Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Mikeás próféta könyvének 7. fejezetében, a 18. verstől a 20. versig, a következőképpen:
Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja! Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben. Ámen.
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
valamelyik nap megtekintettem az interneten egy videót, amelyben egy terepjárós férfi megáll egy galambárus mellett, és megveszi tőle a galambokat. Az árus egyenként vette ki a galambokat a kalitkából és a vevő ahelyett, hogy átvette volna őket, egész egyszerűen hagyta felrepülni az égbe a madarakat. Hasonló történetet ismerünk, amikor egy kisfiútól vásárolja meg a lelkész a madarait, hogy utána elengedje őket. Ezzel példázza, hogy Krisztusnak milyen fontosak vagyunk, és hangsúlyozza, hogy ő meg akar szabadítani minket.
Kedves Testvérek! A mai ószövetségi igeszakaszhoz kapcsolódik egy ortodox zsidó hagyomány: a hagyományt őrzők egy gyors folyású patakhoz mennek és a textusban felhangzó mondatokat ismétlik, miközben különböző apróbb tárgyakat és papírdarabokat dobnak a patakba, ezzel emlékeztetve önmagukat arra, hogy eljön az Úr és megbocsátja vétkeiket. Ez a cselekmény azt bizonyítja, hogy van még hit Izraelben. Dicsőséges lesz az a nap, amikor Isten megbocsátja bűneiket és többé nem emlékezik meg azokról (Arno C. Gaebelein). Emellett az ókori világban gyakori kép volt a tenger, illetve annak titokzatos mélysége. Jónás is egészen mélyre, a tenger mélyére került. Ide veti az Úr bűneiket, ide veti az Úr a mi bűneinket is: egészen mélyre, hiszen neki abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.
Mikeás próféta nehéz helyzetben szólal meg. Ézsaiás kortársa volt, vidéki próféta lehetett, aki az egyre elviselhetetlenebb szociális viszonyokkal is elmélyülten foglalkozott. Emellett kritikát fogalmazott meg az istentisztelettel és a vezető körökkel szemben is. Neve azt jelenti, hogy „ki hasonló az Úrhoz?” vagy „Kicsoda olyan, mint az Úr?” Ez a név egyfajta hidat képez a nehézséget megélő nép és a végső válasz között, amely a fogságból való szabadulás lesz. Mikeás idejében a nép két nagy hatalom közé került, nehéz időszakot éltek át. Napjainkban talán úgy érezzük, hogy nem szenvedünk háborútól, bár erről lehet, hogy más országok másként vélekednének, de saját országunkban ugyanúgy szenvedtünk a vírustól és félünk a következő hullámtól. Megéltük milyen a kényszerű bezárkózás és a láthatatlantól való félelem. Próbálunk elővigyázatosak lenni, és egyben bízunk abban, hogy előbb-utóbb végre elmúlik ez az időszak, kifejlesztenek valamiféle vakcinát és visszatérhetünk korábbi életünkhöz. Szabadulásra vágyunk, és örülünk annak, hogy az utóbbi hetekben szabadabbnak érezhetjük magunkat.
Azonban a mai igeszakasz nem pusztán fizikai szabadságról beszél. Nem pusztán arról, hogy túl kell valahogy élnünk a négy fal között, hogy át kell szervezni az életünket. Arról beszél, ami mindenhol jelen van a világban: a bűnről és az Isten szeretetéről. A nép megkegyelmezésének és száműzetésből való visszatérésnek is volt előfeltétele, mégpedig az, hogy Isten megbocsátotta a bűnt. Nem az, hogy az ember megbocsájtott saját magának és próbálta valahogy kiegyenlíteni a helyzetét, jobbnak mutatni magát Isten előtt. Az kellett, hogy Isten megbocsásson nekik, nekünk. Istennek ez a csodálatos szeretete áll a himnusz középpontjában, amellyel Mikeás könyve zárul. Isten megtartja hűségét és az ősatyáknak adott ígéretét. Újra lehetségessé válik, hogy tulajdonukba vegyék az országukat, hogy újrakezdhessék életüket.
Kedves Testvérek! Mi is újrakezdhetünk. Az Úr elkészítette nekünk a szabadulást. Ő bűnösöket hív magához, ahogyan a mai lekcióban, az evangélium igéiben hallhattuk (Lk 15,1-10). Az Úr végtelen szeretetével átöleli a világot és terve megvalósult Jézus Krisztusban. Ami Isten népéből, Isten szeretetéből származik, annak bűnére nem tekint. Mikeás próféta idején ez az akkori izraelitákra utalt, ma viszont az egész kereszténységre értjük. Új esélyt kaptunk az életre. És itt nem csak a vírushelyzetről van szó, nem az egészségi állapotunkról, hanem üdvösségünkről, a Krisztushoz tartozásunkról. Őbenne van örök élet és üdvösség. Őáltala halhatunk meg a bűnnek és születhetünk újjá hitben. Az ő hívását fogadhatjuk el hittel, kegyelemből. Örömhír számunkra, hogy a mai vasárnap üzenete és témája az, hogy az Úr bűnösöket hív magához. Az Úr nem eltaszítani akarja a bűnöst, hanem megkeresni, megtalálni és megtartani.
Mikeás hangvétele nyers, szókimondó. Őszintén szólal fel az Istentől való elfordulás ellen. Ostorozza a nép vezetőit, a hatalmi és vallási vezetőket. Félti a népet a közelgő veszélytől, hiszen a büntetés mindenkit érinteni fog. A hívőket és bűnösöket egyaránt eléri. Azonban könyvének végén Isten megbocsátását hirdeti, Isten haragjának az elmúltát. Ennek a próféta könyvnek a zárása a mai vasárnapra kijelölt igehirdetési alapige. Ebben Isten bűnbocsátó jóságáról és szeretetéről szól. Ez a szeretet pedig Jézus Krisztusban lett valóssággá. Az ószövetségi ember szavaihoz kapcsolódunk ma, a keresztény üzenettel, örömhírrel. Az Újszövetségre tekintve tapasztaljuk, hogy Krisztuson keresztül kaptunk megbocsátást és új életet. Ő a megígért Messiás, ő az, aki helyreállítja a kapcsolatot Isten és ember között. Aki valóságos Isten és valóságos ember. Őbenne bízunk ma is, amikor számunkra teljesen új helyzettel állunk szemben. Őhozzá fordulunk, amikor talán még inkább szükségünk van lelki elcsendesedésre és lelki elmélyülésre, Istenre figyelésre.
Krisztus után nem változtunk meg lényegesen. Továbbra is bűnösök vagyunk, akik rászorulunk Isten kegyelmére. De Isten a mi bűneinket is letapossa és a mélybe veti. Nemcsak az akkori kor embereinek, hanem a ma keresztényeinek is komolyan kell venniük, komolyan kell vennünk, hogy Isten iránti hálával élhetünk. Bűnbocsátó kegyelmével felénk fordul és megmutatja, hogy ő nem a bűnöst pusztítja el, hanem magát a bűnt, ami fojtogat minket. Nem csak a felszínen lévőt vágja le, hanem gyökerestől tépi ki a minket megpróbáló bűnöket. Hozzá fordulhatunk egyedül, aki hűséges népéhez, aki szereti a bűnös embert is. Maga Jézus mondja, hogy minden egyes megtérő bűnösnek örülnek a mennyben. Fontosak az igazak is, de nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Bűneink ránk nehezednek és a mi Megváltónkhoz menekülünk, aki a vele való közösségre bátorít bennünket. Isten bűnösöket hív, Jézus alkalmatlanokat tesz alkalmassá, hogy az ő követői legyenek, hogy hallgassanak hangjára és másokat is az ő követésére hívjanak. Bízzunk az őbenne kapott megváltásban, Isten szeretetében, Krisztus hívásában, a mi Megváltónkban. Áldjuk őt és hálával imádkozzunk hozzá, mert ő nem hagyta a bűnbe esetteket elveszni, hanem magához öleli ma is a bűnös embert, hogy megkapjuk tőle a bűnbocsánat békességét. Ő kérjük, hogy vezessen minket irgalmával, hogy akarata szerint éljünk és szolgáljunk a világban. Ámen.
Imádkozzunk!
Hálát adunk neked, Istenünk, minden emberi értelmet meghaladó irgalmadért: hogy elítéled a bűnt, mégsem veted el, hanem szereted és megtérésre hívod a bűnös világot. Áraszd ki Szentlelkedet, hogy sokan meghallják hívó szavadat, és sokan együtt magasztaljuk végtelen szeretetedet, Jézus Krisztusért, a mi Urunkért. Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.
