Drága mennyei Atyánk!
Hálával köszönjük meg Neked, hogy gondoskodsz rólunk napról napra. Köszönjük Neked, hogy van templom, van gyülekezet, amelyhez tartozhatunk. Kérünk, add, hogy mihamarabb túl legyünk a veszélyhelyzeten és együtt dicsérhessünk Téged a nagybörzsönyi evangélikus templomban, illetve minden keresztyén gyülekezet egy szívvel magasztaljon Téged saját templomában, gyülekezeti házában, otthonában. Áldunk Téged, hogy eddig is volt egy hely, ahol Veled találkozhattunk. Kérünk, látogass meg bennünket ezután is, és légy velünk, amikor Utánad, a templomunk után, és gyülekezetünk után vágyódunk.
Reményik Sándor versének szavai kísérjenek minket ebben a vágyódó időszakban:
REMÉNYIK SÁNDOR: ÜRES TEMPLOMBAN
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.