Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet húsvét ünnepe után 6. vasárnapra (Exaudi) az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk Pál Timóteushoz írt 2. levelében, a 2. fejezet első versétől a 17. vers „a” részéig, a következőképpen:
Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Ámen. Urunk, szentelj meg minket igéddel! A te igéd igazság!
Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,
Rogate vasárnapján Pál Timóteushoz írt első leveléből volt kijelölve számunkra az igehirdetési alapige, a mai vasárnapra pedig második leveléből. Ahogyan akkor elhangzott, a szerzőség kérdése fennáll ebben a levélben is. Valamely szemlélet szerint Pál valakinek elmondhatta gondolatait, aki írásba foglalta ezeket. Az egész irat pedig a kitartásra biztat, illetve a téves tanításokra figyelmeztet. Egyúttal átérezhetjük mindazt a szenvedést és nehézséget, amelyet a levél szerzőjének kell kiállnia. Krisztus ügyéért tartják fogságban, de erőt ad neki az evangélium, az igazi érték, amelyhez ragaszkodni lehet. Az az érték, amelyet szeretne továbbadni másoknak. Olyan érték, amelynek tisztaságára ügyelni kell. Krisztus katonája vállalja a szenvedéseket az Úr ügyéért és hűségéért. Külön figyelmet érdemel a textusban olvasható Krisztus himnusz, amely a 11. verstől a 13. versig tart: „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” A szerző a Krisztussal való közösséget hangsúlyozza, illetve azt, hogy a Krisztusért szenvedő vele együtt uralkodhat majd. Emellett az utolsó két sor megerősít bennünket abban, hogy az isteni logika nem úgy működik, mint az emberi: ha mi hűtlenek vagyunk, ő akkor is hű marad hozzánk. Isten szeretete nem hasonlítható az emberi szeretethez és hűséghez. Krisztus hűséges hozzánk. Ha netán elcsüggednénk, akkor felráz és vigasztal ez az ige, hiszen a bizonytalan hívőnek erőt ad az Úr szeretetének és hűségének örömhíre.
Az utóbbi hetekben, hónapokban talán belső harcainkat vívtuk. Most, hogy a nyitás lassan elkezdődött Magyarországon is, talán még bizonytalanabbakká váltunk, hogy mikor merjünk elindulni, mikortól nyithatjuk ki templomunkat, egyáltalán milyen óvintézkedések mellett tegyük ezt? Kaptunk segítséget, útmutatást a Püspöki Tanácstól, de minden gyülekezet más és más szemmel, illetve eltérő véleménnyel viszonyul a nyitáshoz. Természetes, hogy vannak közöttünk olyanok, akik egyetértenek a mihamarabbi nyitással, és hogy vannak olyanok is, akik aggódnak emiatt, inkább lassítanák a folyamatot, tekintettel idősebb gyülekezeti tagjainkra. Érdekes, új helyzetben találtuk hirtelen magunkat az utóbbi napokban. Visszatekintve az elmúlt pár hónapra, felidézzük, hogy túl vagyunk egy olyan húsvéti időszakon, amikor nem lehettünk együtt a templomban, amikor nem úrvacsorázhattunk együtt, és amikor a családon belül is meg kellett beszélni, hogy ki, mikor használja a laptopot és ki, milyen munkát tud otthon elvállalni. Nehéz volt átállni, de talán még nehezebb lesz visszatérni a korábbiakhoz, bár sokan mondják, már semmi sem lesz ugyanaz.
Belső küzdelemnek is mondhatjuk azt, amit átéltük, és amit ma is átélünk, hiszen még nincs vége a járvány időszakának. Ugyanakkor számtalan jó dolgot tanultunk, és rengeteg jó tanácsot hallottunk, hogy miként tudjuk ezt az időszakot jól és hasznosan eltölteni. Sokan megtanultak pl. kenyeret sütni, megtanultuk jobban beosztani az élelmiszert, talán a pénzünket is. Most, a kezdeti nyitás szakaszában azonban még mindig bizonytalanok vagyunk. A kérdés, hogy a hétköznapi gondok eltérítenek-e minket attól, akiről a mai igénk tesz bizonyságot? Vajon észrevesszük-e, hogy kitől nyerhetünk erőt, honnan van erőnk a belső, és lassan külső harcainkhoz?
Krisztus katonáinak stratégiája van. Stratégiát dolgoznak ki, hogy mindent tudatosan megtervezzenek. Nem parancsokat végrehajtó zsoldosok vagyunk, hanem Krisztusból erőt merítő katonák. Tudjuk, hogy ő az állandóság a mulandó világban, ő az, akiért érdemes bilincseket viselni, vállalni a szenvedéseket is. Emellett pedig a józanság lelkét kaptuk, ezzel a Lélekkel összpontosítunk és igyekszünk közös erővel megoldani az előttünk álló problémákat. Közös erővel készülünk fel rá. Nem panaszkodhatunk, hanem magunkért és egymásért is harcolunk a felkészüléssel. Ahogyan eddig segítettük, úgy továbbra is segítenünk kell azokat, akik elhagyatottak, gyengék, kiszolgáltatottak. Kellő bölcsességgel és figyelemmel nyitunk ajtót. Közösségünk felelőssége mellett azonban nem mehetünk el az egyén felelőssége mellett sem.
Kedves Testvérek! A levél írója bár bilincsbe van verve, mégis szabadnak érzi magát Krisztusban. Bár személyes szabadságát korlátozták, mégis szívesen vállalta a rabságot Krisztusért. Erőforrásként tekintünk mi magunk is a Szentírás szavaira, amelyben Krisztus azt ígéri, hogy ő is vallást tesz arról az Atya előtt, aki őt megvallja az emberek előtt. A mi hűségünk törékeny, de ő hűséges maradt hozzánk. Ha harcolunk, akkor is számíthatunk hűségére, ez ad erőt ahhoz, hogy ne adjuk fel azt, a nehézségek, bizonytalanságok között.
Arno Gaebelein azt a címet adja a második fejezetnek, hogy „A hit harca és a hívő ember útja.” Az apostol átadja Timóteusnak azokat a képességeket, amelyek szükségesek szolgálatának elvégzéséhez. Jézus Krisztus katonájaként szellemi háborút visel, és el kell szenvednie nehézségeket is. Óvakodnia kell attól, hogy az élet mindennapi gondjai eltaszítsák Krisztustól. Isten igéje ugyanis nincs bilincsbe verve. Isten igéje élő és ható, és emberek által is munkálkodik, működik az emberek között. A kijelölt út az, hogy mindannyian kipróbált emberként álljunk meg az Isten előtt, olyan katonaként, olyan munkásként, aki nem vall szégyent. Emellett látjuk a mai evangéliumban, hogy Jézus beszél a Pártfogóról, és a tanítványok előtt álló nehézségekről is. Van mellettünk Valaki, aki segít, amikor szembenézünk ezekkel.
Így áldjuk Istenünket, hogy minden szava igaz, és ígéretére és szeretetére biztosan építhetünk. Így imádkozunk a mai vasárnapon, hogy emlékeztessen hűségére, ha meginognánk a hitben, és ébresszen bennünk új reménységet, ha elestünk, hogy merjünk ráhagyatkozni mindenkor, és teljes bizalommal forduljunk hozzá, mert ő meghallgat minket, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
Imádkozzunk!
Hálát adunk neked, Úr Jézus Krisztus, hogy egyházadra bíztad az evangélium drága kincsét, hogy megtérést és bűnbocsánatot hirdessen a te nevedben. Maradj velünk minden napon ígéreted szerint, és taníts minket bűnbocsánatodból élni, hogy az evangélium tanúiként készek legyünk szolgálni minden embernek személyválogatás nélküli szeretettel. Ámen.
Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.
