Mindig beleesünk Tamás hibájába: azt akarjuk hinni, amit látunk...A modern észember, szinte még kicsit büszke is rá, hogy csak azt hiszi, amit megfoghat kezével, amit meg tud érteni eszével...Fölöttébb nagy önteltség ez a magatartás. Hallatlan gőg azt igényelni, hogy az agy felfogó képessége a mértéke annak, ami lehetséges a világban, ami létezhet...A múlt század tudományossága valóban telve volt ezzel a gőggel. A mai kor tudománya már sokkal szerényebb, mert rájött, hogy rengeteg olyan titok van, amit nem tud megragadni. A valóság nagyobb, mint az a darabka, amit belőle az értelem kulcslyukán át meg lehetne pillantani. A látás által csak nagyon felületen mozgó, külsőleges ismeretre lehet eljutni, a lényeg megismerésére nem. A hit több, mint látás! A hit a lényeg megragadása. 

Joó Sándor

Uram! Nem a képzelődésem mondja, hanem a tapasztalatom: ha munkára indulok, szemedet mindig rajtam tartod. Bárhol végezzem is fáradtsággal járó föladatomat, velem vagy. Résztveszel munkámból. Tanácsolsz. Erőm fogyatkozása sem kerüli el figyelmedet. Ha az eredménytelenség homálya eltakarja is előlem alakodat, boldogulásom hajnalóráján tisztán látlak és tudom: mindig is ott voltál. Ha nem látlak is.

Ordass Lajos