Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. (Róm 11,29)

Nagybörzsönyi Evangélikus

Nagybörzsönyi Evangélikus

2020.04.05. Nagybörzsöny, online istentisztelet, Böjt 6. vasárnapja, Virágvasárnap (Palmarum)

2020. április 05. - Nagybörzsönyi Evangélikus

Kegyelem néktek és bekesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet böjt 6. vasárnapján, Virágvasárnap (Palmarum), az igehirdetés alapjául kijelölt igét, amelyet megírva találunk János evangéliumának 12. fejezetében, a 12. verstől a 19. versig, a következőképpen:

 

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi! Ámen.

 

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban,

 

nemrég olvastam Frei Tamás Bábel című könyvét, amelyben elképesztően sok összefüggést tár fel a szerző a műkincsrablással, emberkereskedelemmel kapcsolatban. Mindezek mellett szól az ezekhez tartozó hatalmi harcokról. Semmi sincs véletlenül, és a könyvből kiderül, hogy kiket, mi motivál. Milyen hatalmi törekvések vannak egy-egy műkincs megszerzésének hátterében, hogyan alakul a politikai helyzet különböző nagy múltú cégek nyomására. Olyan embereket ismerhetünk meg a könyvben, akiknek nem igazán számítanak az emberéletek, csupán saját hatalomra kerülésük lebeg a szemük előtt. Ártatlanok halnak meg azért, hogy ők hatalomra jussanak, hogy ezek az emberek pénzt, nevet szerezhessenek maguknak. Olvasunk olyan emberekről is, akik évtizedekig becsületesen dolgoztak egy ügynökségnél, végül mégis úgy döntöttek, hogy feladják hűségüket, és a könnyebb utat választják a karrier, a hatalom, a pénz miatt. Hihetetlen mértékű érdektelenség veszi körül a legtöbb, felső körökben mozgó embert, akik a maguk módján, a „túlélésért” küzdenek. A motivációjuk a legtöbb esetben mégis a pénz, a hatalom marad. A hatalom, befolyás megtartása és további erősítése, úgy ahogyan felmenőik is tették.

A mai igében is találkozunk egy királlyal. A mai textusban azonban egy olyan uralkodót látunk magunk előtt, aki egészen más, mint azok az emberek, akik gátlástalanul átlépnek másokon. Az alázatos Király vonul be Jeruzsálembe. Ő egészen máshogy közelít hozzánk, emberekhez. Számára mindannyian ugyanolyan fontosak, ugyanolyan értékesek vagyunk. „Felsőbb körökben” mozog, mégis ez egészen más kör, mint amilyenről pl. az említett könyvben olvasunk. Nincsenek sztárallűrjei, ahogyan ma mondanánk. Nincsen benne vágy, hogy hatalomra lépjen és leigázza az ellenséget. Pedig Jézust királynak, messiási uralkodónak kijáró tisztelettel fogadják az emberek. „Áldott, aki jön az Úr nevében.” Ez annyit jelent, hogy aki érkezik, az Úr megbízásából érkezik. Az ünnepélyes bevonulás az Ószövetségben gyakori, és ismert műfaj volt: a király felkenetése és kikiáltása után a bevonulás következett, mégpedig a királyi állaton, majd ezt követte maga a trónra lépés. János evangéliumában azt olvassuk, hogy „Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: Ne félj Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Jézus alázatosan vonul be, szamárcsikó hátán. Jézus bevonulásával valami egészen más kezdődik el. Valami egészen új, ami virágvasárnap újra elénk kerül: egy új hétnek, egy új időszaknak a kezdete jön. Újraértelmezi az Isten és ember kapcsolatát. Nagyhét nyitánya a mai vasárnap, amely a szamárháton érkező alázatos királyra mutat rá. A szamár nem a szegénység szimbóluma, hanem a békességgé, a szelídségé. Ő neki nincsen semmilyen politikai hatalomigénye. Az ő országa egészen más, mint amire elsőre gondolnánk, nem e világból való. Nem azért jött el, hogy legigázza az embert, hanem azért, hogy az ő országának tagjai legyünk. Ahogyan később Pál apostol fogalmaz: mennyei polgárok lehetünk. János tanúsága szerint Jézusban végül is maga az örökkévaló Isten jön el, hogy belépjen királyi birodalmába, és ebbe hívja a követőit. Ebbe hív bennünket is, mentő szeretettel.

Földi világunkban ő lenne a követendő példa. Ma, amikor az összefogásra talán nagyobb igény van, mint korábban, nagyobb hangsúly kerül rá, akkor Krisztusra támaszkodhatunk, aki által valóban egyek lehetünk. Akit szenvedései előtt királyként fogadnak. Akit sokan nem értenek meg, akit követnek, de nem mernek kiállni mellette. Krisztus pedig vállalja, ami ezután következik: a szenvedést, a megaláztatást. Ő mindvégig hűséges volt az Atyához, hogy az Úr tervét bevégezze. Azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Ő megbékéltetett minket Istennel. Az ártatlan bárány, aki a zarándoklás idején, a páska ünnepre való készüléskor érkezik meg Jeruzsálembe.

Mi is ott állunk ebben a tömegben. Ma, amikor nem javasolt közösségbe menni, nem tarthatunk közösségi alkalmakat, akkor is lélekben ott vagyunk az érkező Krisztus közelében, aki belép a mi életünkbe is. Bevonul ma is és holnap is, bármilyen bizonytalan élethelyzetben is találjon minket. Jézust különbözőképpen várhatjuk, mint ahogyan a korabeli ember is különböző gondolatokkal állhatott és várhatott rá. Vajon azért jön Jézus, hogy eljöjjön végre Isten országa, hogy legyőzze a zsidó hatóságokat és a rómaiakat? Netán azért, hogy meghaljon? János kiemeli evangéliumában, hogy Jézus azért ment, mert kész volt meghalni szeretteiért. Kész volt meghalni értünk, az elveszettekért. Ma is azzal a szándékkal közelít felénk, hogy találkozzon velünk, egészen közel kerüljön hozzánk és velünk maradjon. Milyen jó lenne, ha valóban azt tennénk, amit a farizeusok éreznek és beszélnek János evangéliuma szerint: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” Krisztus követői lehetünk és maradhatunk mi is. Ott állhatunk a sokasággal, akik kíváncsiak a Messiásra. Bizonyságot tehetünk mi is mellette. János nem véletlenül beszél Lázár feltámasztásáról sem: János úgy gondolhatta, hogy a feltámasztás híre, ez a csoda sokakat odavihetett Jeruzsálembe, a bevonuló Jézushoz.

Valójában nem mi megyünk közel hozzá, hanem ő lép hozzánk, és fogadhatjuk el őt hittel, kegyelemből. Ő pedig, aki az Úr, nemcsak átvonul a mi életünkön, hanem maradni is kíván, örökkön örökké. Ő a mi reménységünk. Ő a mi Megváltónk, aki biztonságban akar tudni bennünket, az ő közelségében.

Nem kell félnünk attól, hogy valamit elkapunk tőle. Nem kell félnünk attól, hogy csak kesztyűben, maszkkal eltakarva arcunkat várhatjuk a hozzánk közellépő Krisztust. Ő szeretetével akar megfertőzni minket. A vírus veszélyes és komolyan kell vennünk az óvintézkedéseket, de ha minden ember olyan sebességgel és elszántsággal fogadná be a hozzá érkező Krisztust, mint ahogyan a boltban küzdünk a termékekért, akkor egészen más lenne a világ. Akkor nem az lenne a lényeg, hogy ki ér oda hamarabb a futószalaghoz, vagy a termékeket ki veszi le gyorsabban a polcról. Természetesen az sem feltétlenül jó, ha azon versenyzünk, hogy kit szólított meg az Úr Jézus hamarabb. Azonban egészen máshogy állnánk hozzá a nehézségekhez, ha komolyan vennénk a hozzánk is közellépő Krisztust, hiszen Jézusban maga az Isten érkezik hozzánk. Ő a Szabadító, aki örök élettel ajándékoz meg minket. Bízzunk benne továbbra is ebben a különös időszakban, nem feledve, hogy ő ott van velünk belső szobában, igéjében. Szeretetével magához ölel bennünket. „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,39). Ámen.

 

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Minden hatalmadban van, mégis irgalmaddal gyűjtesz magadnak népet. Kérünk, add, hogy szereteted szolgáló formájában felismerjünk téged, uralmad alatt a te indulatoddal szolgáljunk, és dicsőséged látására is eljussunk. Áldunk Téged, Jézus Krisztus, igazság és békesség királya, hogy szolgává lettél értünk. Formálj át minket hozzád hasonlóvá, hogy példád szerint szelíden és alázatosan terjesszük a te igazságodat és békességedet. Köszönjük, hogy Te velünk vagy mindenkor! (Miatyánk) Ámen.

 

Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Úr Jézus Krisztusban. Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyborzsonyiev.blog.hu/api/trackback/id/tr2315592892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása