Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. (Róm 11,29)

Nagybörzsönyi Evangélikus

Nagybörzsönyi Evangélikus

Igehirdetés - Böjt 5. vasárnapja

2020. március 29. - Nagybörzsönyi Evangélikus

house-4782427_1920.jpg

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt 5., Judica vasárnapján az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetében, a 19. verstől a 25. versig, a következőképpen:

Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

Judica vasárnapján az igazi főpapra tekintünk, aki önmagát áldozta miértünk. A Zsidókhoz írt levél kifejezi a zsidó és pogány hátterű keresztényeknek egyaránt, hogy az igazi áldozatot Krisztus hozta meg értünk. Ezen a vasárnapon ismét szemünk elé tárul Krisztus megváltó szeretete, az a szolgálat, amivel ő már megszerezte számunkra a bűnbocsánatot. Egyszeri és megismételhetetlen áldozat, amit tett, így nincs szükség többé az áldozati kultuszra. Jézus Krisztus új utat nyitott meg előttünk, amikor főpapként a legnagyobb áldozatot hozta az emberiségért. Általa Istenhez járulhatunk, hiszen ő maga az út. Fontos a levél kijelölt szakaszának intése: akik pedig Krisztusban megtapasztalták a bűnbocsánatot és elfogadták Krisztus áldozatát, azoknak egymást is el kell fogadniuk a gyülekezetben. Közösségben kell élniük egymással. A gyülekezethez hűnek kell maradni. Merülhetnek fel problémák, de azokat meg kell oldani. Az Úr Jézus Krisztusra kell vetnünk tekintetünket, aki visszatér hozzánk.

A mai vasárnap textusa és üzenete szíven üthet mindannyiunkat. Amikor a veszélyhelyzet időszakát éljünk és részleges kijárási tilalom van érvényben, akkor nem biztos, hogy az első ami eszünkbe jut, a gyülekezethez való hűség, vagy éppen a problémák megoldása. Törekedhetünk rá, de sokaknak a saját nehézségeikkel is meg kell küzdeniük: mi lesz a munkahelyünkkel, kapunk-e fizetést vagy valamilyen hozzájárulást? Ki fog rólunk gondoskodni, hogyha nincs több tartalékunk? Vajon meg tudnak-e majd látogatni az unokák? Hogyan fogjuk beszerezni a szükséges élelmiszert és gyógyszereket? Számos kérdés felmerül bennünk, jogosan. Még akkor is, ha halljuk, hogy településünk és országunk felkészült a nehéz időszakokra. Mégis tele vagyunk kérdésekkel. Bizonytalanok vagyunk. A megtartó közösség ilyenkor még kiemelkedőbb szerepet kaphat életünkben. Aki pedig a megtartó közösséget élteti, maga az Úr Jézus Krisztus. Az a Krisztus, aki a mai vasárnapon is utat mutat nekünk. A Zsidókhoz írt levél három intést, buzdítást fogalmaz meg a kijelölt igeszakaszban: járuljunk hozzá igaz szívvel, élve az ő szeretetének lehetőségével, a találkozás örömével. Benne bízhatunk ebben a kételyekkel teli időszakban is. A második intés, hogy ragaszkodjunk a reménység hitvallásához. Reménységünk Istenre épül, és tudjuk, hogy amit ő megígért, az megtartja. A harmadik intés pedig a gyülekezet életére vonatkozik: maradjunk együtt Krisztus szeretetében. Buzdítsuk egymást a jó cselekvésére, és hordozzuk el egymást szeretetben.

Jézus Krisztus ma is mozgósít minket. Hitünket erősíti és biztat, hogy tartsunk ki egymás mellett. Ő megtette értünk áldozatát, hogy nekünk életünk legyen. Ez az áldozat pedig nemcsak egy múltban történt esemény, hanem a jelenben megtapasztalható valóság, és jövőre mutató kegyelem. Örök életünk lehet őbenne, aki által új életben járhatunk. Ő az igazi és egyetlen közbenjáró Isten előtt. Szeretetével egyesíteni kíván bennünket. Ha úgy gondoljuk, hogy hozunk áldozatokat egymásért, akkor hogyne tennénk az ő ügyéért. Az Úr kegyelméből, hit által élhetünk és ezt az ajándékot nem tarthatjuk meg magunknak. Továbbadhatjuk a gyülekezetben, a szeretteinknek, és a körülöttünk élőknek. Nem könnyű megbirkózni a problémákkal és a jelenlegi járvánnyal, de keresztény kötelességünk is, hogy vigyázzunk egymásra.

Judica vasárnapja a 43. zsoltár bevezetéséről kapta nevét: „Ítélj meg, Istenem, és ments meg engem, mert te vagy oltalmazó Istenem.” Úgy gondolom, hogy a mai nap zsoltára és igehirdetésre kijelölt igeszakaszának üzenete nagyon aktuális számunkra. A mulandó és törékeny világban, amikor látjuk a televízió képernyőin keresztül a szörnyűségeket, amikor újságban vagy interneten olvasunk a megannyi szenvedésről, rádöbbenünk, hogy Krisztus az állandóság, benne van a mi életünk és ő a mi váltságunk. Magát a Urat szólítjuk meg, hogy ítéljen el minket és mentsen meg, mert tudjuk, hogy bűnös emberek vagyunk. Mindannyian Isten irgalmára szorulunk. Még ha nem is divat manapság erről beszélni, megnyilatkozni az emberek között, akkor is mindenkit ugyanúgy érint és letaglóz, ami a világban történik. Mindenki ugyanúgy vágyakozik a kiszámíthatóság, az állandóság, a biztonság után. Mi pedig részei vagyunk ennek a világnak. Azonban a világ gyülekezeteivel együtt mondhatjuk: nekünk Krisztusunk van. Az igazi Főpap vezet mindnyájunkat. Jézus Krisztus halála és váltsága egyszeri és megismételhetetlen, és örökké érvényes áldozat. Az ő szeretete állandó, nem változik. Ő jól ismeri kísértéseinket, félelmünket és együtt érez velünk. Ő maga is emberré lett és ugyanúgy átélte szenvedéseinket. Hűséges volt mindvégig, mégpedig a kereszthalálig. Őrá bízzuk életünket, mert ő kegyelmet ad és megsegít. Megerősít és megvigasztal. Egyszer pedig eljön majd megjelenésének napja, amikor meg kell majd állnunk az Úr előtt.

Kedves Testvérek! Egyre közelebb járunk nagypéntekhez. Az ezután következő vasárnap már palmarum, azaz virágvasárnap lesz. Lassan belépünk a nagyhét időszakába, annak eseményeibe. Különös érzés ez, tekintettel a járványügyi eseményekre. Bizonytalan ideig nem találkozhatunk a templomban, az is kérdéses, hogy virágvasárnap után lesz-e lehetőségünk közösen úrvacsorát venni. Emlékszem, amikor az ezelőtti években milyen izgalmasak voltak a közös megbeszélések a húsvéti időre tekintve. Amikor azt beszéltük meg, hogy ki, melyik istentiszteletet fogja megtartani és milyen úrvacsorai alkalmaink lesznek. Amikor arról beszélgettünk, hogy meglátogatjuk a szórványokban élő testvéreket és úrvacsorát adunk azoknak, akik különböző okokból, de nem tudnak már eljönni a templomba. Ezzel szemben ez az év teljesen más: Nagybörzsöny és környékén csak reménykedünk abban, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon és újra együtt lehetünk az Úr házában. Szomorúan, de egyúttal reménységgel tekintünk az előttünk álló időszakra: Krisztushoz imádkozunk, hogy szentelje meg jelenlétével családunkat, közös imádságunkat. Együtt imádkozunk a nagybörzsönyi gyülekezettel, és az egész keresztyénséggel együtt, hogy őrizzen meg bennünket minden nehézségben. Segítsen, hogy ne feledkezzünk el keresztjéről, a mérhetetlen szeretetről, amely megmutatkozott és megmutatkozik ma is számunkra. Ő elviselte értünk a fájdalmat és a bűnt, mi pedig elviseljük keresztünket őbenne, a mi Urunk, Jézus Krisztusban, az igazi Főpap által. Ámen.

Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk! Áldunk Téged, hogy nem ítélted kárhozatra az emberiséget, hanem egyszülött Fiadra hárítottál minden bűnt, hogy egy haljon meg mindnyájunkért. Hálát adunk Neked kegyelmedért és végtelen szeretetedért, amellyel magadhoz öleled a világot. Ébressz minket élő hitre, hogy többé ne önmagunknak, hanem Neked éljünk, az Úr Jézus Krisztus által.

Úr Jézus Krisztus, igazi Főpapunk! Jól ismered kísértéseinket, és együtt érzel velünk, mert magad is emberré lettél, és megkísértettél hozzánk hasonlóan. Ezért rád bízzuk magunkat: te kegyelmet adsz, és megsegítesz alkalmas időben. Segíts, hogy sohase feledkezzünk el a Te keresztedről, a kereszten tett áldozatodról. Te vagy az igazi Főpap, aki a tökéletes áldozatot mutatta meg: váltságul adtad magadat sokakért, az egész világért. Küldd el Szentlelkedet, hogy kitartsunk a hitben, hogy hűséggel ragaszkodjunk Hozzád és egyházunkhoz, gyülekezetünkhöz. Ámen.

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban! Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyborzsonyiev.blog.hu/api/trackback/id/tr2415568626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása