, hogy a Feltámadott a mi életünkbe is belép és, hanem is vesszük észre, jelen van. Isten szeretetének jele, hogy Megváltót küldött a földre, aki meghalt és feltámadt értünk. Ez az örömhír pedig nemcsak akkor, a korabeli embernek szólt, hanem ma is aktuális. Ma is igazi örömhír, amikor sokan a bánat, az elcsüggedés, a magány útján járnak. Krisztus az Úr, akiről hisszük, hogy velünk van, ha segítségül hívjuk szent nevét. Ő a mi Megváltónk, akinek fontos az elveszett, bűnös ember. Ő az Úr, aki visszafordíthat minket Istenhez.

Mózes énekében Isten esküt és ígéretet tesz, hogy megváltja népét. Ahogyan megtartotta népét és kivezette őket Egyiptomból, bizonyítja, hogy ő megtartja szavát. Az égő csipkebokornál is ő volt jelen, aki maga a létezés, aki a „Vagyok”. A babiloni fogság idején sem veszett el Izrael, hiszen Isten megtartotta őket és kiszabadította a népet onnan. Minden arról tanúskodik, hogy Isten élet és halál Ura.

Jézus tanítványai pedig hittek Jézusban. Látták, hogy Jézus milyen csodákat tesz, hitték, hogy Isten fia. Követték Jézust, azonban elfogták őt és kivégezték. Elvesztették őt. Jézus pedig nem tett semmit azért, hogy megmentse magát, nem tett csodát és teste eltűnt. Szomorúak és csalódottak a tanítványok, és ebben a helyzetben találkozunk velük, amint mennek Emmaus felé. Ebben a helyzetben lép melléjük az, akiről azt hitték, hogy nincs többé. Ők maguk sem hitték el, hogy mi történt, amikor meglátták a nyitott sírt. Azonban itt új reményt kapnak. Ez a csodálatos idegen elmondja, hogy mit tartalmaznak az Írások. A vacsorameghívás során pedig a tanítványok felismerik a Feltámadottat.

Kedves Testvérek! Húsvét második napján a kérdés számunkra is aktuális: mi felismerjük-e a hozzánk közellépő Urat? Mi hogyan viszonyulunk az Élet és Halál Urához, és mi hogyan fogadjuk a Feltámadottat? Meglátjuk-e életünkben, egyáltalán meg akarjuk-e látni? Beteljesült Isten ígérete és Krisztus által lett reménységünk. Amikor arról beszélünk, hogy ki, mit élt meg élete során, akkor egyáltalán nem elhanyagolandó kérdés, hogy megéltük-e Krisztust, találkoztunk-e Vele igazán? Észrevettük-e őt? Az utóbbi hetekben olyan sokszor hallottuk már, hogy ami ma történik, olyat még az idősebbek sem éltek át, pedig ők már túl vannak háborún, megannyi nehézségen. Érdemes feltenni a kérdést, hogy hol volt Krisztus ezekben a helyzetekben, pontosabban éreztük-e megerősítő jelenlétét? Mert ő ott volt és ma is ott akar lenni életünk nehéz pillanatainál, bármi is legyen az. A kérdés csak az, hogy nyitunk-e neki ajtót, a Feltámadottnak? Hisszük-e, hogy Ő az Úr, akiben van Megváltásunk?

Mózes nem élhette meg, hogy beteljesedjen Isten ígérete, de megtekinthette a megígért földet. De tudta, hogy Isten meg fogja tartani ígéretét. Be fog következni mindaz, amit Isten eltervezett. Úgy hal meg, hogy bízik Isten ígéretében. Hasonlóképpen látjuk a Feltámadottat: Isten valóban elküldte a megígért Megváltót és váltságot szerzett számunkra. Jézus pedig meghalt és feltámadt, Jézus él és velünk él. Lehet, hogy először csalódottak voltak a tanítványok, és lehet, hogy ma ugyanúgy csalódunk önmagunkban, talán Istenben, vagy magában Jézusban: de ő nem hagy minket magunkra és talán csak időre van szükségünk, hogy mi is felfogjuk, észrevegyük, hogy velünk van a Megváltó. Velünk van a Feltámadott. Van olyan, hogy örökké Jézus Krisztusban.

A mai ünnepi alkalmunkon a húsvéti hit Teremtőjére tekintünk. Isten az Ő Egyszülött Fiának feltámasztásával üdvösséget szerzett a világnak. Jézus Krisztus halálával eltörölte a világ bűnét, és feltámadásával megtörte a halál erejét. Az Úr Lelkét kérjük, hogy új életben járjunk ezért a csodáért, ezért a szeretetért. Az Úr kegyelmét kérjük, hogy általa új életben járjunk és örököljük az örök életet. Ámen.

Imádkozzunk!

Élet Fejedelme, Jézus Krisztus! Boldog örömmel áldunk téged azért az élő reménységért, hogy aki hisz benned, ha meghal is, él. Téríts meg minket hitetlenségünkből, és őrizz meg minket minden kísértés között, hogy elérjük hitünk célját: lelkünk üdvösségét.

Úristen, mennyei Atyánk! Áldunk téged, hogy egyszülött Fiadat nem hagytad a halálban, hanem feltámasztottad, és általa megbékéltetted a világot önmagaddal. Könyörgünk életújító kegyelmedért, Szentlelked világosságáért, megváltó Urunk szeretetéét, hogy ne a halált, hanem az életet szolgáljuk. Tégy minket készségessé minden jóra, hogy szent akaratodat cselekedjük szorgalmas és hűséges munkánkkal. Áldásodat kérjük hazánkra, népünkre, vezetőinkre. Áldd meg mezőinket kedvező időjárással, minden dolgozó embertársunkat munkakedvvel. Áldd meg a békéért folytatott munkát az egész világon. Legyen áldásod egyházunkon, hogy szolgálatát tetszésedre hűségesen végezze. Kegyelmed legyen és maradjon velünk mindörökké, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.