Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap (Jeruzsálem pusztulásának emlékünnepe) az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, az 1. verstől a 12. versig, a következőképpen:

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Ámen.

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

            a mai vasárnap, Jeruzsálem pusztulásának emlékünnepén, érdemes arra a szövetségre tekintenünk, amelyet Isten kötött népével, és arra a szövetségre, amelyet velünk kötött az Úr Jézus Krisztusban. A mai vasárnap témája: „Hit által igazulunk meg!” A hit, a Jézus Krisztusban való hit, akit a Zsidókhoz írt levél a csodálatos főpapként mutat be. Ő az, aki a hívőnek megnyitja az utat az üdvösség, az örök élet felé. A hit egyúttal engedelmesség Istennek, aki hív, aki megszólít. Az Ószövetségből látunk példákat, akik Isten ígéretének beteljesedését várták, akik telve voltak reménységgel. Hittek abban, hogy mindaz, amit az Úr megígér, megtörténik. Megtörténik akkor is, ha ők ezt nem élik már meg. Az Istenbe vetett bizalom határozta meg életüket. Azonban Jézus Krisztussal még nagyobb csodát élhetünk át, hiszen rajta keresztül Isten egészen közel jött és közel jön az emberhez. Változás történik általa életünkben és személyes hitünkben. A keresztyén ember Krisztushoz akar tartozni, és tudjuk, hogy nem mi munkáljuk a hitet, hanem az az Úr, aki megszólít, aki elhív és szolgálatra indít. Egész életünket áthatja ez a ragaszkodás, ha engedjük, hogy megérintsen bennünket. Jézus sírva jövendölte meg Jeruzsálem pusztulását. 70-ben Titus körülvette a várost és bár sokáig kitartottak, mégis egy idő után elesett a város. Az egyház erről emlékezik meg, emellett pedig megtérésre hív. Emlékeztet arra, hogy életünk az Úr kezében van, és hogy ő velünk van a válságos időkben. Emlékeztet a szövetségére, és Krisztusban kapott megváltásunkra. Jézus Krisztus hitünk alapja. Ő, aki vállalta az emberlétet, átélte szenvedéseinket, és elszenvedte értünk a halált, hogy feltámadjon értünk. Ez a legnagyobb ajándék, amivel élhetünk, ha hagyjuk, hogy megérintsen, ha elfogadjuk jelenlétét életünkben. Annyi mindenért képesek vagyunk harcolni, akár a végsőkig. Nagyon szeretem este megnézni a különböző főzőműsorokat és néha elgondolkodtató látni és hallani, amikor a versenyzők azt mondják, hogy hát ők hisznek magukban, ők megmutatják, hogy tudnak jól főzni. Valaki túlságosan magabiztos, valakinek pedig bátorításra van szüksége, és gyakran halljuk a mentoroktól, hogy „higgyetek magatokban!” Látva egy-egy műsor végét és a kapott végeredményt, nem mindig hoz a harciasság, az önmagunkba vetett bizalom sikert. Időre van szükség, hogy jobban megtanulják, hogyan kell bánni a különleges alapanyagokkal. Egy biztos, hogy egy dolog magabiztosnak lenni, és megint egy mások dolog hinni magunkban. Mert valamit tényleg meg tudunk csinálni, de mindig elérünk egy pontig, legyen bármiről szó az életünk során, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk itt véges a tudásunk. Nem tudunk mit tenni. Egyszerűen el kell fogadnunk azt, hogy tehetetlenek vagyunk. Legtöbben ilyenkor kulcsolják imára a kezüket, ezekben a legmélyebb pillanatokban. Azokban a pillanatokban, amikor a másikért, egy betegért imádkozunk, amikor abban reménykedünk, hogy az idő begyógyítja a sebeket, amikor egy rég látott rokonunkra, ismerősünkre, vagy gyermekünkre, unokára gondolunk...szeretnénk, ha jól mennének a dolgaik, de vajon hogyan tudnánk őket segíteni? Sok mindenben bízunk, sok mindent elhiszünk, és sok mindenben hiszünk. De vajon hiszünk-e abban, amiről a Zsidókhoz ír levél szolgáltat magyarázatot  a mai vasárnapra kijelölt igeszakasz elején? „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható...” Hinni egyáltalán nem könnyű. Pláne nem egy olyan világban, amikor kisgyermekként én még azt olvastam a kémia tankönyvekben, hogy az „atomok a legkisebb részecskék, amelyek tartalmazzák egy anyag kémiai tulajdonságait.” Azóta tudjuk, sőt, már amikor a könyvet kezembe fogtam, elmondták nekem, hogy ez már idejét múlt, hogy van tovább. Egyre több dolgot fedeznek fel. És ahogyan egyre több dolgot fedeznek fel, egyre több a kérdés is. Amit látunk, az talán egyértelmű és mérhető, de a valódi látás, amelyről az ige is beszél, nem csupán fizikai látás. Hitbéli meglátás, felismerés, arra vonatkozóan, hogy ki az, aki munkálkodik az életünkben, ki az, aki vezetni próbál bennünket, hogy meg ne üssük lábunkat a kőben. Egy új nézőpont, amely rádöbbent arra, hogy másként tudom feldolgozni a nehézségeket, mert velem van Valaki, akiben bízom. Az Istenbe vetett bizalom mindenkinek ügye, nemcsak a miénk. Nemcsak néhány embernek szól, hanem Jézus mindenkiért életét adta. Váltságul sokakért. Egész életünket megváltoztatja a felismerés, amely egy egészen más életvitelt, hozzáállást jelent. Az igazi főpap életét adta értünk, ő mutatta be a tökéletes áldozatot, saját maga áldozatát az Úrnak, hogy általa új életben járjunk. Ezt a csodát nehezen tudjuk megérteni, elfogadni tudjuk. Hinni és bízni az Úr Jézus Krisztusban. Bízni Isten kegyelmében, aki kegyelemből, hit által ad nekünk üdvösséget, szeretett Fiáért. Sokan kétkednek benne és nehezen tudják elfogadni az ő megkeresését. Azonban amikor Jeruzsálem pusztulására emlékezünk, amikor mindannyian bűnbánatot tartunk, akkor azért is imádkozunk, hogy mindenkihez elérjen az evangélium, az Úr igéje, amely életeket megváltoztató. Amely megtart  a nehézségekben, felemel és vigasztal gyász idején, aki velünk örül a boldog pillanatokban, és aki hozzánk akar tartozni egész életünkben. Nem mi munkáljuk a hitet, de kegyelemből elfogadhatjuk azt, és Krisztushoz tartozóként szeretettel szolgálhatunk a világban, és egészen máshogy közelítünk a szenvedéshez, az örömhöz, a másik emberhez. Krisztus arcát pillanthatjuk meg a másikban, aki ugyanarra a szeretetre vágyik, mint mi: az Úristen szeretetére, aki lehajolt hozzánk, mert mi nem tudunk hozzá felemelkedni. A mi mennyei Édesatyánk kegyelmében bízunk, akiről az ősatyák, az igében felsoroltak tanúságot tettek és bíztak. Mi is hasonlóképpen bízunk benne, bár nem tudjuk még, hogy mit hoz a jövő, de az Ő akarata és ígérete beteljesül. Akkor is, ha nekünk ez elsőre lehetetlennek tűnik, pedig Istennek minden lehetséges. Ámen.

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, aki szánakozol emberi nyomorúságunkon, és bánkódsz szívünk hitetlenségén: láttasd meg velünk életújító erődet, és győzz meg minket Szentlelkeddel, hogy élő reménységgel higgyünk tebenned, és veled éljünk most és örökké. Ámen.