Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a gyülekezet a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János első levelének 5. fejezetében, a 18. verstől a 20. versig, a következőképpen:
Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
Isten sötétségből világosságra hív. Négy vasárnapon keresztül ezzel a témával találkozunk, és a mai textus alapján kijelenthetjük, hogy a világosság a mi életünkben maga Jézus Krisztus. Sok kérdésünk lehet, amikor először meghalljuk ezt a néhány mondatot. Pedig mennyire biztosak vagyunk magunkban, amikor egy vitában úgy nyilatkozunk, hogy mi tudjuk. Tudjuk, hogy merre mennek a dolgok, hogy mi az értelme a mi életünknek, hogy ne mondja meg senki, hogyan tovább. Mi tudjuk. Ahogyan azt is tudjuk, hogy ki az, aki láthatóan csodálatosan él, aki irigylésre méltó, és persze azt is tudjuk, hogy ki gyarló, és kinek kellene többet templomba járnia, esetleg néha felhívnia, hogy mi van velünk. Mi tudunk mindent, magabiztosak vagyunk.
Mégis mintha megtorpannánk és egy percre elgondolkodnánk, amikor meghalljuk a mai igét: Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik…Első hallásra nem mernék megesküdni rá, hogy mindenki nyugodtan válaszolná rá, hogy igen, mi Istentől vagyunk, mi nem vétkezünk. Különben is, elméletben olyan jól megy a nem vétkezés. Kicsit olyanok vagyunk, mint azok, akik valamilyen függőséggel küzdenek, és nem az értelmükkel van a baj: tudják jól, hogy ami után sóvárognak, az káros az egészségükre, de mégis újra és újra magukhoz veszik, mert egyszerűen a szervezetük nehezen változtat. Nagyon nehéz úrrá lenni magunkon, azt szokták mondani, hogy egyedül nem is igazán megy, segítségre van szükség. Támaszra, aki velünk van.
Hasonlóképpen küzdünk meg a vétkeinkkel. Sokszor anélkül is vétkezünk, hogy észrevennénk. Ezért is olyan ijesztő első olvasásra, első hallásra a jánosi ige, amelyben János nyomatékosan közli, hogy aki Istentől született, nem vétkezik. Természetesen az értelmezése ennek a szakasznak már nem olyan egyszerű. Többféle fordítás és magyarázat található arra vonatkozóan, hogy kire és mire vonatkozik mindez. Fordítható az igeszakasz eleje úgy is, mint „aki Istentől született, tudniillik Jézus, vigyáz arra, aki Istentől született.” Ettől függetlenül még mindig kérdés, hogy ha az egész világ a gonosz hatalmában van, akkor mit tehetünk? Vajon tényleg felismerjük-e az Igazat, felismerjük-e Krisztust?
Egy magyarázat szerint visszafelé érdemes olvasnunk ezeket a verseket, mert úgy könnyebben értelmezhető. Ha így olvassuk, akkor úgy értelmezhetjük a mai textust, hogy Krisztus értelmet ad nekünk, hogy megismerjük az Igazat. A világ a gonosz hatalmában van. Aki Istentől született, az megőrzi önmagát, illetve azt megőrzi az Úr. Így olvasva a kijelölt szakaszokat másképpen fest a kép: hiszen nem önmagunkról van szó. Nem látszólagos bűntelenségünkről vagy vétkeinkről szól Isten igéje, hanem arról, hogy hitünk alapja Jézus Krisztus. Nem mi és nem mások vannak a középpontban. Mi nem tudjuk meghatározni és mérlegre tenni mások hitét, nem is tehetjük meg, hiszen ez Isten joga, de bízhatunk Jézus Krisztusban. Hozzá tartozunk, és nem azért, mert bűntelenek lennénk. Nem a bűntelenség köt oda bennünket Istenhez, hanem a Krisztusba vetett bizalom. Úgy élhetünk és úgy imádkozhatunk, hogy bűnösként Krisztushoz fordulunk, mert ő képes megszabadítani azoknak a terhétől. Ez egy nagy különbség. Úgy élni a világban, hogy bízunk az ő segítségében, bűneink ellenére. Ha a keresztény ember nem is tudja elkerülni a bűneit, vétkeit, de tudja, hogy mit kezdjen vele. Tudjuk, hogy kihez imádkozzunk. Tudjuk, hogy ki az, aki megbocsát, aki az egyedüli út az Atyához. Nem a mi érdemünkért vagyunk vele kapcsolatban, nem magunkat tesszük alappá, hanem Jézus Krisztust, az igazi alapot hisszük és valljuk.
János tehát nem arra akar bennünket rávezetni, hogy egymás bűneit, tetteit méricskéljük és az alapján alkossunk véleményt, hogy az alapján akarjuk megmondani, hogy kinek milyen az Istennel való kapcsolata. Nem azt akarja, hogy saját vétkeinkre tekintve vesszük el, hanem, hogy minden esetben Jézus Krisztusra figyeljünk.
Talán közhelyes, de a mai reklámokat megfigyelve mindig azt szeretnék belénk sulykolni, hogy mi megérdemlünk mindent. Azt szeretnék elhitetni velünk, hogy mi tudjuk mi a jó, és mivel a termék nekünk való, nekünk biztosan jó, ezért érdemes megvennünk. Szinte tudattalanul elhintenek bennünk információkat, hogy az ő terméküket vásároljuk meg. Valahogyan így működhet minden, amit a gonosz, a gonosz szándék irányít, hiszen valójában csak áltatnak minket. Nem minden működik úgy, amit nekünk ajánlanak, nem minden válik erényünkre. Mégis van olyan érték, van Valaki a világban, akihez érdemes ragaszkodni, és aki az Istentől való távolságunkat szeretné lerövidíteni, szeretne közelebb vinni hozzá: maga az Úr Jézus Krisztus, aki megőriz mindannyiunkat, mindenkit, aki benne bízik. Aki hálával fordul felé, mert nem vétkezett, aki bűnbánattal fordul felé, mert valami rosszat tett, mindenkiért, akinek szívében az ő hívó szava visszhangzik, mert hozzánk szeretne tartozni. Isten sötétségből világosságra hív. Ez a világosság ő, Krisztus, a mi Megváltónk. Ő értelmet ad, hogy megismerjük az Igazat, Ő az igaz Isten és az örök élet.
A lekcióban hallottunk a négyezer ember megvendégeléséről. A Jézust hallgatók mindannyian részesülnek mindabból, amit ő ad. A kenyérből, a halból, és leginkább Isten igéjéből és Jézus szeretetéből. Jézus tekintettel volt fizikai állapotukra is, arra, hogy valakik messziről jöttek és újult erőre lesz szükségük a hazatéréshez. De a testi táplálékon túl lelki táplálékot és örök életet is nyújt nekik: saját magát, aki meghalt és feltámadt, hogy nekik, hogy nekünk életünk legyen, hogy őhozzá tartozzunk.
Áldjuk Krisztust, aki mindig és mindenkor segít, bármiféle kéréssel fordulunk hozzá. Ma is kérjük, hogy segítsen meg minket akkor is, amikor hitetlenségben lep meg minket a kísértés vagy a halál félelme. Láttassa meg velünk halált legyőző hatalmát, hogy higgyünk benne, és éljünk őáltala, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Ébressz bennünk hitet, és láttasd meg velünk, hogy örök élet beszéde a te igéd, amely mindennapi életünket is boldoggá teszi, ha engedelmesen követjük útmutatását, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
